A házunk egyszerűen csodás lett. A lakberendező rendesen kitett magáért minden úgy lett elhelyezve ami nekünk a legkedvezőbb. A nap folyamán profi riasztórendszert is szereltek be. Minden tökéletes lett.
Azt hiszem, hogy így minden rendben lesz. A lényeg lényege pedig, hogy azzal vagyok akit igazán teljes szívemből örökké szeretek. Viszont még mindig foglalkoztat az, hogy mennyiszer okoztam neki fájdalmat, de csak kímélni akartam Styles-tól.
-Kicsim, öt perce beszélek hozzád, de te nem is figyelsz rám!-nevetett el kínosan.-Min gondolkozol?-komolyodott el hirtelen.
-Csak, azon, hogy mekkora szeretet lakozik a szívedben, hogy azok után, hogy elutasítottalak, még mindig velem vagy és szeretsz.
-Gyere ide!-hívott magához. Odamentem és leültem mellé a hatalmas kanapéra. Ő gyengéden átvetette karját a vállamon és lassan énekelni kezdett.
We got to live before we get older
Do what we like
We got nothing to lose
Shake off the weight of the world from your shoulders
We got nothing to prove
Vigyázz a madárra!
Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!
2014. június 22., vasárnap
2014. február 25., kedd
Part 24. Lakberendezés ~Búcsú~
Reggel fáradtan keltünk fel az egy és fél óra alvás miatt...
-Ma költözünk be!-ültem Niall ölébe.
-Örülsz?-mosolya felbecsülhetetlen volt.
-Nagyon!-ujjongtam. Izgatott voltam.
-Szeretlek!-nézett szemeimbe egy furcsa, megmagyarázhatatlan csillogással.-Már csak egy év!
-Meddig?-kérdeztem értetlenül.
-A lánykérésig!
-Jaj te..-öleltem meg.-Öltözzünk mert hamarosan jön a házhoz a lakberendező. Ne várassuk meg.-javasoltam.
-Rendben kicsim!-nyomott puszit arcomra.
Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruhadarabokat, majd útnak indultunk a házunkhoz...
Tudom hogy egy szemétnek gondoltok mert már megint nem írtam és ez is nagyon nagyon de nagyon kevés.. Úgy döntöttem hogy abbahagyom a blogom. Cserbenhagytalak titeket is, és magamnak is csalódást okoztam.
DE nyáron minden bizonnyal folytatom, vagy egy másik blogot kezdek.
SAJNÁLOM! NE HARAGUDJATOK:(
-Ma költözünk be!-ültem Niall ölébe.
-Örülsz?-mosolya felbecsülhetetlen volt.
-Nagyon!-ujjongtam. Izgatott voltam.
-Szeretlek!-nézett szemeimbe egy furcsa, megmagyarázhatatlan csillogással.-Már csak egy év!
-Meddig?-kérdeztem értetlenül.
-A lánykérésig!
-Jaj te..-öleltem meg.-Öltözzünk mert hamarosan jön a házhoz a lakberendező. Ne várassuk meg.-javasoltam.
-Rendben kicsim!-nyomott puszit arcomra.
Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruhadarabokat, majd útnak indultunk a házunkhoz...
Tudom hogy egy szemétnek gondoltok mert már megint nem írtam és ez is nagyon nagyon de nagyon kevés.. Úgy döntöttem hogy abbahagyom a blogom. Cserbenhagytalak titeket is, és magamnak is csalódást okoztam.
DE nyáron minden bizonnyal folytatom, vagy egy másik blogot kezdek.
SAJNÁLOM! NE HARAGUDJATOK:(
2014. január 25., szombat
Part 23. Reggeli
Reggel olyan kilenc óra körül keltem. Niall még mélyen aludt. Felhívtam a szobaszervizet. Rendeltem reggelit. Csakis a kedvenceit. Aztán egy fél órával később kopogtak. Kinyitottam az ajtót és szóltam a szobainasnak hogy csak csendben. Halkan betolta a kiskocsit. Kipakoltam az dohányzóasztalra.
-Köszönöm uram!-adtam neki egy kis borravalót, majd becsuktam az ajtót.
Odasétáltam a hatalmas franciaágyhoz, ott is Niall oldalára, majd óvatosan keltegetni kezdtem, de nem mozdult. Aztán hirtelen berántott magához az ágyba. Rám ült és megcsikizett. Nagyon nevettem. Annyira jó vele.
-Jó reggelt édes hercegnőm!-puszilta szét az egész arcom.
-Szia Niall!-adtam egy cuppanós puszit arcára.-Van egy meglepetésem!-fogtam meg kezét. Elvittem a dohányzóasztalig.
-Jaj kicsim!-kapott fel és megpörgetett.
-Jó étvágyat!-ültem le, mikor elengedett.
-Hó évágat!-motyogta teli szájjal.
-Annyira édes volt ez!-kuncogtam.
-Tuom!-makogta.
-Szeretlek zizis!-néztem rá. Ez a srác egy csodás ember! Nagyon szeretem!
Jól bereggeliztünk.
-Jaj tele vagyok! Kicsikém, miattad fogok elhízni.-nevetett.
-Kizárt!-nyújtottam ki nyelvem.
-Nézd meg mekkora pocim van már!-nyomta ki hasát. Annyira, de annyira édes volt.
-Niall! Ez de cuki!-nevettem és megpusziltam.
-Szeretlek!-csókolt meg.
-Én is!-öleltem meg.
-Na és ma mit csinálunk? Bútorokat veszünk? Meg ilyen műszaki izéket?-mosolygott.
-Ez a te házad!-nevettem.
-És a tiéd is!-adott kis puszit számra.
-Akkor vásároljunk!-egyeztem bele.
A nap nagyon hosszú és fáradalmas volt. Az egész házba megvettük a szükséges holmikat. Kiszállítattuk őket. Aztán holnap Niall hív majd egy lakberendezőt.
Annyira hihetetlen ez az egész. Vele vagyok a világ egyik legnagyobb városában. Kettesben.
Ő itt van és amennyire csak tud, megvéd engem.
-Ez a nap nagyon fárasztó volt.-nyitottam be a szobaajtót.Holnap már valószínűleg a házban fogunk aludni. Nagyon várom már. Szeretek vele lenni.
-Gyere kicsim, fürödjünk le.-húzogatta szemöldökét.
-Rendben, egy pillanat!-kacsintottam rá. Bementem a szobába és előkerestem a legvadítóbb fehérneműm. Azt akartam, hogy ne unja meg hogy velem van. Hogy mindig jobban szeressen. A fehérneműmre felvettem még egy köntöst is. Mikor kimentem Niall már alsónadrágban volt.
-Mehetünk?-mosolygott.
-Várj egy kicsit!-mosolyogtam és gyengéden leszedtem magamról a köntöst.
-Húú, de dögös!-állt fel, és megindult felém.
-Tetszik?-kérdeztem zavarban.
-Eszméletlenül.-csókolt meg. Felkapott, majd elvitt az ágyig. Hosszasan megcsókolt, majd óvatosan hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm..
-Köszönöm uram!-adtam neki egy kis borravalót, majd becsuktam az ajtót.
Odasétáltam a hatalmas franciaágyhoz, ott is Niall oldalára, majd óvatosan keltegetni kezdtem, de nem mozdult. Aztán hirtelen berántott magához az ágyba. Rám ült és megcsikizett. Nagyon nevettem. Annyira jó vele.
-Jó reggelt édes hercegnőm!-puszilta szét az egész arcom.
-Szia Niall!-adtam egy cuppanós puszit arcára.-Van egy meglepetésem!-fogtam meg kezét. Elvittem a dohányzóasztalig.
-Jaj kicsim!-kapott fel és megpörgetett.
-Jó étvágyat!-ültem le, mikor elengedett.
-Hó évágat!-motyogta teli szájjal.
-Annyira édes volt ez!-kuncogtam.
-Tuom!-makogta.
-Szeretlek zizis!-néztem rá. Ez a srác egy csodás ember! Nagyon szeretem!
Jól bereggeliztünk.
-Jaj tele vagyok! Kicsikém, miattad fogok elhízni.-nevetett.
-Kizárt!-nyújtottam ki nyelvem.
-Nézd meg mekkora pocim van már!-nyomta ki hasát. Annyira, de annyira édes volt.
-Niall! Ez de cuki!-nevettem és megpusziltam.
-Szeretlek!-csókolt meg.
-Én is!-öleltem meg.
-Na és ma mit csinálunk? Bútorokat veszünk? Meg ilyen műszaki izéket?-mosolygott.
-Ez a te házad!-nevettem.
-És a tiéd is!-adott kis puszit számra.
-Akkor vásároljunk!-egyeztem bele.
A nap nagyon hosszú és fáradalmas volt. Az egész házba megvettük a szükséges holmikat. Kiszállítattuk őket. Aztán holnap Niall hív majd egy lakberendezőt.
Annyira hihetetlen ez az egész. Vele vagyok a világ egyik legnagyobb városában. Kettesben.
Ő itt van és amennyire csak tud, megvéd engem.
-Ez a nap nagyon fárasztó volt.-nyitottam be a szobaajtót.Holnap már valószínűleg a házban fogunk aludni. Nagyon várom már. Szeretek vele lenni.
-Gyere kicsim, fürödjünk le.-húzogatta szemöldökét.
-Rendben, egy pillanat!-kacsintottam rá. Bementem a szobába és előkerestem a legvadítóbb fehérneműm. Azt akartam, hogy ne unja meg hogy velem van. Hogy mindig jobban szeressen. A fehérneműmre felvettem még egy köntöst is. Mikor kimentem Niall már alsónadrágban volt.
-Mehetünk?-mosolygott.
-Várj egy kicsit!-mosolyogtam és gyengéden leszedtem magamról a köntöst.
-Húú, de dögös!-állt fel, és megindult felém.
-Tetszik?-kérdeztem zavarban.
-Eszméletlenül.-csókolt meg. Felkapott, majd elvitt az ágyig. Hosszasan megcsókolt, majd óvatosan hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm..
2014. január 10., péntek
Part 22. Új élet kezdődik.
Ma reggel utazunk. Niall mindent elintézett. Lefoglalta a jegyeket.
Már a repülőtér felé tartottunk.
-Izgulsz?-nézte az utat.
-Niall, még csak másodszor repülök. Az elsőnél szinte nem is voltam magamnál egyszerűen csak menekültem Harry elől. Félek, nagyon.-kapkodtam a levegőt.
-Kicsim nyugodj meg!-mosolygott. -Melletted leszek!-fogta meg kezem.
-Jaj istenkém. Új élet!-kuncogtam.
Két óra kocsikázás után Dublinba érkeztünk. Egyre jobban izgultam. Becsekkoltunk, és elintéztünk mindent. Illetve Ni intézett el mindent. Felmentünk a gépre.
-Nyugi!-kapcsolta be az övét. Mindenki elhelyezkedett majd elindultunk.-New York jövünk!-kuncogott Niall.
-Úr Istenem!-kaptam el kezét, mikor emelkedni kezdtünk.
-Ab, fordulj felém!-hallottam Niall hangját. Lassan felé fordultam, de azonnal számra nyomta száját és gyengéden csókolt sokáig. Jól esett. -Na most már fent is vagyunk.-puszilt meg. Meg kell mondanom, hogy az út rettentő sokáig tartott. Ni bekómázott. Viszont én nem tudtam aludni. Túlságosan izgultam. Így ettem, ittam.
-Mmmmm, kicsikém.-fordult felém.-Nem aludtál még? Miért?
-Izgulok.-motyogtam.
-Minden rendben lesz!-puszilta meg homlokom.-De most adj egy kis kaját!-mosolygott édesen. Odanyújtottam neki egy szendvicset.-Köszönöm!-puszilt meg.Gyorsan befalta.-Képzeld, azt álmodtam, hogy lesz egy kislányunk. És olyan gyönyörű lesz mint te.-csókolt meg.
-Persze gyönyörű...-néztem le a földre.
-Te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon!-mosolygott.
-Jaj..-nevettem fel mikor ölébe húzott.
-Megharaplak!-vicsorított.-Hamm.
Ezzel nagyon megnevettetett. De utána szólt a stewardess, hogy kapcsoljuk be az övünket. Megérkeztünk....
Leszálltunk, aztán Ni fogott egy taxit.
-Az első pár napban kicsim, szállodában fogunk lakni. De lassan minden meglesz.-mosolygott. Egy hatalmas szállodához értünk. Öt csillagos.
-Ni, nem muszáj ilyen drága helyen lennünk.
-Shh.. már bejelentkeztem.-vigyorgott.-Gyere.-húzott a lift felé. Megnyomta a gombot ami a 11. emeletig ment. Aztán kiszálltunk és a folyosó végén lévő legutolsó ajtó felé vette az irányt. Majd a kártyát lehúzta és benyitott. Hatalmas lakosztály. Óriási ablakok. Nagy, kényelmes, tiszta ágy. A fürdőszoba felé indultam. Olyan volt mintha egy esőerdőben lennék. Rengeteg növény és trópusi zuhanyzó és egy nagy kád.
A konyhát is hamar felderítettem. Rengeteg gyümölcs és egészséges étel. Ni nem nagyon fog ennek örülni.
-Ni, nem tu... Uram Atyám! Megijesztettél!-kaptam szívemhez.
-Bocsi.-kuncogott.-Fürödjünk le!-húzogatta szemöldökét.
-Várj felveszek egy bikinit.
-Arra semmi szükség.-mosolygott....
***
Másnap reggel korán keltünk. Sok mindent el kell intéznünk. Lezuhanyoztunk, felöltöztünk megreggeliztünk, majd indultunk is. Tegnap Niall azt mondta, hogy egy nyugodt helyen vett házat. Kevés ház van arrafelé.
Bekötötte a szemem, hogy még véletlenül se lássak semmit.A nap során körülbelül öt vagy hat házat "néztünk" meg.
-Rendben hölgyem, akkor ezt szeretném. Ez a megfelelő választás a szerelmemnek és nekem.-húzott magához.
-Akkor uram, itt írja alá és itt meg itt és itt. Jaj és itt.
-A pénzt majd utalom. Köszönjük.
-Viszlát!-köszönt a nő.
-Niall James Horan! Most már kezd kicsit eldurranni az agyam!-szóltam rá.
-Jaj bocsáss meg kicsim, de ezt meglepinek akartam! De először nézzük meg kívülről!-húzott ki.-Kicsim készen állsz?
-Igen!-mosolyogtam. Levette a kendőt és hatalmas csoda tárult elém.
-Niall, ez. Gyönyörű!-tátottam el szám.
-Örülök hogy tetszik!-csókolt meg.-Holnap bútorokat veszünk és be is költözhetünk!-ujjongott.
-Fúú Ni, ez nagyon gyors.-nevettem kínosan.
-De azt hittem ezt akarod!
-Igen, csak félek. Sosem volt még kapcsolatom, és nem akarok elrontani semmit.
-Nem fogsz! Minden rendben lesz!-csókolt meg szerelmesen. Húú jó lesz minden. Szeretem őt.
Már a repülőtér felé tartottunk.
-Izgulsz?-nézte az utat.
-Niall, még csak másodszor repülök. Az elsőnél szinte nem is voltam magamnál egyszerűen csak menekültem Harry elől. Félek, nagyon.-kapkodtam a levegőt.
-Kicsim nyugodj meg!-mosolygott. -Melletted leszek!-fogta meg kezem.
-Jaj istenkém. Új élet!-kuncogtam.
Két óra kocsikázás után Dublinba érkeztünk. Egyre jobban izgultam. Becsekkoltunk, és elintéztünk mindent. Illetve Ni intézett el mindent. Felmentünk a gépre.
-Nyugi!-kapcsolta be az övét. Mindenki elhelyezkedett majd elindultunk.-New York jövünk!-kuncogott Niall.
-Úr Istenem!-kaptam el kezét, mikor emelkedni kezdtünk.
-Ab, fordulj felém!-hallottam Niall hangját. Lassan felé fordultam, de azonnal számra nyomta száját és gyengéden csókolt sokáig. Jól esett. -Na most már fent is vagyunk.-puszilt meg. Meg kell mondanom, hogy az út rettentő sokáig tartott. Ni bekómázott. Viszont én nem tudtam aludni. Túlságosan izgultam. Így ettem, ittam.
-Mmmmm, kicsikém.-fordult felém.-Nem aludtál még? Miért?
-Izgulok.-motyogtam.
-Minden rendben lesz!-puszilta meg homlokom.-De most adj egy kis kaját!-mosolygott édesen. Odanyújtottam neki egy szendvicset.-Köszönöm!-puszilt meg.Gyorsan befalta.-Képzeld, azt álmodtam, hogy lesz egy kislányunk. És olyan gyönyörű lesz mint te.-csókolt meg.
-Persze gyönyörű...-néztem le a földre.
-Te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon!-mosolygott.
-Jaj..-nevettem fel mikor ölébe húzott.
-Megharaplak!-vicsorított.-Hamm.
Ezzel nagyon megnevettetett. De utána szólt a stewardess, hogy kapcsoljuk be az övünket. Megérkeztünk....
Leszálltunk, aztán Ni fogott egy taxit.
-Az első pár napban kicsim, szállodában fogunk lakni. De lassan minden meglesz.-mosolygott. Egy hatalmas szállodához értünk. Öt csillagos.
-Ni, nem muszáj ilyen drága helyen lennünk.
-Shh.. már bejelentkeztem.-vigyorgott.-Gyere.-húzott a lift felé. Megnyomta a gombot ami a 11. emeletig ment. Aztán kiszálltunk és a folyosó végén lévő legutolsó ajtó felé vette az irányt. Majd a kártyát lehúzta és benyitott. Hatalmas lakosztály. Óriási ablakok. Nagy, kényelmes, tiszta ágy. A fürdőszoba felé indultam. Olyan volt mintha egy esőerdőben lennék. Rengeteg növény és trópusi zuhanyzó és egy nagy kád.
A konyhát is hamar felderítettem. Rengeteg gyümölcs és egészséges étel. Ni nem nagyon fog ennek örülni.
-Ni, nem tu... Uram Atyám! Megijesztettél!-kaptam szívemhez.
-Bocsi.-kuncogott.-Fürödjünk le!-húzogatta szemöldökét.
-Várj felveszek egy bikinit.
-Arra semmi szükség.-mosolygott....
***
Másnap reggel korán keltünk. Sok mindent el kell intéznünk. Lezuhanyoztunk, felöltöztünk megreggeliztünk, majd indultunk is. Tegnap Niall azt mondta, hogy egy nyugodt helyen vett házat. Kevés ház van arrafelé.
Bekötötte a szemem, hogy még véletlenül se lássak semmit.A nap során körülbelül öt vagy hat házat "néztünk" meg.
-Rendben hölgyem, akkor ezt szeretném. Ez a megfelelő választás a szerelmemnek és nekem.-húzott magához.
-Akkor uram, itt írja alá és itt meg itt és itt. Jaj és itt.
-A pénzt majd utalom. Köszönjük.
-Viszlát!-köszönt a nő.
-Niall James Horan! Most már kezd kicsit eldurranni az agyam!-szóltam rá.
-Jaj bocsáss meg kicsim, de ezt meglepinek akartam! De először nézzük meg kívülről!-húzott ki.-Kicsim készen állsz?
-Igen!-mosolyogtam. Levette a kendőt és hatalmas csoda tárult elém.
-Niall, ez. Gyönyörű!-tátottam el szám.
-Örülök hogy tetszik!-csókolt meg.-Holnap bútorokat veszünk és be is költözhetünk!-ujjongott.
-Fúú Ni, ez nagyon gyors.-nevettem kínosan.
-De azt hittem ezt akarod!
-Igen, csak félek. Sosem volt még kapcsolatom, és nem akarok elrontani semmit.
-Nem fogsz! Minden rendben lesz!-csókolt meg szerelmesen. Húú jó lesz minden. Szeretem őt.
2013. november 8., péntek
Part 21. Sidney... LA... New York...
Sziasztok itt az új rész. Rövid lett :( de most sokat kell tanulnom. Bocsánat.
-Abby, kicsim, dél van édes!-hallottam meg Niall édes hangját.
-Hmm?-adtam ki valami kérdésnek minősülő hangot, vagyis próbáltam.
-Fel kéne öltöznöd!-mosolygott.
-Nincs ruhám. Csak az amibe ideszöktem..-fordultam felé.
-Jó lesz az. Úgyis veszünk pár cuccot.-puszilt meg.-Na de, öltözz fel kicsim és bemutatlak a szüleimnek.
-Rendben!-mosolyodtam el. Gyorsan felkapkodtam a ruhám, majd Niall kezét megfogva elindultunk a lépcsőn.
-Anyu, apu. Bemutatom nektek Abbyt. Ő az én barátnőm. Nagyon szeretem és vele fogok élni! Örökre. Ő lesz a felségem és sok sok kisgyerekünk lesz!-vigyorgott Niall.
-Úr Istenem!-ennyi jött ki Niall anyukája száján.
-Niall, utálnak engem..-motyogtam.
-Dehogy utálunk, drágám, csak kicsit lesokkolt!-mosolygott Niall anyukája, majd megölelt.
-Nagyon kedves lány vagy!-mosolygott Niall apukája.
-A nevem Maura!-fogott velem kezet Ni anyukája.
-Szólíts Bobbynak.-puszilta meg kezem Ni apuja.
-Rendben. Én pedig Abby vagyok!-mosolyogtam.
-És hová költöztök?-nevetett Maura.
-Hát még nem tudjuk!-vakarta tarkóját Niall.-De holnap megyünk már! Ma kitalálom.
-Jaj vigyázz magadra! Abby, te mennyi idős vagy?-kérdezte Maura.
-16 éves vagyok.
-És a szüleid mit szólnak ehhez?-kérdezte meglepetten. Mindig is féltem ezektől a kérdésektől. A szívem mardosták.
-Nincsenek szüleim!-mondtam halkan, lehajtott fejjel.
-Ohh..-mondta Maura.-Nos, ránk számíthatsz bármikor!-ölelt át és megpuszilt.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.
Ezt követően leültünk reggelizni. Nagyon finom omlettet tud készíteni Ni anyukája.
A reggeli után elmentünk megnézni Mullingart.
-Na és ez itt a kedvenc parkom!-vett nagy levegőt Niall.
-Elfáradtam.
-Jaj, édesem, akkor üljünk le!-húzott le egy padra.
-Nagyon tetszik ez a hely!-mosolyogtam.
-Örülök neki!-puszilt meg gyengéden. Tetszett minden. Ahogy gondoskodik rólam, ahogy a kezem fogja, ahogyan rám néz. Szeretem őt.-Kicsim, mit szólnál ha egy szigetre költöznénk?
-Tetszene!-mosolyogtam.-De mindentől messze lennénk...
-Akkor hova szeretnél költözni?-nézett szemembe édesen.
-Sidney.-mosolyogtam rá.
-Los Angeles?-nézett rám boci szemekkel.
-Húú, de ott sok a földrengés!-néztem rá.
-New York..-suttogta.
-New York.-mosolyogtam rá.
-Oké. -csókolt meg, majd hazamentünk és pakolni kezdtünk a közeledő új életünkre....
-Abby, kicsim, dél van édes!-hallottam meg Niall édes hangját.
-Hmm?-adtam ki valami kérdésnek minősülő hangot, vagyis próbáltam.
-Fel kéne öltöznöd!-mosolygott.
-Nincs ruhám. Csak az amibe ideszöktem..-fordultam felé.
-Jó lesz az. Úgyis veszünk pár cuccot.-puszilt meg.-Na de, öltözz fel kicsim és bemutatlak a szüleimnek.
-Rendben!-mosolyodtam el. Gyorsan felkapkodtam a ruhám, majd Niall kezét megfogva elindultunk a lépcsőn.
-Anyu, apu. Bemutatom nektek Abbyt. Ő az én barátnőm. Nagyon szeretem és vele fogok élni! Örökre. Ő lesz a felségem és sok sok kisgyerekünk lesz!-vigyorgott Niall.
-Úr Istenem!-ennyi jött ki Niall anyukája száján.
-Niall, utálnak engem..-motyogtam.
-Dehogy utálunk, drágám, csak kicsit lesokkolt!-mosolygott Niall anyukája, majd megölelt.
-Nagyon kedves lány vagy!-mosolygott Niall apukája.
-A nevem Maura!-fogott velem kezet Ni anyukája.
-Szólíts Bobbynak.-puszilta meg kezem Ni apuja.
-Rendben. Én pedig Abby vagyok!-mosolyogtam.
-És hová költöztök?-nevetett Maura.
-Hát még nem tudjuk!-vakarta tarkóját Niall.-De holnap megyünk már! Ma kitalálom.
-Jaj vigyázz magadra! Abby, te mennyi idős vagy?-kérdezte Maura.
-16 éves vagyok.
-És a szüleid mit szólnak ehhez?-kérdezte meglepetten. Mindig is féltem ezektől a kérdésektől. A szívem mardosták.
-Nincsenek szüleim!-mondtam halkan, lehajtott fejjel.
-Ohh..-mondta Maura.-Nos, ránk számíthatsz bármikor!-ölelt át és megpuszilt.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.
Ezt követően leültünk reggelizni. Nagyon finom omlettet tud készíteni Ni anyukája.
A reggeli után elmentünk megnézni Mullingart.
-Na és ez itt a kedvenc parkom!-vett nagy levegőt Niall.
-Elfáradtam.
-Jaj, édesem, akkor üljünk le!-húzott le egy padra.
-Nagyon tetszik ez a hely!-mosolyogtam.
-Örülök neki!-puszilt meg gyengéden. Tetszett minden. Ahogy gondoskodik rólam, ahogy a kezem fogja, ahogyan rám néz. Szeretem őt.-Kicsim, mit szólnál ha egy szigetre költöznénk?
-Tetszene!-mosolyogtam.-De mindentől messze lennénk...
-Akkor hova szeretnél költözni?-nézett szemembe édesen.
-Sidney.-mosolyogtam rá.
-Los Angeles?-nézett rám boci szemekkel.
-Húú, de ott sok a földrengés!-néztem rá.
-New York..-suttogta.
-New York.-mosolyogtam rá.
-Oké. -csókolt meg, majd hazamentünk és pakolni kezdtünk a közeledő új életünkre....
2013. október 16., szerda
Part 20. Újra vele.
A lakat kattant. És csak ezt hallottam. Örökre, örökre, örökre...
-Vissza szeretnék menni Londonba!-sírtam el magam.
-Ne sírj már! Mindent elrontasz!-morgott. Letöröltem könnyeim.-Ez a beszéd! Na hajrá!-kapta el kezem és ujjait akaratosan ujjaim közé tuszkolta. Húzott maga után. Megálltam. Ő is megtorpant.
-Harry Styles! Tegnap minden jó volt! Erre te megint birtoklási lázban törsz ki! Egy faragatlan köcsög bunkó vagy! Aki elhúzhat a halál faszára! Elegem van belőled!-ordítottam vele.
-Nézzétek ott van Harry Styles!-sikított egy lány és öt másik lány is felénk futott.
-Ez kellett neked? Lebuktam!-morgott.-Fuss!-szólt rám messziről. Messze volt tőlem. Most elszökhetek! Átgondoltam ezerszer az egészet. Jó volt mikor gyengéd volt. Igen hozzá tartozom. De nekem ő soha nem parancsolhat.
A másik irányba futottam. Olyan gyorsan rohantam, ahogy csak tudtam.
Én ügyes, nekirohantam egy kocsinak, ami éppen a piros lámpánál állt. Kalimpáltam a kezemmel, hogy sajnálom. Legnagyobb meglepetésemre a kocsi ablaka megindult lefelé, és megpillantottam egy fiút. Egy fiút akit, azt hittem soha többé nem látok!
-Abby?-kérdezte.-Mi történt? Miért rohantál?-kérdezte és kiszállt a kocsiból.
-Colton. Te, te hogy kerülsz ide?-lihegtem.
-Manchesterből jöttem és kerülőt tettünk, mert dugó van. De te mit keresel itt?-nézett végig rajtam.
-Col!-öleltem meg és sírni kezdtem. Utáltam magam. Hogy állandóan bőgök, de nekem már nincs semmim.
-Abby, mi történt?-kérdezte.
-Colton nem tudom elmagyarázni. El kell tűnnöm innen! Kérlek vigyél el!-kérleltem.
-Szállj be!-mosolygott biztatóan.
-Köszönöm!-suttogtam. Elindultunk.
***
-És akkor tegnap e is feküdtetek?-kérdezte figyelmesen.
-Igen. De ma megint olyan rideg volt! Meg kell találnom Niallt!-csúszott ki a számon.
-Hol van?-kérdezte.
-Mullingarben.-motyogtam.
-Elviszlek oda!-mosolygott.
-Col. Megbántottalak! Eltiportalak! Nem kell.-motyorásztam.
-De csak az ő mocskos kérésére. Én a barátod leszek örökre!-húzott magához.
-Köszönöm!-mondtam.
-Elviszlek oda! Rögtön a reptérre megyünk!-mosolygott kedvesen.
-Col, hogy lehetsz ennyire kedves?-néztem szemeibe.
-Abby..-mosolyodott el jobban.
***
Már a gépen voltunk. Soha nem tudom meghálálni ezt neki.
-Kapcsold be az öved! Leszállunk!-csatolta be övét. Lassan ereszkedni kezdett a gép. a szívem pedig egyre gyorsabban vert.
-Köszönöm!-szóltam oda neki.
-Nincs mit!
-Col!-szólaltam meg ijedten.-Nem tudom hol lakik Niall! A picsába!-mondtam kétségbeesetten.
-Én már kiderítettem. Telefonáltam párat.-vigyorgott.
-Kö..
-Nem kell!
Leszálltunk. Egy kocsihoz vezetett, majd beszálltunk. Csendben telt az út. Majd éreztem hogy megálltunk. kipillantottam az ablakon és egy aranyos kis családi házat láttam.
-Itt vagyunk! Nem kell megköszönni!-mosolygott. Kiszálltunk.-Ennyi telt tőlem! Jó volt újra látni!-mosolygott.-De most sietnem kell! Remélem egyedül is megoldod! Szia!-ölelt meg, majd beszállt a kocsiba és eltűnt az utca végén. Lassan az ajtóhoz sétáltam. Az ajtó mellett volt egy csengő. Becsengettem.
Egy férfi nyitott ajtót. Olyan negyvenöt év körül lehetett.
-Szia. Miben segíthetek?-mosolygott kedvesen. Niall apukája, 1000%. A mosolya, a vonásai. Teljesen olyan.
-Jó napot! Legyen szíves mondja meg a fiának, hogy Abby Jonson keresi. Tudni fogja ki vagyok!
-Rendben pillanat!-mosolygott. Vártam és körülbelül fél perccel később kivágódott a bejárati ajtó és Niall állt előttem.
-Niall...-borult könnyfátyol szemem elé.-Én... én... sajnálom!
-Abby.-húzott magához és megölelt.-Hogy a csodába kerülsz ide?
-Én... én... rohantam.... és.. aztán Col.... és London... aztán repülő...és elhozott és én.... sajnálom!-sírtam el magam.
-Shh... Miért sírsz?
-Niall. Azt hittem oké lesz. Egy napig így is volt, de aztán bedurvult. Elszöktem. És Collal futottam össze. És ő elhozott.-vettem nagy levegőket.
-Gyere be!-húzott be.-Na most kicsit érthetőbb volt!-kuncogott.-Nagyon ügyes lány vagy!-mosolygott.
-Azt hittem észre vesz!-motyogtam mellkasába.
-Semmi baj kicsim! Itt vagy velem!-húzott fel, majd elindultunk. A szobájába mentünk. Tipikus fiú szoba. Elmosolyodtam, ahogy beléptem oda.
Becsukta az ajtót, majd nagy lendülettel felém fordult.
-Abby, nekem mondhatod, hogy nem vagy az enyém! De ez hazugság! Szeretlek!-csókolt meg. Annyira hiányzott már. Visszacsókoltam.-Elmegyünk ígérem!-fogta meg kezem, másik kezét pedig derekamra tette.
-Nem tudok táncolni.-motyogtam zavartan.
-Minden hercegnő tud táncolni!-mosolygott majd hatalmas cuppanós puszit adott arcomra. Lassan lépkedni kezdett. Csomószor ráléptem a lábára.
-Uuu bocsi....iiiii nem akartam....sajnálom!-szisszentem fel ahányszor lábára léptem.
-Semmi baj hercegnőm!-csókolt meg.-Semmi baj.-suttogta. Annyira romantikus volt.-Elviszlek egy gyönyörű helyre. Messze innen!
-Szeretlek!-mondtam ki aszót, ami régóta érlelődött bennem.
-Én is kicsikém, én is!-mosolygott rám.-Későre jár kincsem, fürödj meg! Adok ruhát és aludjunk egy jót! Holnap bemutatlak a családomnak.-puszilt meg.
Elmentem fürdeni ahogy mondta.
-Niall...-dugtam ki fejem az ajtón, mikor kész lettem.
-Igen kicsim?-ugrott elém.
-Úr Isten!-ijedtem meg.-Ni..Niall csak egy törölközőt szeretnék.-pirultam el, mivel nem volt rajtam semmi.
-Megtöröllek!-kuncogott majd benyitott. Háttal álltam neki, ő pedig beterített a hatalmas törölközővel. Gyengéden megtörölgetett.
-Köszi!-mosolyogtam.
-Hoztam neked pizsamát!-mosolygott. Felvettem a pizsamát, ami Niall egy melegítőjéből és egyik trikójából állt.
-ŐŐ Niall, ebből kicsit kilátszok!-motyogtam.
-Nekem nagyon tetszik!-puszilt meg.-Gyere szerelmem, aludjunk!-bújt be az ágyba. Én is bemásztam mellé.
-Jó éjszakát Niall!-bújtam hozzá.
-Álmodj szépeket édesem!-puszilta meg homlokom.
Egymást ölelve biztonságban aludtam el. Tudtam, hogy senki sem bánthat. Vele voltam.
Nagy kihagyással meghoztam az új részt. Hát mit ne mondjak elég ratyi lett. Szóval le lehetne húzni a retyón. Tudom hogy egy csomó olvasót vesztettem a szünet miatt. Sajnálom. De az iskola, a magán élet. Egy héten ha egyszer géphez jutok :S Sajnálom cserben hagytalak titeket!:(
-Vissza szeretnék menni Londonba!-sírtam el magam.
-Ne sírj már! Mindent elrontasz!-morgott. Letöröltem könnyeim.-Ez a beszéd! Na hajrá!-kapta el kezem és ujjait akaratosan ujjaim közé tuszkolta. Húzott maga után. Megálltam. Ő is megtorpant.
-Harry Styles! Tegnap minden jó volt! Erre te megint birtoklási lázban törsz ki! Egy faragatlan köcsög bunkó vagy! Aki elhúzhat a halál faszára! Elegem van belőled!-ordítottam vele.
-Nézzétek ott van Harry Styles!-sikított egy lány és öt másik lány is felénk futott.
-Ez kellett neked? Lebuktam!-morgott.-Fuss!-szólt rám messziről. Messze volt tőlem. Most elszökhetek! Átgondoltam ezerszer az egészet. Jó volt mikor gyengéd volt. Igen hozzá tartozom. De nekem ő soha nem parancsolhat.
A másik irányba futottam. Olyan gyorsan rohantam, ahogy csak tudtam.
Én ügyes, nekirohantam egy kocsinak, ami éppen a piros lámpánál állt. Kalimpáltam a kezemmel, hogy sajnálom. Legnagyobb meglepetésemre a kocsi ablaka megindult lefelé, és megpillantottam egy fiút. Egy fiút akit, azt hittem soha többé nem látok!
-Abby?-kérdezte.-Mi történt? Miért rohantál?-kérdezte és kiszállt a kocsiból.
-Colton. Te, te hogy kerülsz ide?-lihegtem.
-Manchesterből jöttem és kerülőt tettünk, mert dugó van. De te mit keresel itt?-nézett végig rajtam.
-Col!-öleltem meg és sírni kezdtem. Utáltam magam. Hogy állandóan bőgök, de nekem már nincs semmim.
-Abby, mi történt?-kérdezte.
-Colton nem tudom elmagyarázni. El kell tűnnöm innen! Kérlek vigyél el!-kérleltem.
-Szállj be!-mosolygott biztatóan.
-Köszönöm!-suttogtam. Elindultunk.
***
-És akkor tegnap e is feküdtetek?-kérdezte figyelmesen.
-Igen. De ma megint olyan rideg volt! Meg kell találnom Niallt!-csúszott ki a számon.
-Hol van?-kérdezte.
-Mullingarben.-motyogtam.
-Elviszlek oda!-mosolygott.
-Col. Megbántottalak! Eltiportalak! Nem kell.-motyorásztam.
-De csak az ő mocskos kérésére. Én a barátod leszek örökre!-húzott magához.
-Köszönöm!-mondtam.
-Elviszlek oda! Rögtön a reptérre megyünk!-mosolygott kedvesen.
-Col, hogy lehetsz ennyire kedves?-néztem szemeibe.
-Abby..-mosolyodott el jobban.
***
Már a gépen voltunk. Soha nem tudom meghálálni ezt neki.
-Kapcsold be az öved! Leszállunk!-csatolta be övét. Lassan ereszkedni kezdett a gép. a szívem pedig egyre gyorsabban vert.
-Köszönöm!-szóltam oda neki.
-Nincs mit!
-Col!-szólaltam meg ijedten.-Nem tudom hol lakik Niall! A picsába!-mondtam kétségbeesetten.
-Én már kiderítettem. Telefonáltam párat.-vigyorgott.
-Kö..
-Nem kell!
Leszálltunk. Egy kocsihoz vezetett, majd beszálltunk. Csendben telt az út. Majd éreztem hogy megálltunk. kipillantottam az ablakon és egy aranyos kis családi házat láttam.
-Itt vagyunk! Nem kell megköszönni!-mosolygott. Kiszálltunk.-Ennyi telt tőlem! Jó volt újra látni!-mosolygott.-De most sietnem kell! Remélem egyedül is megoldod! Szia!-ölelt meg, majd beszállt a kocsiba és eltűnt az utca végén. Lassan az ajtóhoz sétáltam. Az ajtó mellett volt egy csengő. Becsengettem.
Egy férfi nyitott ajtót. Olyan negyvenöt év körül lehetett.
-Szia. Miben segíthetek?-mosolygott kedvesen. Niall apukája, 1000%. A mosolya, a vonásai. Teljesen olyan.
-Jó napot! Legyen szíves mondja meg a fiának, hogy Abby Jonson keresi. Tudni fogja ki vagyok!
-Rendben pillanat!-mosolygott. Vártam és körülbelül fél perccel később kivágódott a bejárati ajtó és Niall állt előttem.
-Niall...-borult könnyfátyol szemem elé.-Én... én... sajnálom!
-Abby.-húzott magához és megölelt.-Hogy a csodába kerülsz ide?
-Én... én... rohantam.... és.. aztán Col.... és London... aztán repülő...és elhozott és én.... sajnálom!-sírtam el magam.
-Shh... Miért sírsz?
-Niall. Azt hittem oké lesz. Egy napig így is volt, de aztán bedurvult. Elszöktem. És Collal futottam össze. És ő elhozott.-vettem nagy levegőket.
-Gyere be!-húzott be.-Na most kicsit érthetőbb volt!-kuncogott.-Nagyon ügyes lány vagy!-mosolygott.
-Azt hittem észre vesz!-motyogtam mellkasába.
-Semmi baj kicsim! Itt vagy velem!-húzott fel, majd elindultunk. A szobájába mentünk. Tipikus fiú szoba. Elmosolyodtam, ahogy beléptem oda.
Becsukta az ajtót, majd nagy lendülettel felém fordult.
-Abby, nekem mondhatod, hogy nem vagy az enyém! De ez hazugság! Szeretlek!-csókolt meg. Annyira hiányzott már. Visszacsókoltam.-Elmegyünk ígérem!-fogta meg kezem, másik kezét pedig derekamra tette.
-Nem tudok táncolni.-motyogtam zavartan.
-Minden hercegnő tud táncolni!-mosolygott majd hatalmas cuppanós puszit adott arcomra. Lassan lépkedni kezdett. Csomószor ráléptem a lábára.
-Uuu bocsi....iiiii nem akartam....sajnálom!-szisszentem fel ahányszor lábára léptem.
-Semmi baj hercegnőm!-csókolt meg.-Semmi baj.-suttogta. Annyira romantikus volt.-Elviszlek egy gyönyörű helyre. Messze innen!
-Szeretlek!-mondtam ki aszót, ami régóta érlelődött bennem.
-Én is kicsikém, én is!-mosolygott rám.-Későre jár kincsem, fürödj meg! Adok ruhát és aludjunk egy jót! Holnap bemutatlak a családomnak.-puszilt meg.
Elmentem fürdeni ahogy mondta.
-Niall...-dugtam ki fejem az ajtón, mikor kész lettem.
-Igen kicsim?-ugrott elém.
-Úr Isten!-ijedtem meg.-Ni..Niall csak egy törölközőt szeretnék.-pirultam el, mivel nem volt rajtam semmi.
-Megtöröllek!-kuncogott majd benyitott. Háttal álltam neki, ő pedig beterített a hatalmas törölközővel. Gyengéden megtörölgetett.
-Köszi!-mosolyogtam.
-Hoztam neked pizsamát!-mosolygott. Felvettem a pizsamát, ami Niall egy melegítőjéből és egyik trikójából állt.
![]() |
| trikó.. |
-Nekem nagyon tetszik!-puszilt meg.-Gyere szerelmem, aludjunk!-bújt be az ágyba. Én is bemásztam mellé.
-Jó éjszakát Niall!-bújtam hozzá.
-Álmodj szépeket édesem!-puszilta meg homlokom.
Egymást ölelve biztonságban aludtam el. Tudtam, hogy senki sem bánthat. Vele voltam.
Nagy kihagyással meghoztam az új részt. Hát mit ne mondjak elég ratyi lett. Szóval le lehetne húzni a retyón. Tudom hogy egy csomó olvasót vesztettem a szünet miatt. Sajnálom. De az iskola, a magán élet. Egy héten ha egyszer géphez jutok :S Sajnálom cserben hagytalak titeket!:(
2013. szeptember 16., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



