Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2014. június 22., vasárnap

Part 25. Nem várt vendég

A házunk egyszerűen csodás lett. A lakberendező rendesen kitett magáért minden úgy lett elhelyezve ami nekünk a legkedvezőbb. A nap folyamán profi riasztórendszert is szereltek be. Minden tökéletes lett.
Azt hiszem, hogy így minden rendben lesz. A lényeg lényege pedig, hogy azzal vagyok akit igazán teljes szívemből örökké szeretek. Viszont még mindig foglalkoztat az, hogy mennyiszer okoztam neki fájdalmat, de csak kímélni akartam Styles-tól.
-Kicsim, öt perce beszélek hozzád, de te nem is figyelsz rám!-nevetett el kínosan.-Min gondolkozol?-komolyodott el hirtelen.
-Csak, azon, hogy mekkora szeretet lakozik a szívedben, hogy azok után, hogy elutasítottalak, még mindig velem vagy és szeretsz.
-Gyere ide!-hívott magához. Odamentem és leültem mellé a hatalmas kanapéra. Ő gyengéden átvetette karját a vállamon és lassan énekelni kezdett.

We got to live before we get older
Do what we like
We got nothing to lose
Shake off the weight of the world from your shoulders
We got nothing to prove


(Élnünk kell, mielőtt megöregedünk
Tenni, amit szeretünk
Nincs semmi vesztenivalónk
Rázd le a világ súlyát a vállaidról
Oh, nem kell semmit bizonyítanunk)

-Niall..-suttogtam halkan.
-Shhh.... Csak bújj ide és rázd le a világ súlyát a vállaidról.-suttogta érzelmesen, majd egy lány puszit adott vállamra.-Ne félj itt nem találhat meg. Itt minden rendben lesz. Jó? Itt vagyok veled és mindent megteszek a tökéletes életért. És a holnapi nap egyszerűen tökéletes lesz. Ígérem.
-De várj holnap... holnap születésnapom van.-néztem rá csodálkozva.
-Nem mondod?-nevetett fel hangosan.
-De honnan tudtad?
-Hát már nagyon el akarlak venni, szeretnél a feleségem lenni?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Veled leni már egy ajándék. Ha meg a feleséged lennék az pedig egy csoda lenne nekem. De még várnod kell Tudod 18 éves kor.-pusziltam meg homlokát.
-Körül néztem és van olyan hely ahol előbb elvehetlek. És én erre gondoltam. Mert tudom, hogy ez elég gyors neked, de én életre szólóan szeretlek. És sose foglak....-mondanivalóját a csengő hangja zavarta meg.-Ki a fene az?!-motyogta.
-Ni, nem kéne kinyitnod...-szóltam utána mikor már az ajtónál állt.
-Kicsim minden rendben van.-mosolygott rám. És lenyomta a kilincset. A szavam is elállt, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
Ő volt az. Csak pár napja láttam. Édesen mosolygott, azonban Niallnek nem igazán jött be.
-Abbyt keresem.-mosolygott tovább.
-Ő nem keres téged!-akarta rácsapni Niall az ajtót.
-James!-kiáltottam rá.-Engedd be kérlek.-néztem rá boci szemekkel.
-Kap öt percet az ajtóban beszélhettek.-morogta majd leült a kanapéra.Én pedig azonnal felugrottam és odarohantam az ajtóhoz. Csak bámultam rá. Ő pedig még mindig olyan édesen mosolygott.
-Szia Abby!-köszönt.
-Jézus, Col!-ugrottam nyakába.-Annyira hiányoztál!-pusziltam szét a fejét.
-Hogy vagy kicsi?-puszilt meg.
-Nézd mennyire gyönyörű ház. A szerelmem háza.
-És a tiéd kicsim!-szólt oda Ni.
-Ab, szóval én...
-Várj,  hogy találtál meg?-ijedtem meg.
-Nyugi Ab, csak én tudom hogy itt vagy. Tudni akartam, hogy minden rendben van-e veled.
-Igeen minden rendben van. Vigyáz rám. De tényleg honnan tudtad, hogy itt lakom?
-Tegnap reggel kinéztem az ablakon és megláttalak. Annyira megörültem. Hoztam nektek házköszöntőt is. Adott át egy doboz bonbont.
-Nagyon köszö..
-Na jó. lehet menni. Csukta be az ajtót Ni.
-Ni, mi volt ez.?-kérdeztem meg.
 -Semmi.-motyogta.-Kicsim, nem akarlak elveszteni.
-Szerelmem ezt már megbeszéltük!-csókoltam meg.-Mindenkinél jobban szeretlek.-csókoltam nyakát.
-Szeretlek édes.-vigyorgott kajánul. Majd lenyugodott, megfürödtünk és eltettük magunkat holnapra.

***

Reggel Ni már nem volt mellettem és valaki őrülten nyomta a csengőt.
-Jövök.-ordítottam fel.-Ki a picsa lehet...-gondolkoztam.-Jövök már bassza meg.-Colton..-nyitottam ki az ajtót.

-Ab, én... Nagyon hiányzol és hogy mondjam mi volt az tegnap? Miért volt olyan zabos a barátod?
-Tudod ő csak fél...
-Talán ettől?-kérdezte csöndesen majd megcsókolt. Rögtön ellöktem magamtól és lendült a kezem.
-Mégis, hogy képzeled?-néztem rá felháborodottan.
-Szeretlek! Hát nem érted?
-Tudod jól hogy mi csak barátok vagyunk. Kérlek menj el.
-De Ab.. Szeretlek!!
-Menj innen.-csuktam be az ajtót. Odarohantam a telefonhoz és tárcsáztam Ni számát.
-Igen?-vette fel két kicsengés után.
-Ni, gyere haza most! Kérlek!-sírtam.
-Már is otthon vagyok!-tette le.
Fél órával később még nem volt otthon.
Aztán meguntam a várakozást és újra tárcsáztam.
-Az ajtóban vagyok.-mondta és berontott. Azonnal hozzárohantam és nyakába borultam.
-Itt volt Col, és megcsókolt én meg megpofoztam. és Ni..
-Megölöm.
-Ne, arra semmi szükség csak megmondtam neki, hogy csak barátok vagyunk semmi több.
-Nyugodj meg.! Legközelebb nem engedem, hogy ez történjen.-csókolt meg, ami egy hosszas csókcsatába ment át.
-Szeretlek Ni.-csókoltam meg és letoltam alsógatyáját.
-Akkor engedd el magad!-harapta meg alsó ajkam.
-Picsába ez fáj!-szisszentem fel.
-Szólj, ha már jobb és nem fáj.-kuncogott. Pár másodperccel később már jó volt.
-Mehet.-mosolyogtam és ő megmozdult. Annyira jó volt vele lenni minden értelemben.
-Sosem engedlek el!-mosolygott kipirult arccal.
-Csönded vagyok.-suttogtam majd megszívtam nyakán lévő vékony bőrt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése