Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2013. november 8., péntek

Part 21. Sidney... LA... New York...

 Sziasztok itt az új rész. Rövid lett :( de most sokat kell tanulnom. Bocsánat.

-Abby, kicsim, dél van édes!-hallottam meg Niall édes hangját.
-Hmm?-adtam ki valami kérdésnek minősülő hangot, vagyis próbáltam.
-Fel kéne öltöznöd!-mosolygott.
-Nincs ruhám. Csak az amibe ideszöktem..-fordultam felé.
-Jó lesz az. Úgyis veszünk pár cuccot.-puszilt meg.-Na de, öltözz fel kicsim és bemutatlak a szüleimnek.
-Rendben!-mosolyodtam el. Gyorsan felkapkodtam a ruhám, majd Niall kezét megfogva elindultunk a lépcsőn.
-Anyu, apu. Bemutatom nektek Abbyt. Ő az én barátnőm. Nagyon szeretem és vele fogok élni! Örökre. Ő lesz a felségem és sok sok kisgyerekünk lesz!-vigyorgott Niall.
-Úr Istenem!-ennyi jött ki Niall anyukája száján.
-Niall, utálnak engem..-motyogtam.
-Dehogy utálunk, drágám, csak kicsit lesokkolt!-mosolygott Niall anyukája, majd megölelt.
-Nagyon kedves lány vagy!-mosolygott Niall apukája.
-A nevem Maura!-fogott velem kezet Ni anyukája.
-Szólíts Bobbynak.-puszilta meg kezem Ni apuja.
-Rendben. Én pedig Abby vagyok!-mosolyogtam.
-És hová költöztök?-nevetett Maura.
-Hát még nem tudjuk!-vakarta tarkóját Niall.-De holnap megyünk már! Ma kitalálom.
-Jaj vigyázz magadra! Abby, te mennyi idős vagy?-kérdezte Maura.
-16 éves vagyok.
-És a szüleid mit szólnak ehhez?-kérdezte meglepetten. Mindig is féltem ezektől a kérdésektől. A szívem mardosták.
-Nincsenek szüleim!-mondtam halkan, lehajtott fejjel.
-Ohh..-mondta Maura.-Nos, ránk számíthatsz bármikor!-ölelt át és megpuszilt.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.
Ezt követően leültünk reggelizni. Nagyon finom omlettet tud készíteni Ni anyukája.
A reggeli után elmentünk megnézni Mullingart.

-Na és ez itt a kedvenc parkom!-vett nagy levegőt Niall.
-Elfáradtam.
-Jaj, édesem, akkor üljünk le!-húzott le egy padra.
-Nagyon tetszik ez a hely!-mosolyogtam.
-Örülök neki!-puszilt meg gyengéden. Tetszett minden. Ahogy gondoskodik rólam, ahogy a kezem fogja, ahogyan rám néz. Szeretem őt.-Kicsim, mit szólnál ha egy szigetre költöznénk?
-Tetszene!-mosolyogtam.-De mindentől messze lennénk...
-Akkor hova szeretnél költözni?-nézett szemembe édesen.
-Sidney.-mosolyogtam rá.
-Los Angeles?-nézett rám boci szemekkel.
-Húú, de ott sok a földrengés!-néztem rá.
-New York..-suttogta.
-New York.-mosolyogtam rá.
-Oké. -csókolt meg, majd hazamentünk és pakolni kezdtünk a közeledő új életünkre....

2013. október 16., szerda

Part 20. Újra vele.

A lakat kattant. És csak ezt hallottam. Örökre, örökre, örökre...
-Vissza szeretnék menni Londonba!-sírtam el magam.
-Ne sírj már! Mindent elrontasz!-morgott. Letöröltem könnyeim.-Ez a beszéd! Na hajrá!-kapta el kezem és ujjait akaratosan ujjaim közé tuszkolta. Húzott maga után. Megálltam. Ő is megtorpant.
-Harry Styles! Tegnap minden jó volt! Erre te megint birtoklási lázban törsz ki! Egy faragatlan köcsög bunkó vagy! Aki elhúzhat a halál faszára! Elegem van belőled!-ordítottam vele.
-Nézzétek ott van Harry Styles!-sikított egy lány és öt másik lány is felénk futott.
-Ez kellett neked? Lebuktam!-morgott.-Fuss!-szólt rám messziről. Messze volt tőlem. Most elszökhetek! Átgondoltam ezerszer az egészet. Jó volt mikor gyengéd volt. Igen hozzá tartozom. De nekem ő soha nem parancsolhat.
A másik irányba futottam. Olyan gyorsan rohantam, ahogy csak tudtam.
Én ügyes, nekirohantam egy kocsinak, ami éppen a piros lámpánál állt. Kalimpáltam a kezemmel, hogy sajnálom. Legnagyobb meglepetésemre a kocsi ablaka megindult lefelé, és megpillantottam egy fiút. Egy fiút akit, azt hittem soha többé nem látok!
-Abby?-kérdezte.-Mi történt? Miért rohantál?-kérdezte és kiszállt a kocsiból.
-Colton. Te, te hogy kerülsz ide?-lihegtem.
-Manchesterből jöttem és kerülőt tettünk, mert dugó van. De te mit keresel itt?-nézett végig rajtam.
-Col!-öleltem meg és sírni kezdtem. Utáltam magam. Hogy állandóan bőgök, de nekem már nincs semmim.
-Abby, mi történt?-kérdezte.
-Colton nem tudom elmagyarázni. El kell tűnnöm innen! Kérlek vigyél el!-kérleltem.
-Szállj be!-mosolygott biztatóan.
-Köszönöm!-suttogtam. Elindultunk.
***
-És akkor tegnap e is feküdtetek?-kérdezte figyelmesen.
-Igen. De ma megint olyan rideg volt! Meg kell találnom Niallt!-csúszott ki a számon.
-Hol van?-kérdezte.
-Mullingarben.-motyogtam.
-Elviszlek oda!-mosolygott.
-Col. Megbántottalak! Eltiportalak! Nem kell.-motyorásztam.
-De csak az ő mocskos kérésére. Én a barátod leszek örökre!-húzott magához.
-Köszönöm!-mondtam.
-Elviszlek oda! Rögtön a reptérre megyünk!-mosolygott kedvesen.
-Col, hogy lehetsz ennyire kedves?-néztem szemeibe.
-Abby..-mosolyodott el jobban.
***
Már a gépen voltunk. Soha nem tudom meghálálni ezt neki.
-Kapcsold be az öved! Leszállunk!-csatolta be övét. Lassan ereszkedni kezdett a gép. a szívem pedig egyre gyorsabban vert.
-Köszönöm!-szóltam oda neki.
-Nincs mit!
-Col!-szólaltam meg ijedten.-Nem tudom hol lakik Niall! A picsába!-mondtam kétségbeesetten.
-Én már kiderítettem. Telefonáltam párat.-vigyorgott.
-Kö..
-Nem kell!
Leszálltunk. Egy kocsihoz vezetett, majd beszálltunk. Csendben telt az út. Majd éreztem hogy megálltunk. kipillantottam az ablakon és egy aranyos kis családi házat láttam.
-Itt vagyunk! Nem kell megköszönni!-mosolygott. Kiszálltunk.-Ennyi telt tőlem! Jó volt újra látni!-mosolygott.-De most sietnem kell! Remélem egyedül is megoldod! Szia!-ölelt meg, majd beszállt a kocsiba és eltűnt az utca végén. Lassan az ajtóhoz sétáltam. Az ajtó mellett volt egy csengő. Becsengettem.
Egy férfi nyitott ajtót. Olyan negyvenöt év körül lehetett.
-Szia. Miben segíthetek?-mosolygott kedvesen. Niall apukája, 1000%. A mosolya, a vonásai. Teljesen olyan.
-Jó napot! Legyen szíves mondja meg a fiának, hogy Abby Jonson keresi. Tudni fogja ki vagyok!
-Rendben pillanat!-mosolygott. Vártam és körülbelül fél perccel később kivágódott a bejárati ajtó és Niall állt előttem.
-Niall...-borult könnyfátyol szemem elé.-Én... én... sajnálom!
-Abby.-húzott magához és megölelt.-Hogy a csodába kerülsz ide?
-Én... én... rohantam.... és.. aztán Col.... és London... aztán repülő...és elhozott és én.... sajnálom!-sírtam el magam.
-Shh... Miért sírsz?
-Niall. Azt hittem oké lesz. Egy napig így is volt, de aztán bedurvult. Elszöktem. És Collal futottam össze. És ő elhozott.-vettem nagy levegőket.
-Gyere be!-húzott be.-Na most kicsit érthetőbb volt!-kuncogott.-Nagyon ügyes lány vagy!-mosolygott.
-Azt hittem észre vesz!-motyogtam mellkasába.
-Semmi baj kicsim! Itt vagy velem!-húzott fel, majd elindultunk. A szobájába mentünk. Tipikus fiú szoba. Elmosolyodtam, ahogy beléptem oda.
Becsukta az ajtót, majd nagy lendülettel felém fordult.
-Abby, nekem mondhatod, hogy nem vagy az enyém! De ez hazugság! Szeretlek!-csókolt meg. Annyira hiányzott már. Visszacsókoltam.-Elmegyünk ígérem!-fogta meg kezem, másik kezét pedig derekamra tette.
-Nem tudok táncolni.-motyogtam zavartan.
-Minden hercegnő tud táncolni!-mosolygott majd hatalmas cuppanós puszit adott arcomra. Lassan lépkedni kezdett. Csomószor ráléptem a lábára.
-Uuu bocsi....iiiii nem akartam....sajnálom!-szisszentem fel ahányszor lábára léptem.
-Semmi baj hercegnőm!-csókolt meg.-Semmi baj.-suttogta. Annyira romantikus volt.-Elviszlek egy gyönyörű helyre. Messze innen!
-Szeretlek!-mondtam ki aszót, ami régóta érlelődött bennem.
-Én is kicsikém, én is!-mosolygott rám.-Későre jár kincsem, fürödj meg! Adok ruhát és aludjunk egy jót! Holnap bemutatlak a családomnak.-puszilt meg.
Elmentem fürdeni ahogy mondta.
-Niall...-dugtam ki fejem az ajtón, mikor kész lettem.
-Igen kicsim?-ugrott elém.
-Úr Isten!-ijedtem meg.-Ni..Niall csak egy törölközőt szeretnék.-pirultam el, mivel nem volt rajtam semmi.
-Megtöröllek!-kuncogott majd benyitott. Háttal álltam neki, ő pedig beterített a hatalmas törölközővel. Gyengéden megtörölgetett.
-Köszi!-mosolyogtam.
-Hoztam neked pizsamát!-mosolygott. Felvettem a pizsamát, ami Niall egy melegítőjéből és egyik trikójából állt.
trikó..
-ŐŐ Niall, ebből kicsit kilátszok!-motyogtam.
-Nekem nagyon tetszik!-puszilt meg.-Gyere szerelmem, aludjunk!-bújt be az ágyba. Én is bemásztam mellé.
-Jó éjszakát Niall!-bújtam hozzá.
-Álmodj szépeket édesem!-puszilta meg homlokom.
Egymást ölelve biztonságban aludtam el. Tudtam, hogy senki sem bánthat. Vele voltam.

Nagy kihagyással meghoztam az új részt. Hát mit ne mondjak elég ratyi lett. Szóval le lehetne húzni a retyón. Tudom hogy egy csomó olvasót vesztettem a szünet miatt. Sajnálom. De az iskola, a magán élet. Egy héten ha egyszer géphez jutok :S Sajnálom cserben hagytalak titeket!:(

2013. szeptember 16., hétfő

*-*

2000. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ imádlak titeket! :) köszi köszi köszi :))

2013. szeptember 9., hétfő

Part 19. Így csesszük át a neves Harry Stylest!

 Bocsiiiiiii hogy ilyen rövid, de suli van és így jóval lassabb lesz minden. Remélem azért még olvassátok páran. És itt közlöm veletek azt is, hogy vannak fiú olvasók is. A nevek nem lényegesek.:)
Jó olvasást!

Reggel, mikor kinyitottam szemem, egy igéző zöld szempárral találtam szembe magam. Sokáig figyeltem a zöld íriszeket.
-Jó reggelt!-hallottam meg a szemek tulajdonosának hangját. Jól eső borzongás futott rajtam végig.
-Jó reggelt!-mosolyodtam el. Kikeltem az ágyból, hogy keressek egy ruhát, amit felvehetek.
-Puszit nem is kapok?-nézett rám nagy, csalódott szemekkel.
-Nagyon rossz voltál Harold!-csóváltam fejem egy hatalmas vigyorral.-Harry, én nem tudok rólad semmit!-motyogtam. Ez amúgy úgy jutott eszembe, hogy csak a nevét tudom. Azt is Beccától.
-Nos, gyere ide kis szívem!-intett felém. Bemerészkedtem az ágyba.-A nevem Harold Edward Styles. Itt születtem. Robin nem az igazi apám. Van egy testvérem. És a csókodra szomjazom.-motyogta el a végét.
-Nem kapod meg!
-Mit tettem én ellened?-csodálkozott.
-Mondtam, hogy fejezd be!-nyúltam gatyájához.-Hogy hagyd abba! Könyörögtem!-markoltam rá büszkeségére.-De te nem hagytad abba!-morogtam.-Ezért most nem kapsz csókot!-kuncogtam, felálltam és beszökdécseltem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem. Majd visszamentem Harryhez.
-Kérlek! Csinálj velem valamit!-kérlelt.
-Hagyj békén!-kuncogtam. Leugráltam a konyhába.
-Jó reggelt kicsim!-köszöntött Anne.
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Gyere ülj le! Szólok ennek a rossz gyereknek, hogy jöjjön le!-nevetett fel és elindult Harry szobájába. Óvatosan megrúgtam Gemma lábát. Hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Köszi a fürdős dekorációt!-mosolyogtam rá.
-Nincs mit!...... Kicsit még fiatal vagy!-kuncogott.
-16 éves vagyok!-néztem rá.
-Csak féltelek!-nyugtatott meg.-Harry nagyon törődő, figyelmes és védelmező! De még ő is nagyon gyerek! Féltelek, hogy ha kiderül, hogy jártok, akkor, bizonyára támadni fognak a rajongók és nem akarom, hogy összeomolj, vagy valami!-magyarázta el.
-Nem kell félteni. Megvédem én magam nyugi!-húztam ki magam.
-Na itt is vagyunk!-jött be Anne Harryvel oldalán. Kihasználva hogy Anne is itt van, Harry odasuhant mellém és gyengéden megcsókolt.
-Szia szívem!-suttogta bele fülembe. Elmosolyodtam. A családjuk leült enni. Robin már munkában volt.
-És mit terveztetek mára?-kérdezte Anne.
-Hát ma egy szép napot csinálok neki!-mosolygott Harry.
Megreggeliztünk. Elpakoltam a koszos tányérokat. Ragaszkodtam hozzá. Anne elment dolgozni. Gemma pedig a suliba.
-Azt terveztem, hogy ma is sétálunk egy kicsit. Még egy csomó mindent meg kell mutatnom!-zsongott be Harry. Felmentünk a szobájába. Felöltözött, addig én körül néztem.
-Aranyos kisfiú voltál!-tettem vissza egy képet.
-Voltam!-mosolygott.
-Jóó' van!-mondtam hülyén és hülye fejet vágtam.
-Na mehetünk!-adta ki parancsát. Lebattyogtunk a lépcsőn.-Anya, elmentünk!-kiáltott. Sétálni indultunk.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Titok!-nevetett.
-Ajj!-nagyon elegem volt a titkokból.
-Mindjárt ott vagyunk!-kulcsolta össze ujjainkat. Ja a mindjártból lett negyed óra.
-Utállak ugye tudod?-morogtam mellette.
-Igen tudom! Utálsz és hozzak el a retkes kurvapicsába! De azért szeretlek!-mondta cinikusan, de a végére ellágyult.-Teszünk fel egy lakatot?-kérdezte, majd zsebéből elővett egy lakatot.
-Mi van rajta?-kérdeztem.
-A+NZHLL. Remélem érted.a másik felén pedig egy szó van. Összeláncolva.-motyogta maga elé.
-Engedj el!-csúszott ki a számon.
-Az enyém vagy!-suttogta.-Tedd oda fel. Mutatott a lakatokkal teli "paravánra". Felpattintottam a lakatot.-Örökre itt marad...-suttogta tovább. Csak ez a szó ismétlődött fejemben. Örökre....

2013. augusztus 31., szombat

Part 18. Harry

-Abby, gyere! A fiúk mennek!-kiabált fel Harry. Levonszoltam magam a lépcsőn.
-Szia Abby!-mosolygott Louis.
-Szia!-öleltem meg.
-Légy erős!-suttogta fülembe és megpuszilt, amit én viszonoztam, majd jól megszorongatott.
-Szia!-mosolygott Liam is.
-Heló!-intettem, mire magához húzott és átölelt. Én is megölelgettem.
Zaynnel nem köszöntünk egymásnak, csak szúrósan ránéztem.
-Abby...-motyogta Niall, mikor ránéztem.
-Niall...-gördült ki egy könnycsepp arcomon.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia!-válaszoltam. Csendben sírtam vállán.-Sajnálom, hogy...
-Megértem! És köszönöm! Hogy védeni akarsz!-csókolta nyakam, majd szívni kezdte. Nagyon gyors volt. A végén egy kis puszit adott rá. A szívás helye rettentően égetett.-Az enyém vagy. A szívembe zártalak.-és elengedett. Mosolyogtam és letöröltem könnyeim. Ránéztem és eltátogott egy utolsó "Enyém vagy!"-ot, mire mosolyogva megráztam fejem. Megértette. A fiúk elmentek.
-Remélem összepakoltál!-fordult felém Harry.
-Ja.-vágtam hozzá flegmán.
-Akkor lehozom a cuccod és mehetünk!-ment fel az emeletre. Bármennyire is utálom. Hozzá tartozom. Az ő tulajdona vagyok, bárhogy is nézem.....-Na indulhatunk!-szállt be a kocsiba. Bekötöttük magunkat, majd elindultunk Holmes Chapel felé.
...
-Mióta megyünk?-kérdeztem, mikor már nagyon unatkoztam.
-Csak annyi, hogy most hajtunk be Holmes Chapelbe. Amúgy öt árja. Azt hiszem.-mosolygott.-Végre itthon!-tíz percet még mentünk a kocsival, majd megálltunk. Egy otthonos házacska előtt.-Itt is lennénk.-terült el egy elmondhatatlan vigyor arcán.-Akkor amit megbeszéltünk. Ez nekem nagyon fontos!-fordult felém és halál komolyan nézett rám.
-Van más választásom?-vontam meg vállam hanyagul.
-Kérlek!-hajolt hozzám.
-Rendben!-adtam be neki derekam.
-Köszönöm!-harapott alsó ajkába, majd megpuszilta szám. Kiszálltunk a kocsiból. A csomagokat nem vettük ki.-Búj mögém! Meglepi leszel!-fogta meg kezem és gyengéden maga mögé tolt. Becsöngetett.

*Harry szemszöge*

A pillangók őrületes tempóban csapkodtak gyomromban. Nagyon örültem, hogy végre megint itthon lehetek. És izgultam, mit fog szólni anya és Robin Abbyhez. Reméltem, hogy szimpatikus lesz nekik. És Gemmával is remélem, jól ki fognak jönni.
A kilincs lenyomódott és az ajtó kinyílt. Anya állt az ajtónak könnyes szemekkel.
-Kisfiam!-ölelt át szorosan.-Hiányoztál!-vált el tőlem.
-Szia Harry!-öleltük meg egymást Robinnal.
-Heló öcskös!-ugrott nyakamba Gemma.
-Kisfiam, mit rejtegetsz a hátad mögött?-kíváncsiskodott anya.
-Anya, Robin, Gemma! Szeretném nektek bemutatni Abbyt!-húztam elő óvatosan a zavarban lévő lányt hátam mögül.
-Nagyon örülök! Abby vagyok!-mosolygott zavartan. Meg volt illetődve.
-Azt javaslóm, gyertek be, és vacsorázzunk!-mosolygott anya.
Azt éreztem, hogy valaki húzogatja ingem. Abby volt az.
-Hogy hívják anyukádat?-nézett fel rám az apró lány.
-Anne.-súgtam oda neki.
-Köszi!-válaszul csak megpusziltam fejét. Egy lopott puszi volt. Anyáék nem látták.
Leültünk az asztalhoz. Abby mellém ült..  Anya a kedvenceim csinálta.
Mikor úgy a vacsora közepénél tartottunk Abby váratlanul felállt.
-Elnézést, de hol van a mosdó?-kérdezte kellemetlenül.
-Harry szívem mutasd meg neki!-mosolygott anya. Hát én is felálltam és elindultunk a mosdó felé.
-Nagyon kedves anyukád van! Csak félek tőle!-jegyezte meg.-De pisilnem kell!-tette hozzá. Mire csak kicsit felkuncogtam.
-Itt van a mosdó!-mutattam az ajtóra.
-Egy perc!-tette fel mutató ujját, majd szépen belibbent a mosdóba.
Egy perccel később kijött.
-Végeztem.-motyogott.
-Jól érzed magad?-csúszott  ki egy kérdés.
-Hát igen...-gondolkozott el.
-Örülök neki!-toltam gyengéden a falhoz. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.Meglepődtem, mert visszacsókolt. Rövid csók volt. Persze ez is lopott. Teljesen zavarban volt.
-Én... én....-mutogatott a konyha felé és elrohant. Mosolyogva mentem utána. Már az asztalnál ült és anyukámmal beszélgetett.
-És képzeld, van egy takarója, amit még kiskorában kapott. Még mindig avval alszik!-mesélte anya.
-Anya!-szóltam rá szelíden.-Kérlek!-mondtam. Ha nem szóltam volna neki, tovább folytatta volna a csikis sztorik mesélését.
-Bocsánat!-kuncogott anya.-Harry nem szeretnél mondani valamit?-nézett rám nagy szemekkel és alig láthatóan Abby felé biccentett.-Mi van köztetek?-tette fel a kérdést.
-Harry barátnője vagyok!-mondta félénken.
-Úr Isten!-kapott szájához anya.-Nagyon örülök!-ölelte meg a barátnőmet. Barátnő. Nem is olyan rossz ezt kimondani.-Harry, olyan gyönyörű lányt választottál!-ölelt át engem is.
-Örülök, hogy örülsz! Abby, attól félt, hogy nem fog tetszeni nektek!
-Jaj ne butáskodj kicsim! Nagyon cuki vagy!-nevetett anya.
-Köszönjük a vacsorát! Most elmennénk egy kicsit. Megmutatnám neki a helyet!-mosolyogtam.
-Rendben! De kisfiam!
-Igen?-néztem vissza rá.
-Vigyázz rá!-mosolygott. Bólintottam. Abbyre adtam kabátját, majd én is felvettem kabátom. És elindultunk.
-Köszönöm, hogy elhitetted velük! -vallottam be.
-Nincs más választásom!-motyogta. Megfogtam kezét és összekulcsoltam ujjainkat. Megszorította kezem.
-Miért öleltétek olyan sokáig egymást?-céloztam Niallre.
-Elbúcsúztunk. Örökre! Nem lehetek az övé. És ő jobbat érdemel!-magyarázta el.
-Szóval többé egymáshoz sem szóltok?-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem azt mondtam. Csak lezártunk egy részt! Elengedtük egymást!-mosolygott.
-Kiszívta a nyakad!-akadtam ki.
-Te is!-vágott vissza.
-Jó , nem szóltam! Tetszik Holmes Chapel?-váltottam témát.
-Szép hely!-mosolygott.
-Örülök, hogy tetszik! De te remegsz!-húztam magamhoz a cidriző lányt. Jó mondjuk. Kora tavasszal, nem valami nehéz vacogni.-Gyere, menjünk haza!-szorítottam apró hideg testét.
-Hol fogok aludni?-kérdezte hirtelen.
-Velem.-válaszoltam. Hazaértünk. A többiek már aludtak. Halkan felosontunk a szobámba.-Vegyél elő egy meleg pizsamát. És elmegyünk a fürdőbe.
Bőröndjében kezdett turkálni, majd előhúzott egy Minnies felsőt és egy bugyit.
-Minnie cuki!-indokolta választását. Kuncogtam, majd elvezettem a fürdőig. Bement, majd én is utána. Bezártam a fürdő ajtaját.-Hú ez nagyon szép, de hogy? És Harry, nem mennél ki?

-Gemma segített! És nem. Szeretnék veled fürdeni.-motyogtam arcához közel és megpusziltam. Óvatosan lehúztam pulcsija cipzárját. Szépen omlott le a földre.-Kérlek, engedd el magad! Érezd jól magad. Velem!-csúsztattam kezem tarkójához, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt.
-Bármit teszek, én már hozzád tartozom. És ezért nem csináltam tovább Niallel. Nem akartam, hogy fájjon neki. De ha mondjuk anno minden máshogy lett volna. Akkor talán máshogy lett volna minden.-gördült le arcán egy könnycsepp.-Nem mondtam ki de szerettem őt. Viszont ma elengedtem. És rájöttem, hogy hozzád tartozom.-motyogta.

*Abby szemszöge*

Hozzá tartozom. Ha akarom, ha nem.
Belenéztem smaragdzöld szemeibe. Nagyon gyönyörű. Vonzódom Harryhez. Nem értem magam. Utálom, de valahogy mégse.
-Abby, kérlek. Csak maradj velem!-rángatott ki gondolataimból Harry, majd ajkai ismét enyémekre tapadtak. Nem ellenkeztem. Kezem lassan puha haja közé siklott, minek hatására fenekemnél fogva felkapott..-Maradj velem!-mormolta nyakamba.
-Te is velem!-válaszoltam. Nem akartam, hogy elboruljon az agya. Harryt, a szelíd, gyengéd fiút akartam megismerni. Nem Harryt, a durva erőszakos állatot. Hanem őt. Őt, aki valójában az aki.-Érted? Maradj itt te is!-fogtam meg fejét és mélyen szemébe néztem.
-Próbálok!
-Kérlek!-hajtottam fejem vállára.
Dúdolni kezdett valamit és lassan dülöngélt. Jó érzés volt. De valahogy Niallt juttatta eszembe. Ő énekelt.
Erősen kapaszkodtam nyakába.
-Elengedtem.-nyögtem ki. Többet nem emésztem magam ezen. Hozzá tartozom. Csak azért ez kicsit sok volt nekem.
-Shh...-tett le. Pólóm aljához nyúlt és levette rólam. Én is így cselekedtem. Háttat fordítottam neki. Zavarban voltam.
Jó. Tudom, hogy már lefeküdtünk, de az más. Lassan, de biztosan, minden lekerült rólunk. Óvatosan átkarolta derekam, állát vállamra hajtotta és el kezdett tolni a kád felé. Felemelt és beleültetett. Lehajtottam fejem. Magam köré gyűjtöttem pár szirmot, amik adtak egy kis takarást csupasz testemnek. Ő is beült. A gyertyákat, amik a kádban voltak, azokat Harry kitette.
-Ne takard magad, hisz gyönyörű vagy.-húzott magához. Megcsókolt. Megint. Jól csókol és egyre érzelmesebben. Mintha attól félne, hogy elveszít.-Gyönyörű vagy!-morogta. Ezzel kezdetét vette csókcsatánk. Éreztem, hogy keményedik.
-Mmmmm...-mordultam fel.
-Mi a baj? Rosszul csináltam valamit?-távolodott el kicsit tőlem.
-Nem szeretnék most semmit sem!-mondtam el neki. Csalódottan nézett rám.-Csak meg szeretnék fürdeni!-motyogtam. Erősen magához húzott és megcsókolt. Elborult az agya. Megint.-Harry! Harry!-szólítgattam.-Maradj itt!-kértem.
-Mi? Mi történt?-kérdezte, mikor elengedett.
-Bedurvultál!-makogtam.
-Sajnálom, csak én.... bocsáss meg kérlek!-engedett el.
-Harry! Nem mindig kell. Tudod? Néha egy csók is elég, hogy kifejezd mit érzel.-fogtam arcát kezeim közé.
-Abby... -csókolt meg.
Ezután minden oké volt. Megfürödtünk. Felvettük a pizsamáinkat és visszamentünk Harry szobájába. Bebújt az ágyba. Én meg álltam ott mint egy szerencsétlen.
-Jaj, gyere már! Nem eszlek meg!-kuncogott. Odamerészkedtem, és bebújtam mellé. Nyakam kezdte csókolgatni. Éreztem, hogy keze lesiklik testemen két lábam közé. A bugyim félrehúzta és dörzsölni kezdett.
-Fejezd be! Kérlek!-motyogtam. De nem hagyta abba.-Légy szíves!-kérleltem. De semmi értelme nem volt.
-Kitől lettél ilyen nedves?-suttogta fülembe, majd becsúsztatta két ujját.
-Te...
-Annyira nedves vagy. Tocsogsz! Tőlem. És ezt imádom, hogy ezt váltom ki belőled!!-suttogta fülembe. Alhasam elkezdett feszíteni.-Élvezz ide édes! Az ujjaim köré!-harapott nyakamba. Végem volt. Az érzés eltiport.  Kihúztam belőlem ujjait és lenyalta. Ha tudnád édesem, hogy milyen finom vagy!-duruzsolta.
-Utállak!-morogtam.
-Nem utálsz te, csak mérges vagy.-kuncogott.
-Dehogynem! Utállak!-kuncogtam fel.
Lassan mindketten lenyugodtunk.
-Álmodj szépeket kicsim!-puszilta meg nyakam.
-Jó éjt!-mosolyogtam, majd szemeim leragadtak.....

2013. augusztus 29., csütörtök

2013. augusztus 28., szerda

Part 17. Légy boldog!

Sajnálom, hogy lassabban hozom a részeket! De lassan kezdődik a suli. Sajnálom még egyszer. De jó olvasást! :)


....átsettenkedtem Niallhöz......
-Niall...-böktem meg, de csak tovább szuszogott.-Micimackó kelj fel, hoztam neked egy kis ennivalót!-suttogtam fülébe.
-Kaja? Hol?-riadt fel.-Áh, Ab...Csak te vagy?-mosolygott.-Volt nálad igaz?-kérdezte és végig simította a nyakamon lévő, égő részt.
-Igen.
-Bántott? Fájt?-kérdezősködött.
-Nem. Gyengéd volt. Nagyon.-motyogtam orrom alatt.-Végig arra gondoltam, hogy te vagy az. A szemem végig csukva volt.-vallottam be őszintén.
-Jaj kicsikém!-vont magához és jól megszorongatott.-Semmi baj! Amint tudlak elviszlek! Ígérem! -csókolt meg.
-Azt mondta.... Hogy vele kell menjek Holmes akármibe az anyukájáékhoz és el kell, hogy játsszam, hogy a barátnője vagyok. És nagyon szeretjük egymást! De én nem akarom. Veled szeretnék menni! Megmondta, hogy nem lehetek veled és nem szólhatunk egymáshoz.Meg semmi. És ez kiborít.-suttogtam fülébe.
-Hánynom kell!-morgott csöndesen.
-Niall, én nem akarom! Veled akarok menni, nem vele!-fúrtam fejem mellkasába.
-Engem agyon ver, és veled meg nem akarom tudni miket csinálna, ha velem jönnél. Vele kell menned! És utána elviszlek! Eltervezem. Elmegyünk. Új életet kezdünk. Ketten. És olyan életed lehet mellettem, amire mindig is vágytál! Megadok mindent amit akarsz!-csókolt meg.
-Csak legyen már vége!-bújtam hozzá.
-Minden rendbe jön!-suttogott nyugtatóan.
-Remélem. Én is remélem.-suttogtam én is.
Csak feküdtünk egymás mellett. Hallgattam légzését. Majd elkezdett dúdolni valamit, később ez átment éneklésbe:
You'll never love yourself
Half as much as I love you
You'll never treat yourself right, darlin' 
But I want you to,

If I let you know, I'm here for you,
Maybe you'll love yourself,
Like I love you
Oh 


(Sosem fogod fele annyira se szeretni magadat
Mint amennyire én szeretlek téged
Sosem fogsz jól bánni magaddal
De én szeretném, ha ez nem így lenne
Talán ha tudatom veled
Hogy itt vagyok neked
Akkor lehet, hogy úgy szereted majd magadat, ahogy én szertelek téged
Ó…
)

-Köszönöm Niall!-mosolyodtam el.-Hogy itt vagy nekem.
-Ne köszönd, csak csókolj meg!-mosolygott cukin. Odahajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam.-És mikor megy mindenki haza?-kérdeztem.
-Holnap!-motyogta.
-Mi?? Holnap?? Niall, én nem akarok elmenni!-estem kétségbe.
-Shh... Shh.... Semmi baj! Shh...-puszilta homlokom.-Csak négy napig leszel távol. Én várni foglak.
-Rendben! De olyan nehéz lesz! És ha bántani fog?-kérdeztem aggodalmasan. Niallnek ez nem jó. Érzem. Nem ilyen kapcsolatot akart. És érzem, hogy ez neki nagyon rossz, hogy azt látja és hallja, hogy a én valaki mással vagyok. És ezt sehogy sem akarom. Ő nem ezt érdemli.
-Kicsikém, itt vagy?-zökkentett ki gondolatmenetemből.
-Niall.... Meg szeretnék beszélni veled valamit!-ültem fel az ágyban.
-Baj van?-kérdezte.-Baj van. Látom!-motyogta halkan.
-Niall.... Én nem bírom azt nézni, hogy tönkre foglak tenni. Nem ezt érdemled, hogy egy, hogy is mondjam.... Kurva, igen, kurva legyen a lány akit szeretsz! Nem akarlak tönkretenni. Hogy szenvedj. Jobbat érdemelsz.-nehezebb volt elmondani mint kigondolni. Látni, hogy a szemeibe könnyek gyűlnek. Borzasztó. Széttörtem őt. A szívét. Rémes ember vagyok, de csak kímélni akartam. Neki tényleg egy jobb ember való. Nem egy olyan, akit kihasználnak, megaláznak, megfosztják az emberi mivoltától. Játéknak használják nap mint nap. Rángatják, majd eldobják, mint valami rongyot. Neki egy lány kell, akinek van családja és élete.
Most döbbentem rá, hogy még a semminél is kevesebb vagyok. Hogy nekem hasznom sehol sem veszik. 
-Abby....-simított végig arcomon.
-Kívánom, hogy legyen egy barátnőd, aki tényleg olyan, akit megérdemelsz! Remélem szeretni fogjátok egymást.-mosolyogtam, bár éreztem, hogy egy könnycsepp végigszáguld arcomon, majd egyre több.-Kérlek légy boldog!-pusziltam meg és átrohantam szobámba. Azt hiszem az egész éjszakát végigbőgtem. Csendben, magányosan és sötétségben. Pontosan. Ez a három szó jellemzi az életem. Csend, magány és sötétség. 
Nem akartam, hogy fájjon neki, vagy bármi más, de ez a mondás igaz:"Akit szeretünk, azt el kell engednünk!"
Elengedtem, de nem mondták, hogy ilyen nehéz lesz. De jobb lesz így. Fog találni egy lányt, aki szeretni fogja őt és normális lesz. Bízok benne. 

***


Reggel Harry jött be hozzám.
-Abby. Abby ébredj!-"keltegetett"
-Nem alszom!-morogtam rá.-Haggyá' má'!
-Mi a baj?
-Csak nem akarok elmenni!-dünnyögtem a párnába.
-Megvárjuk míg a többiek elmennek.És mi is elmegyünk! De előtte menj le a konyhába és vedd be a gyógyszert!-simította meg hátam. Összerezzentem. Nem akartam, hogy a mocskos kezeivel hozzám érjen. Per pillanat utáltam őt. 
-Jó!-álltam fel és lebattyogtam a konyhába. Ki volt készítve egy pohár víz és a gyógyszer az asztalra. Bevettem. Majd visszaindultam a szobámba.
-Nézz rám!-állított meg Harry.
-Hagyj békén!-indultam volna tovább, de nem engedte-Tessék! Rád néztem! Örülj!-emeltem fel hangom.
-Sírtál?-simította meg arcom gyengéden.
-Nem bazdmeg! Belement valami a kurva szemembe!-ordítottam. 
-Hagyjuk!-vont vállat. Gondolom feladta, hogy kiszedje belőlem. Tudta jól, hogy úgyse mondanám el. Kllett valaki, aki megvigasztal. Aki azt mondja semmi baj. De Hozzá nem mehettem. Utál engem. Louis. Ő tud róla. Neki elmondtam. Halkan benyitottam a szobájába. Bebújtam mellé és sírni kezdtem.
-Abby, mi a baj? Hogy jöttél be? Miért vagy itt?-kérdezte kómásan.
-Louis, ez olyan nehéz. Én...én...megmondtam neki....hogy sokkal jobbat érdemel egy kurvánál. És nekem nagyon fájt kimondani, de azt kívántam neki, hogy legyen boldog egy lánnyal, aki szereti és megérdemlik egymást. Nem akartam tönkretenni. Látni, hogy milyen rossz, hogy a lány mindig ágyba bújik a haverjaival. Neki egy lány kell, aki szép és mindene megvan. Nem egy rongy akit használnak és eldobnak. Nem egy olyan akit megaláznak, megtörnek. És megkértem, hogy legyen boldog.-magyaráztam. Szerintem teljesen értelmetlenül mondtam el. De láttam arcán, hogy megérti.
-Istenem!-ölelt át.
-Nagyon rossz! Azt hittem könnyebb lesz, hogy egy nap alatt nem fogok így kötődni hozzá, csak tévedtem.-sírtam.
-Most lehet, hogy utálsz meg minden, de tudod, jól, hogy nem szerethettél volna belé. Harry megtiltotta. Csak szex és más semmi!-magyarázott.
-Tudom! Azért kellek nektek, hogy elsüljön a faszotok!-morogtam.
-Lényegében igen!-gondolkozott el.-De gondolj bele! Én megálltam, mikor mondtad hogy nem akarod! Miatta!-bólogatott fejével.
-Te meg gondolj bele, hogy amikor idekerültem kis híján meg akartál erőszakolni!-néztem rá.
-Megbántam.-sütötte le szemét.-De figyelj! Én nem tudom. Ki kell ezt bírnod! Nem tudok mást mondani! Tudom hogy ez tőlünk könnyen hangzik, mert csak szépen amikor akarjuk megdugunk, de neked ez olyan mintha mindig megrepedne az amúgy is törékeny szíved.-magyarázott ismét. Értette mi van bennem, csak nem tudta megfogalmazni. Bárkivel is beszélek erről. Az lesz, hogy azért vagyok nekik, hogy csak arra... Ilyenkor elgondolkozok kik is ők valójában. De választ sosem kapok.
-Szóval akkor legyek kőszívű?-motyogtam és letöröltem könnyeim.
-Nem! Csak nem tudom. Szokd meg. Vagy fogalmam sincs...
-Louis, de ugye rád azért számíthatok?
-Igen, de nekem is szükségem lesz rád!-mosolygott pimaszul.
-Ő....-komolyan ki az a hülye akit ezt megtudja szokni??-De csak szex! Liammel a legegyszerűbb. Vele akkor csináltam amikor én akartam. És nagyon jó volt. Kezdek szexmániás lenni!-nevettem kínosan.
-Jól van.-kuncogott.-Elengedted. Nagyon ügyes vagy. Menni fog. Ez egy 16 éves lánynál nagy szó, hogy ilyen éretten gondolkozol.
-Nem tudtam, hogy te tudsz komoly is lenni.-motyogtam.
-Ilyen helyzetekben megy!-kacsintott.
-Köszönöm! De nagyon nehéz!-gyűltek ismét könnyek szemembe.
-Semmi baj! Jól cselekedtél!-puszilt meg.-Most készülődj! Minden rendben lesz!-ölelt át, majd elengedett.
Valahogy jobban éreztem magam. Jobb volt. De mégis valahol rossz volt. Elengedni őt. Vagy nem is tudom. Minden összekavarodott bennem.....

2013. augusztus 25., vasárnap

1375 oldalmegjelenítés. *-*
Nos azt kell mondjam srácok, hogy csodásak vagytok! Imádlak titeket! :)
Köszönöm! :)

2013. augusztus 24., szombat

Part 16. Édes keserű deja vu



-Nem kellett volna elmondanom!-morgott.
-De el kellett!-fordítottam fejét magam felé.-Mert így legalább tudom, hogy amit érzek az nem viszonzatlan...-suttogtam. A következő pillanatban elkapta tarkóm és magához húzva, forró, égető csókot adott.
-Abby Jonson, lennél a barátnőm?-nézett rám nagy, csillogó szemeivel.
-Igen.-mosolyogtam és átöleltem.-Csak Niall.... Titokban kell maradnia!
-Nem akarom! Fel akarom vállalni!-nyöszörgött.
-Harry bántani fog!-motyogtam nagyon halkan.
-Nem hagyom! Te az én kincsem vagy! És én meg a kalóz. És őrzöm a kincsem! Mindenkitől!-duruzsolta édesen fülembe. Annyira jó volt ezt hallani.-Akkor rendben, legyen titok!-puszilt meg.
-Köszönöm!-suttogtam fülébe.
-Ab, én.....-fordította el fejét szégyenlősen.
-Nial, mi az?-ijedtem meg kicsit.
-Tudod, én..... Éhes vagyok...-kuncogott.
-Gyere!-fogtam meg kezét. Még a folyosón lopott tőlem egy utolsó kis csókot, majd elváltunk egymástól. Harry is lent volt.
-Te meg?-kérdeztem flegmán.
-Várok a palacsintára.-vigyorgott elégedetten.
-Bunkó!-sziszegtem fogaim közt.
-Fejezd ezt be!-termett mellettem és ismét csuklóm markolta.
-Harry, ez fáj! Nagyon!-torzult el arcom.
-Kérj bocsánatot!-suttogta fülembe és még jobban szorított.
-Soha!-nyögtem ki, mert nagyon fájt.
-Oké! Akkor este is nyöghetsz, mikor együtt leszel velem.-csókolta meg nyakam.
-Faszfej!-morogtam rá.
-Kussolj ribanc!-lökött el. Niall elkapott.-És csináld a kaját!
Bekevertem a tésztát, és elkezdtem sütni. Egy palacsintát elkészítettem és óvatosan Niall tányérjára csúsztattam. A következőt, mikor kész lett odavágtam Harry tányérjára.
-Nesze kaja, egyé' bazdmeg!-fordultam vissza a tűzhely felé. Meglepődtem, hogy nem szólt semmit. Mondjuk örültem neki, de azért féltem is. Megették a palacsintát, és még én is tudtam enni két lekvárosat.
Ők is még ettek egy csomót, meg még maradt is a többieknek. Harry felment a szobájába.
-Niall én el akarok innen menni!-suttogtam.
-Tudom, de...-jött be a pult másik felébe.
-De?-néztem rá hatalmas szemekkel.
-Harry, megtalálna, és tudod, nem akarom, hogy fájjon neked!-csókolta meg nyakam.
-Niall...-csúszott ki számon neve.
-Amint, tudlak el viszlek egy helyre. Egy helyre ahol együtt lehetünk. Ketten!-csókolt meg. Egy kattanásra, amit fentről hallottunk szétrebbentünk. Én elmentem a lépcső felé, Ni pedig még lent maradt.-Csak ketten...-súgta utánam. Visszafordultam és kacéran mosolyogtam egyet.-Éjszaka gyere át!-tátogta utoljára, majd eltűnt látószögemből.
A nap többi részét szobámban töltöttem. Nem csináltam semmit, illetve a deszkám javítottam. Talán már kilenc óra lehetett, mikor Harry osont be hozzám.
-Miért nem lehetsz olyan mint amikor megvettük a deszkát, mikor sütiztünk?-néztem fel rá.-Nagyon fáj a kezem! Miattad! Legyél gyengéd kérlek! Ne legyél olyan vad! Maradj gyengéd örökre!-könyörögtem neki.-És nem az csak ágyra gondoltam.
-Abby.. Sajnálom, de mindig felidegesítesz! És elborul az agyam, és te és Niall.... Látom, hogy néztek egymásra, de nem szabad! Tudod jól!-közeledett felém lassan. Kicsit hátrébb araszoltam.-Ne, ne, ne!-kérlelt lágyan.-Nem bántalak ígérem. Nagyon gyengéd próbálok ma este lenni.-lágyította el hangját. Elém jött és felvett ölébe.

*Harry szemszöge*

Rettegett tőlem. Láttam, hogy remeg! Miattam. Bántottam őt. Már nem is egyszer. Vadállat vagyok.
Most gyengéd leszek. És az is maradok. Vagyis az próbálok maradni...
-Vigyázok rád!-suttogtam fülébe.
-Harry...-mocorgott karjaim között.
-Mi az?
-Nem szeretném!-fordította el fejét.
-Miatta? Szereted? Nem. Te szerelmes vagy belé.-töprengtem el.
-Harry, itt vagy?-lóbálta kezét előttem.
-I-itt vagyok!-tettem le a törékeny lányt.-Most mondok valamit...
-Mondd!-szólt rám ingerülten.
-Nem lehettek együtt. Ez lehetetlen! Te a miénk vagy! Az ötünkké. Senki másé. Osztozunk rajtad! Nem sajátíthat ki magának! Szóval most jól figyelj. Nem szólhattok egymáshoz. Niall most hazamegy Mullingarbe. Liam is hazamegy és Zayn és Louis is. Te velem jössz Holmes Chapelbe. És velem maradsz ott! Eljátszod, hogy a barátnőm vagy, akivel nagyon szeretjük egymást.-morogtam rá.  És megint megijesztettem. Ilyen vagyok. Nem tudok változni. De ő olyan törékeny.-Jó és most szeressük kicsit egymást.-ültem le a matracra, jó közel hozzá. Fejét oldalra döntöttem kezemmel, és a nyakán lévő vékony bőrt kezdtem szívni és harapni.
-Harry...-nyöszörgött.
-Shhh.....-búgtam nyakába. Folytattam a kínzását.
-Harry...-nyöszörgött ismét.-Nem akarom....
-Shhh... Jó lesz.-hajoltam vissza nyakához. Jó illata volt bőrének.  Kis csókot hagytam a piros helyen majd elindultam számmal. Nyakától egészen állvonaláig végigcsókoltam, majd ajkait vettem célba. Alsó ajkába haraptam, hogy "beengedjen", de nem engedte. Ezt megismételtem, mire ajkai szétnyíltak. Nyelvemmel megkaptam a szabad bejutást és lassan kezdtem matatni nyelve után. Nyelveink lassú táncot kezdtek járni. Egy mosollyal nyugtáztam, mikor megéreztem, hogy karjai nyakam köré fonódnak. Karjaimat dereka köré vezettem és közelebb húztam magamhoz. Belecsúszott ölembe. Lábait derekam köré kulcsolta.
Bátrabb lettem és benyúltam pólója alá. Lassan elkezdtem lehúzni felsőjét. Engedte. Ő is levette felsőm. Feláltattam, de a csókunk nem szakadt félbe. Próbáltam türtőztetni magam, gyengéd akartam lenni. Lassan levettem nadrágját. Fehérneműben volt. Éreztem, hogy övemmel küszködik. Úgy döntöttem segítek apró kezeinek. Kezeimet övemhez vezettem és kicsatoltam azt. Letolta nadrágom. Pici kezei a 'kis Harryre' tévedtek. Remegve kezdte simogatni szerszámom. Egyre jobban keményedtem.
Hátat fordított nekem és elkezdte ringatni csípőjét, közben hozzám dörgőzött. Majd mikor leguggolt ismét fordult egyet. Alsóm letolta bokámig és bekapta a 'kis Harryt'.
Élveztem. Nagyon is. Mikor tudtam, hogy hamarosan elmegyek felhúztam magamhoz egy csókra.
Kicsatoltam melltartóját, ami lassan csúszott le karjain. Kezeimmel nem sokkal később a végső ruhadarabhoz értem, ami gátolt engem. Ujjaimat a kis textilbe akasztottam, majd letoltam azt. A kis darab szépen csúszott le törékeny testén. Lefektettem a matracra. Fölé másztam. És lassan belé hatoltam.
-Gumi..-zihálta halkan.
-Shhh...Holnap kapsz gyógyszert!-csókoltam meg. Lassan mozogni kezdtem benne.-Olyan szűk!-löktem egyet.

*Abby szemszöge*

Nem tudtam mi is ütött belém. Talán nem akartam, hogy fájjon. Egész végig csukva volt a szemem és azt képzeltem Niallel vagyok. Nem szóltam semmit sem, mikor elmentem. Megéreztem, hogy belém üríti magát, majd kicsusszant belőlem.
-Sajnálom, hogy bántalak! Csak felidegesítesz állandóan.-puszilt meg.
-Egyszer el fogod törni a csuklóm.-motyogtam alig hallhatóan.
-Sajnálom!-csókolt meg, majd felállt és felhúzta alsóját és elment.
Én pedig felvettem a fehérneműm és olyan éjfél körül, ami körülbelül 3 órával később volt, miután Harry elment, átsettenkedtem Niallhöz......

2013. augusztus 21., szerda

Part 15. Sikíts!

Niall írt valami SMS szerűséget Harrynek, hogy hazavisz engem.....
Mikor hazaértünk, csak úgy rohantunk a házba. Niall szinte betörte az ajtót. Majd kulcsra zárta. Csak egymásra néztünk és elkezdődött egy igen heves csókcsata.  Valahogy feljutottunk a szobájába, de addigra már csak egy bugyi volt rajtam. Rajta pedig egy alsógatya. Lassan a zavaró darabok is lekerültek. Niall nagyon gyengéd, mégis erőteljes volt. Az egész szenvedélyes volt. Azt hiszem ez volt az eddigi legjobb. És ez is marad.
***
Reggel fáradtan és eléggé másnaposan keltem. Megfordultam csukott szemekkel és kinyitottam azokat. Velem szembe pedig Niall feküdt. És ő is pont akkor nyitotta ki szemeit.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítottam.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-ordított.
-Niall, mi tegnap? Mi mit csináltunk?-hebegtem. Benézett a takaró alá.
-Lefeküdtünk.-nyögte ki.
-Nem emlékeszem semmire a tegnap estéből. Csak arra, hogy ribancosan felöltöztettél. Vagy nem is tudom. Én most megyek.-motyogtam.
-Ne, kérlek ne menj! Maradj!-nézett rám.
-Nem!-kapkodtam fel ruháim és átslisszoltam szobámba. Úr Isten lefeküdtem vele. Az egyik legjobb barátommal. Akiben megbíztam. Most mi lesz? Biztos nagyon jó lehetett vele. Nem, ilyeneken nem gondolkozhatok.
Elmentem és vettem egy hideg fürdőt. Kezdett kitisztulni minden. Hogy milyen is volt. Egy szó! ISTENI.
Bementem a szobámba.
-Abby..-hallottam meg Niall hangját-Én...
-Niall, semmi baj! Felejtsük el. Jó?-kérdeztem, de én nagyon nem akarom elfelejteni. Mert isteni volt.
-Én... Rendben.-mosolygott.-Akkor barátok?
-Barátok!-fogtunk kezet. Rám kacsintott és elment.
-Jó reggelt!!!-hallottam lentről Harry hangját. Lerohantam a lépcsőn. És valóban ő volt. Nyaka kiszívva. Jó éjszaka neki is megvolt.
-Jó éjszaka megvolt?-nevettem.
-Honnan veszed?-tágultak ki szemei.
-Hát, mondjuk, hogy jó jelolvasó vagyok!-kacsintottam rá.
-Mi?!?!-kérdezte.
-Egy folt a nyakon, egy rúzsfolt az ing gallérján....Nem nehéz.-kuncogtam.
-Húha. Okos a csajszi. Látom te meg Niall nyakát intézted el.-nevetett hangosan és megölelt(?!)
-Éhes vagy?-toltam el magamtól..
-Nagyon nagyon!-bólogatott.
-Akkor csinálok palacsintát.
-Te tudsz olyat?-kérdezte Ni.
-Igen Ni! Tudok!-nevettem fel mert olyan viccesen kérdezte. Legalábbis szerintem.
-Juppi!-kapott fel, majd megpörgetett a levegőben és nyakamra egy hosszú puszit adott, amibe egy aprót sóhajtottam. Mindketten zavarban voltunk.
-Figyellek titeket!-nézett Harry szúrósan.
-Nem csináltunk egy kegyetlen jó kúráson kívül semmit!-kuncogott Niall.
-Biztos? Akkor ha nem volt más, vagy nincs más, akkor.... Csókolj meg!-vigyorgott. Niall egy alig láthatót bólintott.
Odalépkedtem hozzá, karjaim átvetettem nyakán és megcsókoltam.
-Köszönöm kiscicám!-mosolygott.
-Nem vagyok a kiscicád bunkó!-morogtam oda neki.
-Hidd el az vagy! A mi kiscicuskánk!-kacsintott.
-Éhes vagyok!-nyöszörgött Niall.
-Jójó!-forgattam szemem.
-Mi van kis ír manó? Jól megtömted?-kérdezte Harry.
-Harry!-szólt rá diszkréten.
-Tudod, hogy szeretem tudni a részleteket!-nevetett jóízűen.
-Tudom, de.... Harry, nagyon jó volt! Isteni! Akarom őt ahogy csak rá nézek! Nem tudok neki ellenállni!
-Hidd el haver! Ezzel mind így vagyunk! Egy csaj! Aki csak a miénk.-suttogtak, de nagyon is jól hallottam mit beszélnek!
-Hallottam!-fordultam vissza szúrós szemekkel.
-És akkor most nem kapok palacsintát?-rebegtette pilláit, szemeit nagyra nyitotta, és cukin nézett.
-Niall! Ugye most tudod, hogy kinyomom a szemed? Megígértem!-közelítettem két ujjammal szemei felé.
-Neee!-sikított hangosan. És én meg összeestem a röhögéstől.
-Pisilnem kell!-sikítoztam.-Be fogok pisilni!-nevettem. Nem tudtam abbahagyni. Ha ránéztem erre a kis ír manóra elkapott a 'röhöghetnék' és onnan nem volt megállás.
-Jó, nyugi! Gyere! Elviszlek vécézni.-emelt fel Harry.
-Hallottad? Én mentem, erre meg Ááááá, és én meg be fogok pisilni!-nevettem. Komolyan.. Szerintem olyan lehettem, mint (a Valami Amerikában a Terka néni aki bezabálta a marihuánás sütit és teljesen beállt tőle szerk.m.)  aki betépett! Majdnem meghaltam.
-Jó, most már itt vagyunk! Csak ne sikíts!-kérlelt, de itt volt a kiskapu és a 'sikíts' szó hallatán ismét elröhögtem magam.-Figyelj! Menj el vécézni!-parancsolt Harry. Berohantam a slozira és elvégeztem a dolgom.
-Harry, én mentem, ő meg ááááá, és nem bírom abbahagyni!-jöttem ki röhögcsélve a mellék helységből. Megmostam kezem, de még mindig nevettem.
-Kérlek fejezd be!-könyörgött.-Mert nekem is hamarosan nevetnem kell.-mosolyodott el.
-Harry, nem megy!-visítottam fel. Visszamentünk a konyhába.
Ránéztem erre a cuki szőkeségre és még jobban röhögnöm kellett. És itt mind a hárman röhögni kezdtünk. Mutogattunk egymásra, mint az idióták és egymáson röhögtünk. Értelmes tinik -.-'!
-Hát ti meg?-jött be Louis és Liam az ajtón.
-Mi! Izé! Én mentem, ő meg ááááá és majdnem bepisiltem. és itt és ő én mi és röhögünk!-mutogattam össze-vissza.
-Ha lenyugodtatok mondjátok el érthetően!-javasolta Liam.
-Hhjaaaaj! Én abbahagyom!-kuncogtam fel. Adtam egy nagy cuppanós puszit Niallnek, amibe mind ketten belepirultunk.
-És én nm kapok semmit?-kérdezte Harry. Odamásztam, hogy adjak neki egy kis puszit de ehelyett ő lesmárolt. Csak azt vettem észre, hogy Niall felrohan az emeletre. Utána akartam menni, de Harry nem engedett.
-Nem mész utána. Láttam, hogy belepirultatok a pusziba! Mi van köztetek?-szorította csuklóm.
-Harry, ez fáj!-szisszentem fel és gyorsan kezéhet kaptam, mely én csuklóm bármelyik pillanatban összeroppanthatja.
 -Mi van köztetek?-morgott indulatosan.
-Csak szexeltünk és semmi más!-hazudtam, elég jól.-És tudod, ő volt az aki igazán tökösen megdugott. Élveztem vele! Nagyon is! Kívánom, mikor meglátom többet akarok belőle, egyre többet!-kiabáltam, valószínűleg a félelemtől.
-Ohh, gratulálok! Már csak ketten maradtunk!-jött be Zayn.-Na hajrá! Ki lesz előbb Louis vagy én?-kérdezte pofátlanul. Cserébe csak közelebb mentem hozzá. Szerintem azt hitte megcsókolom, mert oldalra döntötte fejét. De nem. Fúj! Undorodom tőle! Szépen leköptem, majd a lépcső felé indultam. Az aljánál azonban megálltam.
-Harry, miért csinálod mindig ezt? Mikor már tök jól elnevetgélünk meg minden, akkor te mindent elrontasz!-és felrohantam a szobámba. Át kell mennem Niallöz. Átosontam, a srác szobájába, és eléggé meglepődtem, mikor bementem. Éppen verte magának. Szemei csukva voltak és halkan nyögött. Halkan bezártam az ajtót. És olyat vettem a fejembe, amilyet még soha. Teljesen benedvesedtem a látványtól. Óvatosan odalépkedtem hozzá. Letérdeltem elé. Kezét elvettem férfiasságáról és amennyit csak tudtam bekaptam belőle. Ő kinyitotta szemeit.
-Ohh, Ab....-nyögött, mikor mozgatni kezdtem fejem. Igazából csak valami belső hangra hallgattam.-Annyira..... jó.....-nyöszörgött. Csak tettem a dolgom.-Ab én mingy.... Fejezd be! Kérlek!-könyörgött, de nem fejeztem be. Azt akartam neki, hogy jó legyen. Hogy élvezze.-Fejezd be!-nyögött. Rámarkoltam heréire. Férfiassága rázkódni kezdett és számba élvezett. Kicsit undorodva bár, de lenyeltem.
-Egy kérdésem lenne..-feküdtem mellé az ágyon.
-Hmm...-nézett rám kék szemeivel. Elbarangoltam gondolataimmal. "Annyira vadító! Az izzadságcseppek csillognak homlokán. Szemei csillognak és olyan cukin lélegzik. Nem, nem szerethetsz belé!"
-Miért rohantál fel?-néztem abba gyönyörű szempárba, ami megölt engem.
-Csak kanos voltam.....-motyogta orra alatt.
-Na de komolyan!-hasaltam rá mellkasára.
-Rossz volt látni, hogy megcsókol! Érted?-"lökött le" magáról.
-Niall én...-nem tudtam befejezni, szavamba vágott.
-Igen! Tetszel..-pirult el.
-Niall..
-Nem kellett volna elmondanom!-morgott.
-De el kellett!-fordítottam fejét magam felé.-Mert így legalább tudom, hogy amit érzek az nem viszonzatlan....

2013. augusztus 15., csütörtök

Part 13. Buli

Délután ébredtem fel, úgy körülbelül hat óra tájékában.
-Jobban vagy?-nézett velem farkasszemet Niall.
-Úr Isten! Nem leszek jobban, mert még a végén miattad kapok szívinfarktust!-kaptam ijedten szívemhez.
-Bocsi!-túrt hajába.
-Amúgy nem vagyok valami jó passzban. Szépen mondva olyan vagyok, mint a mosott szar.-húztam a takarót fejemre.
-Gyere! Menjünk le vacsorázni! Kilyukad a hasam!-simizte hasát és jól kinyomta. Vicces volt, de nem tudtam nevetni.
-Sajnálom Niall, de nem tudok most nevetni!-hajtottam le fejem szomorúan.
-Értem..-húzta száját.
-Gyere!-húztam fel az ágyból. Leráncigáltam a konyhába. Leült a pultnál lévő egyik bárszékre és mélán nézett rám.
-Nem tudom, hogy mondjam el, de...-megakadt. Láttam rajta, hogy gondolkozik.-Figyelj..
-Igen? Niall mond már!-szóltam rá, mert már idegesített, hogy gondolkozik.
-Csinálsz nekem szendvicset?-pislogott nagyokat, rebegtette pilláit és édesen nézett.
-Milyet szeretnél?-borzoltam össze haját.-És ha még egyszer így mersz nézni, kinyomom a szemed, mert megölsz ezzel a nézéseddel..-fenyegettem rák vörösen.
-Sonkás, uborkás, paradicsomos.... Legyen benne minden, amit csak találsz.-mosolygott.
-Zabagép!-motyogtam.
-Deszkás majom!-motyogta vissza.
-Ne is gondoltam komolyan!-mentem át az ő oldalára és öleltem meg.
-De én ige...-jól megszorítottam.-Én se.
-Én is így gondoltam.-bólintottam. Elkészítettem a szendvicsét aminek a vastagsága volt vagy 10 cm. Azt hittem nem fog beférni a szájába, de tévedtem. Kurva nagy szája van.-Bazdmeg!-csúszott ki a számon.
Egy perc alatt "teletankolt", ivott rá még egy kis teát, amit magamnak készítettem.-A teám!-szóltam rá, de hiába.
-Én akarok neked egyet csinálni!-mosolygott diadalittasan és jött be a pult mögé.-Hölgyem, foglaljon helyet! Egy pillanat és felveszem a rendelést!-kísért az étkezőasztalhoz. Ám ekkor lépett be a konyhába Zayn.
-Bocs Ni. El kell mennek hányni!-kiabáltam neki és felrohantam a szobámba.
-Ab nem bujkálhatsz örökké a szobádban!-jött be Niall. Ő szólított legtöbbször Abnek.
-De Ni, remélem nem baj ha Ni-nek hívlak! Nem akarom őt látni! Le fogom köpni! Tudod jól!-kötöttem össze hajam.
-Ab, mit szólsz ha ma este elmegyünk lazulni? Mától már te is jöhetsz velünk! Harry mondta. Tudod, ő rájött, hogy volt köztetek valami. És Zaynt nagyon csúnyán lecseszte, mikor aludtál. És Harry csak vigyázni akar rád!-magyarázott össze-vissza.
-Harryt se bírom annyira. Tönkretette az eddig is kurvaszar életem.
-Ab, megbántad, hogy megismertél?-kérdezte szomorkásan. És lelkifurdalásom volt.
-Nem ennek örülök, csak miért kell neked ezekkel lenned?
-Ab, ők a barátaim!-háborodott kicsit fel.
-Jó befogtam, csak kicsit hagyj magamra!-halkultam el.
-Abby, ne csináld!-térdelt le mellém a matracra és kezeit térdemre tette.
-De utálom őt! Egy utolsó seggfej!-öleltem át Niallt.
-Tudom, de attól te még kicseszhetsz vele és jól érezheted magad!-kuncogott fülembe. Lehelete csiklandozta nyakam.-Jól leisszuk magunkat és hajnalig táncolunk! Na mit szólsz hozzá?
-De az első kört én választom!-néztem viccesen.
-Akár a másodikat is!-nevetett fel. -Hozok valami csini ruhát meg cipőt és egy istennő leszel!-kacagott tovább. Olyan jóízűen tud nevetni. Boldog. -Na ezt választottam neked!-lóbált kezében egy ruhát, egy tűsarkút-remek, egy újabb tűsarkú- és fehérneműt.-Készülődj, a fiúk is készülnek!-mosolygott.
-És te nem?-nyitottam nagyra szemeim.
-Én 3 perc alatt elkészülök!-kacsintott. Majd felszívódott. Gyorsan megfürödtem, hajat mostam, ezeket követően megtörölköztem. Felvettem a melltartót és a bugyit.-Kész vagy?-kopogott be.
-Be ne merj jönni!-kiabáltam neki ki.
-Jójó!-sóhajtott. Minek kell sóhajtani? Mindegy. Felvettem a ruhát és a cipőt.

 Utálom őket, hogy meg akarnak még jobban változtatni. Egy falatnyi fehérnemű és falatnyi ruha, amiből minden kilóg.
-Ni!!!-rontottam ki a fürdőből.-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?-mutattam magamon végig.
-Még nem! Mert még nem vagy kész. Sminkeld ki magad!-adott kezembe egy dobozt. Hát oké. Valamit csak összehozok. Egy fekete vadító smink jó lesz.
-Hűha!-tátotta száját.-Eszméletlen!-nézett végig rajtam.
-Horan! Máson legeltesd a szemeid!-vetettem oda neki. Hajába túrt és zavarodottan kapta el tekintetét rólam.
-A hajadat is csináld meg!-motyogta.
-Ez egy fél óra biztos lesz!
-Jó csak siess!-sietett ki a szobából.
***
Fél órával később már teljes harci díszben álltam.
Elindultam le, mert Ni már vagy háromszor felszólt, hogy igyekezzek.

*Niall szemszöge*

Kopogást hallottunk a lépcsőn. Mind az öten a hang felé fordultunk. És leesett az állunk. Ab rendesen kitett magáért.
-Ezért még kapni fogsz Horan!-morgott játékosan, azonban fel lehetett fedezni hangjába egy piciny kis dühöt. Mérges volt rám a fehérnemű, a ruha, és a cipő miatt. Ez még nagyon fájni fog nekem. Egy kisebb szórakozóhelyre mentünk.
Az út gyorsan eltelt. De  valahonnan nem tudtuk elvenni tekintetünket és Zayn pofátlanul még a száját is megnyalta, Harry pedig megpróbálta kordában tartani szerszámát. Nem mondom, hogy nem volt izgató látvány, hogy Ab ruhájának cipzárja mindig lecsúszott és volt mikor ő sem vette észre. Ilyenkor tökéletes rálátást kaptunk dekoltázsára.Gyilkos pillantásokat vetett felém, mikor visszahúzta a cipzárt. Jaj de fájni fog a bosszúja.
Mikor megérkeztünk Ab szállt ki először és felcsúszott szoknyája, így kilátszott feneke.
-Fúúú, de fájni fog ez nekem!-motyogtam.
-Az biztos!-súgta fülembe harsányan Ab.
Bementünk a szórakozóhelyre. Kerestünk egy nagyobb, eldugottabb boxot. Oda ültünk le.
-Első három kört én választom!-kiabálta túl a zenét a félig angyal félig ördög. Elment a pulthoz Harryvel. Visszatértek hat valami meggy bomba nevű ütős piával. Azt mind lehúztuk. Majd Jack Daniels következett és "zárásnak" vodkanarancsot ittunk.
-Na mi van? Nem bírjátok a gyors váltásokat?-nevetett gúnyosan Ab.-Ha kihevertétek ezeket a piákat, gyertek táncolni!-ment a táncparkettre, ahol mi is jól láttuk.

*Abby szemszöge*

Ez a sztárocskák nem bírják valami jól a piát!
Nem baj!
Felvonultam a táncparkettre. És becsuktam a szemem. A zene magával ragadott és mikor kinyitottam a szemem, már riszáltam. A fiúknak háttal álltam és úgy ringattam csípőm. Egy két perccel később két kezet éreztem meg derekamon. Húzni kezdett. Egy sarokba húzott.
-Táncolj nekem!-súgta fülembe. Elkezdtem ringatni a csípőm. Majd hirtelen megfordultam. Niall állt velem szembe, láttam szemén, hogy már nem józan.-Tessék! Ezt idd meg!-nyomott kezembe két poharat. Megszagoltam, és megnéztem, hogy nincs-e benne valami. Lehúztam a két narancsvodkát és itt betett a kiskapu. Egyre közelebb táncoltam hozzá. És oops, megéreztem ágyékát fenekemnél. Szembe fordultam vele, és úgy mozogtam tovább.
-Tetszik ez az Ab!-duruzsolta fülembe.
-Nekem meg ez a Ni!-kacsintottam rá. Kezeit megéreztem fenekemen.
-Kellesz!-csókolt meg vadul. Visszacsókoltam. Egyre vadabb lett minden.-Most hazamegyünk!
Beszálltunk a kocsiba és villámgyorsan hazamentünk. Niall írt valami SMS szerűséget Harrynek, hogy hazavisz engem.....

Köszi a jó reggelt! :)

Most mikor feljöttem a blogomra azt veszem észre, hogy 1000-nél is több látogatóm volt. És azta. Mire képesek az olvasóim. Jóformán most kezdtem csak el. És köszönöm hogy olvassátok a blogom. Sokat jelent.


Köszönöm!

És itt megköszönném Annának és Sárinak, hogy véleményt írtak a blogomról. És mikor elakadtam segítették folytatni. :) Köszi lányok! :))

2013. augusztus 14., szerda

Part 12. Megvetlek buzigyerek!

-Szerintem menjünk haza! Lekezelem a sebeid!-állt fel. Kezét nyújtotta felém, én pedig elfogadtam. Összekulcsolta ujjainkat és úgy indultunk haza. Bicegtem, mert kicsit fájt a lábam. Nem vészes szerintem. Csak egy kisebb zúzódás.
Kicsit lassabban értünk haza.
-Zayn, a titkunk!-szólaltam meg az ajtóban.
-Ja igaz!-engedte el kezem.-Menj fel a szobádba én is megyek utánad! De el kell játszanunk hogy utálsz!-sóhajtott.
-Jó.-motyogtam.
-Mindjárt látlak!-csókolt meg, majd bementünk. Felvágtattam a szobámba eljátszva a sértődött kislányt. Pár percre rá Zayn osont be hozzám, és azonnal kulcsra zárta az ajtóm. Nagy lendülettel megindult felém és rögtön megcsókolt ezzel ledöntve engem a matracra.
-Zayn, Zayn!-kuncogtam.
-Mmmm...-morgott nyakamba. Hagytam neki. Jó érzés volt. Boldog voltam.-Na kezeljük le a lábad!-ültetett fel. Elővette a fertőtlenítőt, amivel befújta a sebem. Nem sziszegtem, mert már megszoktam. Rátett egy nagy sebtapaszt és kész is volt.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Én pedig ezt köszönöm és ezt, meg ezt na meg még ezt!-csókolta szám. Jó érzés volt. Csak kicsit fura.
-Sajnálom, hogy annyira öntelt, és bunkó voltam, de azt hittem, hogy a csajjal összejössz és együtt lesztek.
-Jaj Abby, én is sajnálom, hogy.... mindent! És én is féltem. Láttam. Láttam, hogy csókolóztatok Niallel. És én is ettől féltem.-magyarázta ujjait tördelve.
-Ne törd el az ujjad!-fogtam meg kezét.-Csak egy ártatlan, semmit sem jelentő csók volt. Ez csak véletlen volt.
-Akkor ha mindenki bocsánatot kért a másiktól, akár smárolhatnánk is. Hajolt felém. Ajkai ajkaimhoz értek és jó érzés volt. Hosszú percekig csak csókolóztunk. Én imádtam.
-Zayn...-lihegtem, mert nem volt levegőm.Nagy levegőt vettem, majd ismét egymásra tapadtunk. Jó volt csak úgy lenni. A csókok kicsit vadabbak lettek, mert Zayn magára rántott és úgy csókolt tovább. Derekam simogatta. Csak faltuk egymás ajkait.
-Héló'! Mit csináltok ott bent ti ketten?-hallottuk meg Harry hangját és azt, hogy veri az ajtót.
-Csak elesett és lekezelem a sebeit!-kiabált ki Zayn.-Sajnálom, hogy nem folytathatjuk!
-Zayn!-ordított Harry. Zayn felpattant és kizárta az ajtót.-Mégis mit csináltatok?
-Csak bekötöttem a lábát. -hazudott. Harry szúrósan nézett rá, majd Zayn elhúzott.
-Mit csináltatok?-csukta be az ajtót. Csak elhúzódtam az ágy végébe.
-Semmit! Tényleg semmit!-csúszott ki a számon.-Megfürödtem és Zayn megvárt és utána kezeltük le a sebet, mert koszos voltam előtte.-motyogtam hihetőnek tűnő hazugságom.
-Értem.-morgott.-Örülök, hogy hallom a hangod!-mosolyodott el, majd elment.
Huhh, ezt megúsztam... Át kell mennem este Niallhöz.

Ebédre valami kínai kaja volt.
-És mit csináltok délután?-kérdeztem.
-Hát úgy van, hogy elmegyünk biliárdozni négyen és te Zaynnel itthon maradsz-motyogta Louis teli szájjal.
-Ó értem.-húztam a szám, de belül örültem, hogy vele lesek. Viszont nekem ez kicsit még fura mert nem tudom milyen érzés szerelmesnek lenni. Főleg ha ő egy sztár. De félek. Félek, hogy ki fog használni.... Nehezen bízok meg emberekben. Niall volt az egyetlen ilyen aki mindent, de tényleg mindent tud rólam. Tényleg mindent.
-Menjen el mindenki fürdeni  és utána indulunk.-parancsolt Harry.  Mindenki eltette a tányérját a mosogatógépbe, majd felmentek. El kell mondanom neki. Muszáj. Felmentem én is és bementem Niall szobájába. Még éppen időben. Mert akkor akart levetkőzni.
-Ohh, Abby. Baj van?-húzta vissza felsőjét.
-Jaj Niall.-dőltem bele kényelmes ágyába.-Tegnap történt valami...
-Abby, ne húzd az agyam! Mondd el!-feküdt mellém.
-Niall, reggel kibékültem Zaynnel. És csókolóztunk. Meg mikor hazajöttünk akkor is.-láttam rajta valami furcsát.-És muszáj volt elmondanom.
-És akkor most jártok?-kérdezte.
-Csak úgy vagyunk.. Nem tudom.-motyogtam.
-Értem. Ha most megbocsájtasz. Elmegyek. Oké? Mert sietnünk kell.-mondta.
-Oké..-mondtam.
-Szia Abby!-köszönt el.
-Szia Niall!-viszonoztam. Átmentem a szobámba. Pár percere rá pedig Harry kis híján rám törte az ajtót.
-Abby, az van hogy Louissal maradsz itthon. Változott a terv.-mosolygott.
-De hogy-hogy?
-Hát tudom, hogy Zaynnel csak megölnétek egymást ezért.-magyarázta el.-Jók legyetek!-puszilt meg. Az este szuper lesz. Gondoltam magamban.
Nem köszöntem el tőlük. Csak gubbasztottam a szobámban. Louis meg tvzett. Körülbelül éjfélkor feladtam a várakozást és elaludtam.
***
Reggel mikor felkeltem az jutott eszembe, hogy átmegyek Zaynhez. Felkeltem és halkan kinyitottam az ajtót. Kilépve a folyosóra mindenhonnan horkolást hallottam. Beléptem Zayn szobájába, de mikor beléptem átkoztam magam, hogy miért jöttem át és miért nem maradtam ott az "ágyamban". Zayn mellett megint az a fekete csaj aludt. A ruháik szana-szét  hevertek a földön.
Ott abban a pillanatban egy világ tört össze bennem. El akartam tűnni. Örökre. Elhúzni innen, jó messzire. De nem tudtam sehol sem kimenni, mert ennek az állat Harrynek-aki nem mellesleg szintén a sárga földig itta magát-volt annyi esze, hogy mindent bezárjon, a kulcsokat meg magával vigye. Visszarohantam a szobámba és csak sírtam és sírtam.
A fiúk dél fele keltek fel. Mikor hangokat hallottam, próbáltam több kevesebb sikerrel halkabban sírni.
-Jó regge...-jött be Zayn.
-Jobbat köcsögszájú! Csak arra voltam jó, hogy beetess és utána megkúrd megint azt a fekete ribanckurvát? Mert akkor gratulálok sikerült!-sírtam hangosan.
-Mikor láttad?-kérdezte.
-Ez nem pont a megfelelő kérdés buzikám! De ha nagyon tudni akarod akkor fél nyolckor. És most húzz el szépen a picsába!-töröltem könnyeim, de nem volt értelme.
-Sajnálom!-motyogta.
-Sajnálhatod is!-és ekkor jöttek a fiúk is meg a ribanckurva.-Örökre megvetlek buzigyerek! Utállak!
-Istenem Abby!-kapott szája elé Niall. Vagy azért mert megrémült, vagy mert kicsúszott a száján.-Na most húzzatok ki ebből a tetves szobából!-emelte fel hangját. Mindenki meglepődött, de engedelmeskedtek neki. Csak ketten maradtunk. Kulcsra zárta az ajtót.
-Ni-Niall....-remegtem a sírástól.
-Semmi baj!-ült le mellém én meg mint egy kiscica belekuporodtam ölébe. Nem tudom meddig sírtam mellette, de ő elaludt. Kicsit letöröltem könnyeim és felálltam öléből.
-Ni-Ni-Niall... gyere a-a-a matracra. Ott aludj. Ké-ké-kényelmesebb.-mondtam akadozva.
-Köszönöm! Gyere te is!-paskolta meg a matracot. Megráztam a fejem. Feje leesett a matracra és nagyokat szuszogott. Ezzel tudtam, hogy alszik. Én pedig csendesen sírdogáltam tovább. Majd mikor már egy könnycsepp sem jött ki szememből, úgy döntöttem bemászok mellé és megpróbálok aludni. Meg is valósítottam a tervem egészen a betakarózásig. Niall nézett rám.
-Egy ninja vagyok!-vonta fel egyik szemöldökét.
-Igen!-suttogtam.
-Aludj egy kicsit. Rád fér! Én itt leszek!-mosolygott.
-Rendben!-bújtam hozzá. És elaludtam.

*Niall szemszöge*

Borzasztó őt sírni látni. És tök szarul érzed magad, hogy nem tudod, mit mondj neki, hogy meg tudd vigasztalni. Zayn egy tetű, meg az a nő is. Összeillenek. Abby sokkal jobbat érdemel.
Meg akarom őt védeni. Mindentől és mindenkitől. Nem akarom, hogy sírjon.
Meghasad a szívem.
-Vigyázok rád! Ígérem!-simítottam meg haját.
-Tudom!-sóhajtott. Felébresztettem.
-Mindentől.-suttogtam.
-Köszönöm!-karolta át karom. És lassan mindketten elaludtunk.....

2013. augusztus 11., vasárnap

Part 11. Békülés

-Gyönyörű vagy!-nézett szemembe, és egyre jobban közeledett szájával felém.....
-Harry...-fordítottam el fejem.
-Bocsi!-túrt hajába.-Egy perc...-ment el. Csak ezt akarta, hogy bízzak benne és lesmárolhasson? Nem értem őt.
Lementem az előszobába. Hogy megnézhessem magam a tükörben.
-Gyönyörű vagy!-hallottam meg Zayn hangját.
-Te meg egy tuskó vagy!-morogtam.
-Most mi a bajod?
-Te! Te vagy a bajom Zayn Malik! Csak is Te! Megbíztam benned! És te utána jól földhöz basztál!-emeltem fel hangom.
-Fejezd már ezt be! Miért haragszol? Én is haragudhatnék amiért Liammel lefeküdtél!-vágott vissza.
-Oké! Haragudj! Ez nem változtat azon, hogy utállak!
-Oké! Haragszom rád te kis... kurva!-mondta.
-Menj a picsába Malik!-pofoztam fel.
-Fejezzétek be!-fogott le Harry.
-Ki akarom kaparni a szemét!-kapálóztam.
-Abby, shh...-suttogta.-Nem éri meg. Zayn, menj készülődni!
-Harry, engedj el! Nem akarok veled menni! Sehová nem akarok menni veletek! Te is azt akartad, hogy bízzak benned és csak smárolni akartál. Mind egyformák vagytok! Engedjetek el! És ne keressetek!-magyaráztam.
-Abby, te az én hogy is mondjam, a lányom vagy! Nem tehetem.-mondta tök nyugodtan.-Nem akarlak kihasználni!
-Ááá nem. Mivel már kihasználtál! Csak kérlek, hagyj békében elmenni! És soha többet nem hallasz rólam.-utolsó két mondatomra lágyítottam hangomon.
-Abba beleőrülnék, ha nem láthatnálak, nem érinthetnélek, nem érezhetnélek és csókolhatnálak! Meg halnék, ha te nem lennél velem!-mondta komolyan.
-Ez beteges!-motyogtam.
-Nem ez viszonzatlan szerelem!-mondta.
-Rám kényszerítetted magad és négy másik srácot. Azzal az aláírással, amivel aláírtad, hogy a gyámom leszel azzal tönkre tetted az életem.-mondtam.
-Abby... Nem azért akartalak megcsókolni, mert kanos voltam. Azért mert szeretném, ha újrakezdenéd mindannyiunkkal. Hogy mindent a legelejétől.-hajtotta le fejét.
-Ugye tudod, hogy ez sosem lehetséges. Mert amint megpróbálnánk újból, akkor szabadabb lennék és rögtön, az első adandó alkalommal elmennék a világ másik végére.-vallottam be.
-Abby, fejezd ezt be, és gyere föl! Hogy időre elkészüljünk.-váltott témát. Nagyon felidegesítettek. Oké... Ki kell találnom valamit. Felakasztás. Pia. Gyógyszer.... Nem ez nem az én világom.... Áááá, némaság. Az menni fog.
-Gyere, kifestem a körmöd!-hívott a kis asztal elé. egymással szemben ültünk. Fehérre festette körmeim. -Tetszik?-mosolygott.
Én csak néztem a körmeim. Megvártam, míg megszáradnak körmeim, majd elmentem WC-re.
-Gyere Abby! Induljunk!-mondta Harry és megfogta hátam. Leráztam kezét magamról.-Okéé.....-motyogta.
-A fiúkkal beültünk egy limuzinba. Louis állandóan köztem és a többiek között kapkodta tekintetét. Érezte, hogy nagy a feszültség. Csak ültem és néztem ki az ablakon. Egy hátsó ajtóhoz tolatott a sofőr.
-Itt szálljunk ki!-mondta Liam. Kiszálltunk mindannyian. Bementünk az ajtón. Letámadták a fiúkat a különböző emberek. Sminkelték őket, a hajukat beállították, és a mikrofonokat tették fel nekik. De egy fiú mindig mellettem volt.
-Gyere kislány!-dörmögött egy nagydarab ember. Utána mentem. Egy sikoltozó lányokkal teli terembe vitt. És egy szék előtt állt meg.
-Maradj itt! Ez a te helyed!-mondta. Ez az első sor.  Neee ez egy One Direction koncert. Le kell lépnem. Megmozdultam, de a biztonsági is mozdult velem. Picsába!
A koncert elkezdődött én meg egész végig csak ültem.

*2 héttel később*

Két hete nem szólok senkihez sem, csak Niallhöz. Niall és a csaj szakítottak. Csak bütykölöm a deszkám, kajálok, átmegyek Niallhöz és alszok. Ennyiből áll a napom.
Volt egy kisebb fellángolásunk Niallel. Elcsattant egy csók, csak egyetlen egy. De utána megbeszéltük, hogy egyikünk se gondolta komolyan. Csak már szükségünk volt valakire. Csak egy csók volt, de tudtam, hogy valaki látta. Féltem hogy elköpi. Niallel kibékültem. Csak vele beszéltem, de a többiek nem tudták........
A többieknek feltűnt, hogy nem beszélek. Nem nagyon érdekel.
Lementem, hogy egyek valamit, mert már kopogott a szemem az éhségtől. Hm Lasagne. Jól megpakoltam a tányérom.
Két hete nem nyúlt hozzám egyikük sem. Illetve nem feküdtem le egyikkel se. Nem kényszerítettek.
-Sziasztok! Abby, Lasagne a kaja?-jött Louis is.
-Heló! Abby Lasagnét eszel?-kíváncsiskodott Liam.
-Csáó! Mit eszel Abby?-nézett tányéromba Harry.
-Reggelt!-morgott Zayn.Én már megbocsájtottam neki. Mindenért, csak ő ezt nem tudja.

*Zayn szemszöge*

Istenem! Ez a lány... Felemészt a hiánya. Hogy nem érezhetem, nem érinthetem meg. Megöl engem. Két hete nem beszél. A tekintete semmitmondó és üveges. Fáj, hogy ilyen, hogy nem hallom azt a csilingelő kis hangot. Mostanság mindig kivisszük őt a parkba, hogy deszkázhasson. Ma én leszek a soros. Megvártam míg megeszi a Lasagnet és felöltözik.
-Menjünk!-kiabáltam fel az emeletre. Lassan jött a lépcsőn, kezében a gördeszkával. Gyönyörű volt.
Egész úton nem szóltam hozzá. Csak mentem mellette.
Hamar odaértünk. Nem voltak sokan. Sőt...Én leültem egy padra ő pedig csak gurult és csinált pár trükköt. Azonban egy trükknél, amit a korláton akart megcsinálni, nem sikerült és hatalmasat esett. Odarohantam hozzá, hogy segítsek neki. És hagyta. Hagyta, hogy megérintsem. Csodálkoztam, mert többször is láttam, hogy Harry kezét lelöki magáról. És a többiekkel is ilyen volt. Talán még Niall volt az akivel normális volt. És láttam valamit. Niall megcsókolta őt. És Abby hagyta.
Bevallom, megbántam. Megbántam, hogy bántó dolgokat vágtam hozzá, hogy lekurváztam, mindenért!  Nem tudom, hányszor bánjam még meg, de ha kell még ezerszer is megteszem, csak bocsájtson meg nekem. Nem érdekel, hogy lefeküdt Liammel. Hogy csókolózott Niallel, csak bocsájtson meg nekem.
Rengeteget agyaltam azon, hogy mi van ha  titokban összejött Niallel. Én abba belehalnék. Mással látni csókolózni.
"Nem Zayn, te tényleg zaccos vagy! Keress dilidokit!" -hallottam a kis hangot fejemben. Gyorsan megráztam fejem. És visszatértem a való életbe. Leültettem őt a padra.
-Abby, mondanom kell valamit! Valamit, amit magamban már ezerszer megvitattam... Sajnálom! Egy tuskó voltam! Mindent! Utálom magam, hogy csúnyát mondtam rád! Hogy megbántottalak! Bocsáss meg kérlek! És megbánnám még milliószor és egyszer ezt az egészet! Csak bocsáss meg!-jött ki belőlem.
-Zayn...-sóhajtott.
-Mondok bármit! Megteszek neked bármit csak  bocsáss meg nekem!-mondtam teljes őszinteséggel.
-Bármit?-kérdezte bizonytalanul.
-Bármit!-bólintottam.
-Csókolj meg!-suttogta érzelmesen és kibukott belőle egy könnycsepp.
-Miért sírsz?-töröltem le könnycseppjét.
-Nem tudom, csak kell!-mosolyodott el.
-Komolyan mondtad?-kérdeztem vissza.
-Igen! Csókolj meg kérlek!-nézett szemembe. Közelebb csúsztam hozzá. Nehezen tudtam visszafogni magam, legszívesebben rátapadtam volna és téptem volna ajkait, de nem. Lassan és gyengéden csináltam mindent. Azt akartam, hogy tökéletes legyen számára. Lassan váltunk el egymástól.-Köszönöm!-ölelt meg.
-Ezt nem kell!-kuncogtam és derekánál én is átöleltem.
-Zayn, felejtsük el az egészet!-kérte tőlem.
-Mindent elfelejtek, még a nevem is, csak hagy öleljelek, csókoljalak és érezzelek!-motyogtam neki.


*Abby szemszöge*

Mosolyognom kellett a mondatán. Ilyen bókot még sosem kaptam senkitől.
-Abby, szeretnék veled lenni!
-De nem lehet!-szólaltam meg.
-De lehet!-nézett szemembe.-Csak mi fogjuk tudni! A mi kis titkunk!-lehelt kis csókot számra.....

2013. augusztus 8., csütörtök

Part 10. Rá sem ismerek...

Imi kérésére! Mivel megfenyegetett, hogy nem fogja olvasni a blogom, ha ma nem teszek fel új részt! Hát tessék Imi! Remélem tetszik és mindenki másnak is! :DD

Csak ültem az ölében és nézett engem. Majd elindult egy könnycsepp az arcomon. A könnycsepp útját figyelemmel kísérte államig. Államnál lepottyant.
-Abby...-ölelt meg.
-Lou, idő kell. Bezárkózok a szobámba. Csak pár napot. Jó? Nem megyek el, de nekem gondolkoznom kell...-motyogtam.
-Rendben. Megoldjuk. Mikor kell....
-Mit?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Mikor lesz meg?-nyögte ki.
-Hát, hú mára számoltam.-töprengtem el.
-Remek! Figyelj! Akkor most egy darabig, amíg megvan nem jössz ki a szobádból. Néha-néha bemegy valaki beszélgetni.-vázolta fel.
-Oké.
***
Két nap telt el a tervünk óta. Zayn és Niall nem voltak még bent nálam.
Kopogtak.
-Tessék.-szólaltam meg. Niall jött be oldalán egy lánnyal.
-Szia Abby! Ő itt Cristal, a barátnőm.-mosolygott.
-Heló! Abby vagyok!-nyújtottam kezem.
-Jaj mucikám nem mehetnénk vásárolni?-csócsálta undorítóan rágóját. Visszahúztam kezem.-Annyira ocsmány ez a szoba!-mondta Niallnek.
-Gyere! Menjünk!-mondta Niall. Hogy lehet ezzel a csajjal együtt? Az ő dolga. Niall teljesen más lett. Nem olyan mint amilyennek megismertem. Azt hittem róla, hogy érzékeny kedves, és most pedig az ellenkezője igaz.
Kimentek. Még be sem csukódott az ajtó Zayn esett be az ajtón.
-Hoppá.-mondta.-Őőőő sziaa.-köszönt.
-Szia Zayn.....-motyogtam.
-Beszélhetünk?-kérdezte.
-I-igen..
-Liam kényszerített?
-Mire?-ráncoltam homlokom.
-A szexre.
-Én is akartam.-néztem szemébe.-És képzeld kurva jó érzés volt!-vágtam hozzá.-Na és a kis fekete picsa kényszerített?
-Abby...
-Kérdeztem valamit!!!-álltam fel.
-Nem voltam magamnál.-emelte fel hangját.-Nem is emlékszem igazán..-csendesedett el.
-Persze...-forgattam szemem.
-Abby!-kiáltott fel.-Hallgass meg!-fújta ki a levegőt.
-Nem. Te hallgass meg!!-emeltem fel én is hangom.-AZT MONDTAD HIÁNYZOM,  HOGY AZT HITTED MEGHALTÁL. GONDOLOM ÖRÜLTÉL VOLNA NEKI!! ERRE AZ ÉJSZAKA KELLŐS KÖZEPÉN BEÁLLÍTASZ ATOM RÉSZEGEN EGY FRUSKÁVAL ÉS JÓL MEGDUGOD. GRATULÁLOK MALIK.-ismételtem múltkori szavaim egy részét. Befogta a szám.
-Hallgass meg!-húzott magához.-Szeretlek! Meg akarlak védeni. Mindenkitől.
-Mégsem maradtál itthon velem az nap este. Megkérdeztem, hogy te is elmész, hogy nem úgy volt hogy velem leszel? Erre te csak bunkón visszaválaszoltál. És elhúztál.
-Abby, helyre akarom hozni!-motyogta számba és meg akart csókolni, de ellöktem magamtól.
-Utállak!-sírtam el magam. Zayn könnyes szemekkel elrohant. Ezután Harry jött be.
-Mi történt?-rogyott le mellém és magához húzott.
-Utálom Zayn Malikot!!!!!!!! Teljes szívemből!!!!!-dőltem ölébe.-Vissza akarok menni a patkány tanyára!
-Shh....-ringatott. Rá sem ismerek. Harry gyengéd is tud lenni?-Semmi baj! Shhh...Shhh...-dülöngélt.
-Harry...-sóhajtottam.-Miért ekkora táj paraszt??
-Őőőőő, itt mindenki az.-kuncogott.
-Harry, csalódtam benne. És Niallben is. Csak te vagy most.
-Abby, én itt leszek. Megvigasztallak!
-Köszönöm.
-És sajnálom, amit a legelején tettem veled!-mondta.
Csak jobban belekuporodtam ölébe.
-Van kedved sétálni egyet?-mosolygott.
-Kaphatok valami ruhát?
-Persze!-tápászkodott fel.-Tessék!-jött vissza.
-Köszi!-vettem fel a csőnadrágot és a bajuszos felsőt egy tornacsukával.
-Mehetünk?-mosolygott. Megfogta kezem. 
-Igen!-mosolyogtam vissza. Elterelte a figyelmem. Zaynről és a veszekedésünkről.
Egy park felé sétáltunk.
-Beülünk valahová egy sütire?-kérdezte.
-Hát nekem mindegy.-vontam vállat.
-Akkor beülünk.-nevetett. Egy kis kávézóba ültünk be. Nagyon kis hangulatos volt. Amióta Harryékkel vagyok ez volt az első normális kijutásom a házból. És most nem akarok elszökni. Csokicsúcsot rendeltünk.
Mikor elfogyasztottuk a sütit, Harry kifizette.
-Elmegyünk a deszkás parkba? És tényleg!! Hol van a biciklim?-néztem rá valami kimondhatatlanul hülye arckifejezéssel mert röhögni kezdett.
-És tényleg.. a garázsban!-próbálta utánozni hangom. Olyan hülye hangja volt.-Na gyere!-fogta meg kezem. Én meg húztam a park felé vezető úton.
-Először bemegyünk valahová.-fogta be a szemem.-Jó napot!-köszönt illedelmesen.
-Heló!-köszönt vissza valaki.
-Azt választod amelyiket csak akarod!-súgta fülembe, majd elvette kezeit. Egy deszkás boltban voltunk.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!!!-sikítottam.-Harry, Harry, Harry!-ugrottam nyakába(!)-Biztos bármelyiket?-néztem rá.
-Világsztár vagyok!-nevetett.
-Oké megtaláltam!-vágtam rá.
-Ilyen hamar?-tátotta száját.
-Aha!-nevettem.-Ez lesz az!-tettem a pultra.
-Oké.-mondta Harry.
-Harry, Harry!-nevettem, mert nevetséges a viselkedésem.-Köszönöm! De ugye tudod, hogy ehhez kellenek imbuszkulcsok, T-kulcsok, csavarok, kerekek. Meg minden. Szóval érted?
-Mindent megveszünk, ami csak kell. Csak érezd jól magad!-puszilt meg. Megvettük a legspécibb cuccokat hozzá.
-A szobámat átalakítom műhellyé.-mondtam.
-Oké. Valamelyik nap elmehetnénk vásárolni. Vennénk ágyat, meg ruhákat.-mosolygott.
-Nekem teljesen mindegy.
-Ezt megtárgyaltuk.... Végre itthon!-sóhajtott, mikor meglátta a hatalmas házat. Elkezdett rohanni, betörte az ajtót és egyenesen az emeletre a fekete ajtó felé.
-Harry, mi van?-hallottam Niall hangját.
-Nagyon nehezek a szatyrok!-lihegett.
Majd Niall eltűnt.
-Abby, mindent felvittem a szobádba. Ma estére egy szép ruhát kell felvenned, én kifestem a körmöd!-kacsintott.
-Nem! Én olyan ruhát nem veszek fel és nem festheted ki a körmöm.
-Naaaaaa, légyszi!-nézett kiskutya szemekkel. Rábólintottam.-Juppi!-kapott fel és megölelgetett.-Okés, akkor most menj! Fürödj meg, moss hajat. A ruhákat kikészítem neked. És várni foglak a szobában.-vázolta fel tervét.
Elmentem fürdeni. Jól beszappanoztam testem, majd lemostam a habot. Szépen megtörölköztem, a törölközőt magam köré tekertem és kimentem a fürdőből. Harry a matracon ült,amit nagy nehezen könyörögtem ki.
-Végeztél? Oké. Vedd fel a fehérneműt. És utána a többit megbeszéljük.-nyalta meg száját.
-Harry!-szóltam rá.-Ne stírölj!
-Bocsi!-nyelt egyet. Visszamentem a fürdőbe és felvettem a fehérneműt. Visszamentem Harryhez.
-Hm..-morgott, majd megrázta fejét.-Ezt vedd fel!-nyomott kezembe egy ruhát.
Ez a ruha sehogy sem állt rajtam.
-Harry, ez nem áll jól. Ki van a fenekem. Meg a melleim is.-nyavalyogtam neki.
-Shh.. vedd fel a cipőt is, és hidd el sokkal jobb lesz!-mosolygott.
-Ebben menni sem tudok!-totyogtam.
-Dehogy nem. Csodás leszel!-mosolygott.
-Várj! Hová is megyünk!-néztem rá.
-Koncertre, de a többi meglepetés!-puszilt meg. Gyakoroltam a menést. Harry, pedig mögöttem állt és segített nekem.
-Sehogy sem megy.-szomorodtam el.
-Egyedül sétálsz!-nevetett Harry. És tényleg már meg sem inogtam.
-Köszönöm Harry!-öleltem meg és megpusziltam.
-Gyönyörű vagy!-nézett szemembe, és egyre jobban közeledett szájával felém.....

2013. augusztus 6., kedd

Le kell írnom!

Emlékeztek, mikor a M&G-n megkérte egy "Directioner" Liam-et, hogy álljon ki a képből. És Zayn megvédte?

Bizonyára láttátok azokat a M&G-s képeket is, amiken a fan odamegy az egyikükhöz. Például Harryhez. Harry átöleli hátulról, a többiek meg csak ott állnak és elkészül a kép. Vagy, hogy Harry és Zayn megpuszilja a lányt a többiek megint csak ott állnak. Szóval, hogy a bizonyos "Directionerek" csak az egyikükkel foglalkoznak és a többieket semmibe veszik.

Sokat gondolkoztam valamin....

Ha egyszer én is eljutnék egy M&G-re és lehetőség lenne a közös képre, akkor én nem akarok látszódni rajta.

Biztos most kérdezitek magatoktól, hogy miért? Ez a lány biztos hülye. Ott van az alkalma és nem használja ki. Biztos nem stimmel valami.

Igen tényleg zaccos vagyok. De nem erről van szó.

Most elmagyarázom.

Én nem szeretnék látszódni, mert megkérném őket, hogy öleljenek át mind az öten egyszerre és úgy csináljanak képet. Mert éreztetni szeretném velük, hogy mind az öten fantasztikus emberek!

Úgy gondolom, hogy ez egy jó módja a tiszteletadásnak.

Nekem mind az öten egyaránt fontosak. Megváltoztatták az életem. Nincs nap, hogy ne kerülnének szóba.

És, hogy szépen kifejezzem magam: Az életem részévé váltak.

Ez az öt remek ember. Öt átlagos fiú, akik nagyot álmodtak és valóra váltották az álmukat. Együtt. Büszke vagyok, hogy ebbe a családba tartozhatok. Szeretlek titeket Directioner tesók. Szeretlek #1DFamily.

És már csak egyet. Köszönöm!

Part 9. Bizonytalanság





Aznap éjjel a szobámban aludtam a földön. Egyikükhöz sem volt kedvem. Undorító amit művelnek.
***
Reggel nagyon fájt a hátam. Eléggé korgott a gyomrom, ezért lementem a konyhába. Ott ült az összes. Egyiknek sem köszöntem, csak kivettem két muffint a hűtőből és leültem, hogy megegyem. Nagyon finom volt. Kidobtam a papírokat.
-Abby, mi a baj?-fogta fejét Zayn.
-Te! Ti!-vágtam hozzájuk, majd felrohantam az emeletre. És szépen bevágtam magam után az ajtót. Nem sokkal később Zayn jött be.
-Mond mi a baj? Miért vagy ilyen?-kérdezte.
-Áhh semmi különös, csak tegnap lesmároltál, aztán meg este beestél egy csajjal holt részegen utána meg jól megtömted! Semmi bajom!-mosolyogtam.-Csak legközelebb nem kell a körítés, hogy azt hitted meghaltam. Fogadok annak örültél volna a legjobban. És én még azt mondtam neked, hogy hiányoztál.
-Én...én...
-Csak azt ne mond, hogy sajnálod, mert szembeköplek! Megvetlek téged!-kiabáltam, aminek hatására a többiek is megjelentek.-De jó hogy mind itt vagytok!-vigyorogtam.-Megkérlek mindannyiótokat, hogy húzzatok a holdkóros kurva picsába! Köszönöm szépen!-mosolyogtam. Rohadtul jól éreztem magam ez után.-Belétek fagyott a szó sztárocskáim?
-Abby..-nézett rám Harry. Álltam a tekintetét.
-Mi van?
-Semmi!-sütötte le tekintetét.
-Én mit tettem veled?-nézett rám Liam.
-Te most semmit sem!-öleltem meg.-De ha bármelyikőtök csinál valamit, akkor végleg elástátok magatokat.-kacsintottam.
-Ab, én..-szólalt meg Niall.
-Hagyjatok békén!-fogtam Liam karját. Most mindenki úgy ugrál ahogy én fütyülök. Azt hiszik nem tanulom ki a hülye kis játékukat? Tévedtek..
Liamet áthúztam az ő szobájába.
-Abby, mi volt ez?-kérdezte Liam.
-Engem akarsz nem?-léptem hozzá közelebb.-Tessék most itt vagyok!-duruzsoltam a szájától két centire.
-Mindennél jobban akarlak! Mindennél!-csókolt meg. Felkapott én pedig lábaimat átkulcsoltam derekán. Lefektetett az ágyra. Nyakam csókolgatta és kezével combom simogatta, majd áttért oldalamra, aminek hatására felcsúszott a felsőm. Pillanatok alatt lekapta. Én is leszedtem felsőjét. Melleimmel játszott. Fordítottam helyzetünkön. Végig csókoltam felsőtestét. Lehúztam nadrágját bokszerével együtt. Na ez a paszternák tényleg nagyon nagy. Kezemet párszor végighúztam rajta, majd bekaptam amennyit csak tudtam. Ő hajam markolta....
-Ab...-nyögte nevem. Kivettem farkát számból, majd kis puszit adtam végére.-Nem is rossz!-vigyorgott kajánul. Maga alá gyűrt és megcsókolt. Végigcsókolta felsőtestem minden centijét. Lehúzta pizsamanadrágom. Szétfeszítette lábaim, majd belső combom kezdte puszilgatni. Majd megéreztem nyelvét ott.
-Ohh..-nyögtem. Éreztem alhasamban a már ismerős érzést.-Liam...- majd abbahagyta nyelvével a kényeztetésem és ujjait nyomta fel nekem.
-Sikítsd a nevem, ha elmész!-szívta nyakam. Nem kellett sok, hogy elmenjek.
-Liam...-sikítottam. Megcsókolt.
-Na mehet?-duruzsolta.
-Nem hinném, hogy ez belém fér!-mutattam büszkeségére.
-Semmi sem lehetetlen.!-kacsintott. Felhúzott egy gumit.-Vigyázok rád!-csókolt meg, majd belém csúszott.
-Liam..-nyögtem.
-Ohh kicsikém...-kezdett mozogni bennem. Egyre gyorsabban és mélyebben tolt. Engem hamar a csúcsra vitt.
-Mindjárt..-motyogtam.
-Egyszerre....-még tolt párat.-Most!-kiabált. És egy sikítás közepette mentem el. Egy férfias nyögés keretében pedig beleélvezett a gumiba. Rajtam feküdt még egy darabig, később pedig kicsusszant felőlem.
-Jól indul a napom!-mosolygott.
-Ez volt a cél!-csókoltam meg.-Kérhetek valami ruhát?
-Persze!-mosolygott.-Csak még egy kicsit maradjunk itt.-csókolgatott.
-Nekem mindegy!-nevettem.
Egy fél óra smárolás és beszélgetés után hozott nekem ruhát. Egy melegítő nadrágot meg egy felsőt. Ő is felöltözött. Ezzel el is ment a délelőtt.
-Ebéd!-hallottuk lentről.
-Gyere!-kapott fel. Csókolgattam a nyakát. Levitt a konyhába. Lesmároltam, úgy hogy mindenki jól lássa.
-Jó voltál!-kacsintottam.
-Te is!-csapott fenekemre.
Erre a többi négy csak fintorgott.

A napomat Liammel töltöttem. Nagyon normális tud lenni. Este, olyan 9 körül a kanapén terültünk szét.
-Na milyen filmet nézzünk meg?-mosolygott.
-Ne horror legyen.-ásítottam.
-Okés!-nevetett.
-Sziasztok! Mit néztek?-kérdezte Louis.
-Hát valami filmet!-vontam vállat.
-Alszol ma este velem?-kérdezte Louis.
-Adjatok egy matracot meg takarót és a szobámban alszok. 
-Kérlek!-térdelt le Louis.
-Te nem vagy normális!-nevettem.
-Légyszi!!-kulcsolta össze ujjait.
-Ha befejezed ezt!-motyogtam.
-Szeretlek én is!-nevetett és megölelt.
-De most filmezünk!-mondtam. A felénél elaludtam.

*Louis szemszöge*

Látszik rajta, hogy nem tudja melyikünkhöz ragaszkodjon. Bizonytalan. De próbál erős lenni.
Most éppen alszik. Nagyon édes.
-Louis, vidd fel a szobádba, fürdesd le, és öltöztesd fel pizsamába!-mondta Harry. Óvatosan felvettem a lányt és felvittem a szobámba. Lefektettem az ágyba és engedtem meleg vizet. Kerestem neki pizsamát. Levetkőztettem és beültettem a kádba. Megmosdattam és megtöröltem. Feladtam rá a pizsamát, és befektettem az ágyba. Betakartam és adtam homlokára egy puszit,  utána pedig lementem a fiúkhoz.
-Na alszik?-kérdezte Harry.
-Aha!-mosolyogtam.-Nagyon szép!
-Tudom!-vigyorgott Harry. -Játszik velünk!
-Hogy érted?-kérdezte Niall
-Cicázik. Ma Liam. Holnap kitudja. Hülyít minket.-magyarázta Harry.-Liam, ne dőlj be neki!
-Nem dőlök be, de tudod milyen jó az ágyban?-áradozott Liam.
-Szerintem én megyek aludni!-mondtam. Felmentem, megfürödtem, pizsamát húztam, és befeküdtem az ágyba. És lassan elszenderedtem.

*Abby szemszöge*

Reggel kómásan keltem.
-Szia!-hallottam meg Louis hangját.
-Szia!-köszöntem én is.-Hogy kerültem ide?
-Felhoztalak!-motyogta.
-És megfürdettél?-ültem derekára.
-Aha.-harapott alsó ajkába.-Gyönyörű vagy!-fogta meg tarkóm és megcsókolt.
-Te meg kanos!-nevettem.
-Hát egy ilyen lánytól ki nem az?-csókolta nyakam.
-Louis, én nem szeretném... Bocsánat!-motyogtam.
-Zayn miatt... Ugye?-kérdezte.
-Mi,, chh dehogy...-hazudtam.
-Nekem elmondhatod.-ült fel, én meg még mindig ölében ültem.
-Nem akarok senkit sem megbántani! Niallt borzasztó sírni látni érted? És Zayn, őt sem akarom sírni látni, vagy megbántani.-mondtam el neki.
-Megoldhatjuk.
-Viszont van itt még valami. Összevesztem Zaynnel. A lány miatt, akit este felhozott, mert tegnap megcsókolt. És Niallel is volt egy lány. És nem tudom mit csináljak. Niallt ismertem meg először, de Zaynnel is nagyon jóba lettem. Eltűnik a lábam alól a talaj. Időre lenne szükségem. Egyedül.
-Figyelj, nem tudom. Harryvel kéne ezt megbeszélni.
-Lou, nem érted... Harry nem tudhat erről, megtiltotta nektek, hogy szeressetek. És ha megtudná, hogy én szerelmes vagyok valamelyikükbe, akkor azt én járom meg.