Sziasztok itt az új rész. Rövid lett :( de most sokat kell tanulnom. Bocsánat.
-Abby, kicsim, dél van édes!-hallottam meg Niall édes hangját.
-Hmm?-adtam ki valami kérdésnek minősülő hangot, vagyis próbáltam.
-Fel kéne öltöznöd!-mosolygott.
-Nincs ruhám. Csak az amibe ideszöktem..-fordultam felé.
-Jó lesz az. Úgyis veszünk pár cuccot.-puszilt meg.-Na de, öltözz fel kicsim és bemutatlak a szüleimnek.
-Rendben!-mosolyodtam el. Gyorsan felkapkodtam a ruhám, majd Niall kezét megfogva elindultunk a lépcsőn.
-Anyu, apu. Bemutatom nektek Abbyt. Ő az én barátnőm. Nagyon szeretem és vele fogok élni! Örökre. Ő lesz a felségem és sok sok kisgyerekünk lesz!-vigyorgott Niall.
-Úr Istenem!-ennyi jött ki Niall anyukája száján.
-Niall, utálnak engem..-motyogtam.
-Dehogy utálunk, drágám, csak kicsit lesokkolt!-mosolygott Niall anyukája, majd megölelt.
-Nagyon kedves lány vagy!-mosolygott Niall apukája.
-A nevem Maura!-fogott velem kezet Ni anyukája.
-Szólíts Bobbynak.-puszilta meg kezem Ni apuja.
-Rendben. Én pedig Abby vagyok!-mosolyogtam.
-És hová költöztök?-nevetett Maura.
-Hát még nem tudjuk!-vakarta tarkóját Niall.-De holnap megyünk már! Ma kitalálom.
-Jaj vigyázz magadra! Abby, te mennyi idős vagy?-kérdezte Maura.
-16 éves vagyok.
-És a szüleid mit szólnak ehhez?-kérdezte meglepetten. Mindig is féltem ezektől a kérdésektől. A szívem mardosták.
-Nincsenek szüleim!-mondtam halkan, lehajtott fejjel.
-Ohh..-mondta Maura.-Nos, ránk számíthatsz bármikor!-ölelt át és megpuszilt.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.
Ezt követően leültünk reggelizni. Nagyon finom omlettet tud készíteni Ni anyukája.
A reggeli után elmentünk megnézni Mullingart.
-Na és ez itt a kedvenc parkom!-vett nagy levegőt Niall.
-Elfáradtam.
-Jaj, édesem, akkor üljünk le!-húzott le egy padra.
-Nagyon tetszik ez a hely!-mosolyogtam.
-Örülök neki!-puszilt meg gyengéden. Tetszett minden. Ahogy gondoskodik rólam, ahogy a kezem fogja, ahogyan rám néz. Szeretem őt.-Kicsim, mit szólnál ha egy szigetre költöznénk?
-Tetszene!-mosolyogtam.-De mindentől messze lennénk...
-Akkor hova szeretnél költözni?-nézett szemembe édesen.
-Sidney.-mosolyogtam rá.
-Los Angeles?-nézett rám boci szemekkel.
-Húú, de ott sok a földrengés!-néztem rá.
-New York..-suttogta.
-New York.-mosolyogtam rá.
-Oké. -csókolt meg, majd hazamentünk és pakolni kezdtünk a közeledő új életünkre....
Mikor lesz resz?
VálaszTörlésCsenge