Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2013. november 8., péntek

Part 21. Sidney... LA... New York...

 Sziasztok itt az új rész. Rövid lett :( de most sokat kell tanulnom. Bocsánat.

-Abby, kicsim, dél van édes!-hallottam meg Niall édes hangját.
-Hmm?-adtam ki valami kérdésnek minősülő hangot, vagyis próbáltam.
-Fel kéne öltöznöd!-mosolygott.
-Nincs ruhám. Csak az amibe ideszöktem..-fordultam felé.
-Jó lesz az. Úgyis veszünk pár cuccot.-puszilt meg.-Na de, öltözz fel kicsim és bemutatlak a szüleimnek.
-Rendben!-mosolyodtam el. Gyorsan felkapkodtam a ruhám, majd Niall kezét megfogva elindultunk a lépcsőn.
-Anyu, apu. Bemutatom nektek Abbyt. Ő az én barátnőm. Nagyon szeretem és vele fogok élni! Örökre. Ő lesz a felségem és sok sok kisgyerekünk lesz!-vigyorgott Niall.
-Úr Istenem!-ennyi jött ki Niall anyukája száján.
-Niall, utálnak engem..-motyogtam.
-Dehogy utálunk, drágám, csak kicsit lesokkolt!-mosolygott Niall anyukája, majd megölelt.
-Nagyon kedves lány vagy!-mosolygott Niall apukája.
-A nevem Maura!-fogott velem kezet Ni anyukája.
-Szólíts Bobbynak.-puszilta meg kezem Ni apuja.
-Rendben. Én pedig Abby vagyok!-mosolyogtam.
-És hová költöztök?-nevetett Maura.
-Hát még nem tudjuk!-vakarta tarkóját Niall.-De holnap megyünk már! Ma kitalálom.
-Jaj vigyázz magadra! Abby, te mennyi idős vagy?-kérdezte Maura.
-16 éves vagyok.
-És a szüleid mit szólnak ehhez?-kérdezte meglepetten. Mindig is féltem ezektől a kérdésektől. A szívem mardosták.
-Nincsenek szüleim!-mondtam halkan, lehajtott fejjel.
-Ohh..-mondta Maura.-Nos, ránk számíthatsz bármikor!-ölelt át és megpuszilt.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.
Ezt követően leültünk reggelizni. Nagyon finom omlettet tud készíteni Ni anyukája.
A reggeli után elmentünk megnézni Mullingart.

-Na és ez itt a kedvenc parkom!-vett nagy levegőt Niall.
-Elfáradtam.
-Jaj, édesem, akkor üljünk le!-húzott le egy padra.
-Nagyon tetszik ez a hely!-mosolyogtam.
-Örülök neki!-puszilt meg gyengéden. Tetszett minden. Ahogy gondoskodik rólam, ahogy a kezem fogja, ahogyan rám néz. Szeretem őt.-Kicsim, mit szólnál ha egy szigetre költöznénk?
-Tetszene!-mosolyogtam.-De mindentől messze lennénk...
-Akkor hova szeretnél költözni?-nézett szemembe édesen.
-Sidney.-mosolyogtam rá.
-Los Angeles?-nézett rám boci szemekkel.
-Húú, de ott sok a földrengés!-néztem rá.
-New York..-suttogta.
-New York.-mosolyogtam rá.
-Oké. -csókolt meg, majd hazamentünk és pakolni kezdtünk a közeledő új életünkre....