-Vissza szeretnék menni Londonba!-sírtam el magam.
-Ne sírj már! Mindent elrontasz!-morgott. Letöröltem könnyeim.-Ez a beszéd! Na hajrá!-kapta el kezem és ujjait akaratosan ujjaim közé tuszkolta. Húzott maga után. Megálltam. Ő is megtorpant.
-Harry Styles! Tegnap minden jó volt! Erre te megint birtoklási lázban törsz ki! Egy faragatlan köcsög bunkó vagy! Aki elhúzhat a halál faszára! Elegem van belőled!-ordítottam vele.
-Nézzétek ott van Harry Styles!-sikított egy lány és öt másik lány is felénk futott.
-Ez kellett neked? Lebuktam!-morgott.-Fuss!-szólt rám messziről. Messze volt tőlem. Most elszökhetek! Átgondoltam ezerszer az egészet. Jó volt mikor gyengéd volt. Igen hozzá tartozom. De nekem ő soha nem parancsolhat.
A másik irányba futottam. Olyan gyorsan rohantam, ahogy csak tudtam.
Én ügyes, nekirohantam egy kocsinak, ami éppen a piros lámpánál állt. Kalimpáltam a kezemmel, hogy sajnálom. Legnagyobb meglepetésemre a kocsi ablaka megindult lefelé, és megpillantottam egy fiút. Egy fiút akit, azt hittem soha többé nem látok!
-Abby?-kérdezte.-Mi történt? Miért rohantál?-kérdezte és kiszállt a kocsiból.
-Colton. Te, te hogy kerülsz ide?-lihegtem.
-Manchesterből jöttem és kerülőt tettünk, mert dugó van. De te mit keresel itt?-nézett végig rajtam.
-Col!-öleltem meg és sírni kezdtem. Utáltam magam. Hogy állandóan bőgök, de nekem már nincs semmim.
-Abby, mi történt?-kérdezte.
-Colton nem tudom elmagyarázni. El kell tűnnöm innen! Kérlek vigyél el!-kérleltem.
-Szállj be!-mosolygott biztatóan.
-Köszönöm!-suttogtam. Elindultunk.
***
-És akkor tegnap e is feküdtetek?-kérdezte figyelmesen.
-Igen. De ma megint olyan rideg volt! Meg kell találnom Niallt!-csúszott ki a számon.
-Hol van?-kérdezte.
-Mullingarben.-motyogtam.
-Elviszlek oda!-mosolygott.
-Col. Megbántottalak! Eltiportalak! Nem kell.-motyorásztam.
-De csak az ő mocskos kérésére. Én a barátod leszek örökre!-húzott magához.
-Köszönöm!-mondtam.
-Elviszlek oda! Rögtön a reptérre megyünk!-mosolygott kedvesen.
-Col, hogy lehetsz ennyire kedves?-néztem szemeibe.
-Abby..-mosolyodott el jobban.
***
Már a gépen voltunk. Soha nem tudom meghálálni ezt neki.
-Kapcsold be az öved! Leszállunk!-csatolta be övét. Lassan ereszkedni kezdett a gép. a szívem pedig egyre gyorsabban vert.
-Köszönöm!-szóltam oda neki.
-Nincs mit!
-Col!-szólaltam meg ijedten.-Nem tudom hol lakik Niall! A picsába!-mondtam kétségbeesetten.
-Én már kiderítettem. Telefonáltam párat.-vigyorgott.
-Kö..
-Nem kell!
Leszálltunk. Egy kocsihoz vezetett, majd beszálltunk. Csendben telt az út. Majd éreztem hogy megálltunk. kipillantottam az ablakon és egy aranyos kis családi házat láttam.
-Itt vagyunk! Nem kell megköszönni!-mosolygott. Kiszálltunk.-Ennyi telt tőlem! Jó volt újra látni!-mosolygott.-De most sietnem kell! Remélem egyedül is megoldod! Szia!-ölelt meg, majd beszállt a kocsiba és eltűnt az utca végén. Lassan az ajtóhoz sétáltam. Az ajtó mellett volt egy csengő. Becsengettem.
Egy férfi nyitott ajtót. Olyan negyvenöt év körül lehetett.
-Szia. Miben segíthetek?-mosolygott kedvesen. Niall apukája, 1000%. A mosolya, a vonásai. Teljesen olyan.
-Jó napot! Legyen szíves mondja meg a fiának, hogy Abby Jonson keresi. Tudni fogja ki vagyok!
-Rendben pillanat!-mosolygott. Vártam és körülbelül fél perccel később kivágódott a bejárati ajtó és Niall állt előttem.
-Niall...-borult könnyfátyol szemem elé.-Én... én... sajnálom!
-Abby.-húzott magához és megölelt.-Hogy a csodába kerülsz ide?
-Én... én... rohantam.... és.. aztán Col.... és London... aztán repülő...és elhozott és én.... sajnálom!-sírtam el magam.
-Shh... Miért sírsz?
-Niall. Azt hittem oké lesz. Egy napig így is volt, de aztán bedurvult. Elszöktem. És Collal futottam össze. És ő elhozott.-vettem nagy levegőket.
-Gyere be!-húzott be.-Na most kicsit érthetőbb volt!-kuncogott.-Nagyon ügyes lány vagy!-mosolygott.
-Azt hittem észre vesz!-motyogtam mellkasába.
-Semmi baj kicsim! Itt vagy velem!-húzott fel, majd elindultunk. A szobájába mentünk. Tipikus fiú szoba. Elmosolyodtam, ahogy beléptem oda.
Becsukta az ajtót, majd nagy lendülettel felém fordult.
-Abby, nekem mondhatod, hogy nem vagy az enyém! De ez hazugság! Szeretlek!-csókolt meg. Annyira hiányzott már. Visszacsókoltam.-Elmegyünk ígérem!-fogta meg kezem, másik kezét pedig derekamra tette.
-Nem tudok táncolni.-motyogtam zavartan.
-Minden hercegnő tud táncolni!-mosolygott majd hatalmas cuppanós puszit adott arcomra. Lassan lépkedni kezdett. Csomószor ráléptem a lábára.
-Uuu bocsi....iiiii nem akartam....sajnálom!-szisszentem fel ahányszor lábára léptem.
-Semmi baj hercegnőm!-csókolt meg.-Semmi baj.-suttogta. Annyira romantikus volt.-Elviszlek egy gyönyörű helyre. Messze innen!
-Szeretlek!-mondtam ki aszót, ami régóta érlelődött bennem.
-Én is kicsikém, én is!-mosolygott rám.-Későre jár kincsem, fürödj meg! Adok ruhát és aludjunk egy jót! Holnap bemutatlak a családomnak.-puszilt meg.
Elmentem fürdeni ahogy mondta.
-Niall...-dugtam ki fejem az ajtón, mikor kész lettem.
-Igen kicsim?-ugrott elém.
-Úr Isten!-ijedtem meg.-Ni..Niall csak egy törölközőt szeretnék.-pirultam el, mivel nem volt rajtam semmi.
-Megtöröllek!-kuncogott majd benyitott. Háttal álltam neki, ő pedig beterített a hatalmas törölközővel. Gyengéden megtörölgetett.
-Köszi!-mosolyogtam.
-Hoztam neked pizsamát!-mosolygott. Felvettem a pizsamát, ami Niall egy melegítőjéből és egyik trikójából állt.
![]() |
| trikó.. |
-Nekem nagyon tetszik!-puszilt meg.-Gyere szerelmem, aludjunk!-bújt be az ágyba. Én is bemásztam mellé.
-Jó éjszakát Niall!-bújtam hozzá.
-Álmodj szépeket édesem!-puszilta meg homlokom.
Egymást ölelve biztonságban aludtam el. Tudtam, hogy senki sem bánthat. Vele voltam.
Nagy kihagyással meghoztam az új részt. Hát mit ne mondjak elég ratyi lett. Szóval le lehetne húzni a retyón. Tudom hogy egy csomó olvasót vesztettem a szünet miatt. Sajnálom. De az iskola, a magán élet. Egy héten ha egyszer géphez jutok :S Sajnálom cserben hagytalak titeket!:(
