Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!
2013. szeptember 16., hétfő
2013. szeptember 9., hétfő
Part 19. Így csesszük át a neves Harry Stylest!
Bocsiiiiiii hogy ilyen rövid, de suli van és így jóval lassabb lesz minden. Remélem azért még olvassátok páran. És itt közlöm veletek azt is, hogy vannak fiú olvasók is. A nevek nem lényegesek.:)
Jó olvasást!
Reggel, mikor kinyitottam szemem, egy igéző zöld szempárral találtam szembe magam. Sokáig figyeltem a zöld íriszeket.
-Jó reggelt!-hallottam meg a szemek tulajdonosának hangját. Jól eső borzongás futott rajtam végig.
-Jó reggelt!-mosolyodtam el. Kikeltem az ágyból, hogy keressek egy ruhát, amit felvehetek.
-Puszit nem is kapok?-nézett rám nagy, csalódott szemekkel.
-Nagyon rossz voltál Harold!-csóváltam fejem egy hatalmas vigyorral.-Harry, én nem tudok rólad semmit!-motyogtam. Ez amúgy úgy jutott eszembe, hogy csak a nevét tudom. Azt is Beccától.
-Nos, gyere ide kis szívem!-intett felém. Bemerészkedtem az ágyba.-A nevem Harold Edward Styles. Itt születtem. Robin nem az igazi apám. Van egy testvérem. És a csókodra szomjazom.-motyogta el a végét.
-Nem kapod meg!
-Mit tettem én ellened?-csodálkozott.
-Mondtam, hogy fejezd be!-nyúltam gatyájához.-Hogy hagyd abba! Könyörögtem!-markoltam rá büszkeségére.-De te nem hagytad abba!-morogtam.-Ezért most nem kapsz csókot!-kuncogtam, felálltam és beszökdécseltem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem. Majd visszamentem Harryhez.
-Kérlek! Csinálj velem valamit!-kérlelt.
-Hagyj békén!-kuncogtam. Leugráltam a konyhába.
-Jó reggelt kicsim!-köszöntött Anne.
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Gyere ülj le! Szólok ennek a rossz gyereknek, hogy jöjjön le!-nevetett fel és elindult Harry szobájába. Óvatosan megrúgtam Gemma lábát. Hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Köszi a fürdős dekorációt!-mosolyogtam rá.
-Nincs mit!...... Kicsit még fiatal vagy!-kuncogott.
-16 éves vagyok!-néztem rá.
-Csak féltelek!-nyugtatott meg.-Harry nagyon törődő, figyelmes és védelmező! De még ő is nagyon gyerek! Féltelek, hogy ha kiderül, hogy jártok, akkor, bizonyára támadni fognak a rajongók és nem akarom, hogy összeomolj, vagy valami!-magyarázta el.
-Nem kell félteni. Megvédem én magam nyugi!-húztam ki magam.
-Na itt is vagyunk!-jött be Anne Harryvel oldalán. Kihasználva hogy Anne is itt van, Harry odasuhant mellém és gyengéden megcsókolt.
-Szia szívem!-suttogta bele fülembe. Elmosolyodtam. A családjuk leült enni. Robin már munkában volt.
-És mit terveztetek mára?-kérdezte Anne.
-Hát ma egy szép napot csinálok neki!-mosolygott Harry.
Megreggeliztünk. Elpakoltam a koszos tányérokat. Ragaszkodtam hozzá. Anne elment dolgozni. Gemma pedig a suliba.
-Azt terveztem, hogy ma is sétálunk egy kicsit. Még egy csomó mindent meg kell mutatnom!-zsongott be Harry. Felmentünk a szobájába. Felöltözött, addig én körül néztem.
-Aranyos kisfiú voltál!-tettem vissza egy képet.
-Voltam!-mosolygott.
-Jóó' van!-mondtam hülyén és hülye fejet vágtam.
-Na mehetünk!-adta ki parancsát. Lebattyogtunk a lépcsőn.-Anya, elmentünk!-kiáltott. Sétálni indultunk.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Titok!-nevetett.
-Ajj!-nagyon elegem volt a titkokból.
-Mindjárt ott vagyunk!-kulcsolta össze ujjainkat. Ja a mindjártból lett negyed óra.
-Utállak ugye tudod?-morogtam mellette.
-Igen tudom! Utálsz és hozzak el a retkes kurvapicsába! De azért szeretlek!-mondta cinikusan, de a végére ellágyult.-Teszünk fel egy lakatot?-kérdezte, majd zsebéből elővett egy lakatot.
-Mi van rajta?-kérdeztem.
-A+NZHLL. Remélem érted.a másik felén pedig egy szó van. Összeláncolva.-motyogta maga elé.
-Engedj el!-csúszott ki a számon.
-Az enyém vagy!-suttogta.-Tedd oda fel. Mutatott a lakatokkal teli "paravánra". Felpattintottam a lakatot.-Örökre itt marad...-suttogta tovább. Csak ez a szó ismétlődött fejemben. Örökre....
Jó olvasást!
Reggel, mikor kinyitottam szemem, egy igéző zöld szempárral találtam szembe magam. Sokáig figyeltem a zöld íriszeket.
-Jó reggelt!-hallottam meg a szemek tulajdonosának hangját. Jól eső borzongás futott rajtam végig.
-Jó reggelt!-mosolyodtam el. Kikeltem az ágyból, hogy keressek egy ruhát, amit felvehetek.
-Puszit nem is kapok?-nézett rám nagy, csalódott szemekkel.
-Nagyon rossz voltál Harold!-csóváltam fejem egy hatalmas vigyorral.-Harry, én nem tudok rólad semmit!-motyogtam. Ez amúgy úgy jutott eszembe, hogy csak a nevét tudom. Azt is Beccától.
-Nos, gyere ide kis szívem!-intett felém. Bemerészkedtem az ágyba.-A nevem Harold Edward Styles. Itt születtem. Robin nem az igazi apám. Van egy testvérem. És a csókodra szomjazom.-motyogta el a végét.
-Nem kapod meg!
-Mit tettem én ellened?-csodálkozott.
-Mondtam, hogy fejezd be!-nyúltam gatyájához.-Hogy hagyd abba! Könyörögtem!-markoltam rá büszkeségére.-De te nem hagytad abba!-morogtam.-Ezért most nem kapsz csókot!-kuncogtam, felálltam és beszökdécseltem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem. Majd visszamentem Harryhez.
-Kérlek! Csinálj velem valamit!-kérlelt.
-Hagyj békén!-kuncogtam. Leugráltam a konyhába.
-Jó reggelt kicsim!-köszöntött Anne.
-Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Gyere ülj le! Szólok ennek a rossz gyereknek, hogy jöjjön le!-nevetett fel és elindult Harry szobájába. Óvatosan megrúgtam Gemma lábát. Hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Köszi a fürdős dekorációt!-mosolyogtam rá.
-Nincs mit!...... Kicsit még fiatal vagy!-kuncogott.
-16 éves vagyok!-néztem rá.
-Csak féltelek!-nyugtatott meg.-Harry nagyon törődő, figyelmes és védelmező! De még ő is nagyon gyerek! Féltelek, hogy ha kiderül, hogy jártok, akkor, bizonyára támadni fognak a rajongók és nem akarom, hogy összeomolj, vagy valami!-magyarázta el.
-Nem kell félteni. Megvédem én magam nyugi!-húztam ki magam.
-Na itt is vagyunk!-jött be Anne Harryvel oldalán. Kihasználva hogy Anne is itt van, Harry odasuhant mellém és gyengéden megcsókolt.
-Szia szívem!-suttogta bele fülembe. Elmosolyodtam. A családjuk leült enni. Robin már munkában volt.
-És mit terveztetek mára?-kérdezte Anne.
-Hát ma egy szép napot csinálok neki!-mosolygott Harry.
Megreggeliztünk. Elpakoltam a koszos tányérokat. Ragaszkodtam hozzá. Anne elment dolgozni. Gemma pedig a suliba.
-Azt terveztem, hogy ma is sétálunk egy kicsit. Még egy csomó mindent meg kell mutatnom!-zsongott be Harry. Felmentünk a szobájába. Felöltözött, addig én körül néztem.
-Aranyos kisfiú voltál!-tettem vissza egy képet.
-Voltam!-mosolygott.
-Jóó' van!-mondtam hülyén és hülye fejet vágtam.
-Na mehetünk!-adta ki parancsát. Lebattyogtunk a lépcsőn.-Anya, elmentünk!-kiáltott. Sétálni indultunk.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Titok!-nevetett.
-Ajj!-nagyon elegem volt a titkokból.
-Mindjárt ott vagyunk!-kulcsolta össze ujjainkat. Ja a mindjártból lett negyed óra.
-Utállak ugye tudod?-morogtam mellette.
-Igen tudom! Utálsz és hozzak el a retkes kurvapicsába! De azért szeretlek!-mondta cinikusan, de a végére ellágyult.-Teszünk fel egy lakatot?-kérdezte, majd zsebéből elővett egy lakatot.
-Mi van rajta?-kérdeztem.
-A+NZHLL. Remélem érted.a másik felén pedig egy szó van. Összeláncolva.-motyogta maga elé.
-Engedj el!-csúszott ki a számon.
-Az enyém vagy!-suttogta.-Tedd oda fel. Mutatott a lakatokkal teli "paravánra". Felpattintottam a lakatot.-Örökre itt marad...-suttogta tovább. Csak ez a szó ismétlődött fejemben. Örökre....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

