Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2014. január 25., szombat

Part 23. Reggeli

Reggel olyan kilenc óra körül keltem. Niall még mélyen aludt. Felhívtam a szobaszervizet. Rendeltem reggelit. Csakis a kedvenceit. Aztán egy fél órával később kopogtak. Kinyitottam az ajtót és szóltam a szobainasnak hogy csak csendben. Halkan betolta a kiskocsit.  Kipakoltam az dohányzóasztalra.
-Köszönöm uram!-adtam neki egy kis borravalót, majd becsuktam az ajtót.
Odasétáltam a hatalmas franciaágyhoz, ott is Niall oldalára, majd óvatosan keltegetni kezdtem, de nem mozdult. Aztán hirtelen berántott magához az ágyba. Rám ült és megcsikizett. Nagyon nevettem. Annyira jó vele.
-Jó reggelt édes hercegnőm!-puszilta szét az egész arcom.
-Szia Niall!-adtam egy cuppanós puszit arcára.-Van egy meglepetésem!-fogtam meg kezét. Elvittem a dohányzóasztalig.
-Jaj kicsim!-kapott fel és megpörgetett.
-Jó étvágyat!-ültem le, mikor elengedett.
-Hó évágat!-motyogta teli szájjal.
-Annyira édes volt ez!-kuncogtam.
-Tuom!-makogta.
-Szeretlek zizis!-néztem rá. Ez a srác egy csodás ember! Nagyon szeretem!
Jól bereggeliztünk.
-Jaj tele vagyok! Kicsikém, miattad fogok elhízni.-nevetett.
-Kizárt!-nyújtottam ki nyelvem.
-Nézd meg mekkora pocim van már!-nyomta ki hasát. Annyira, de annyira édes volt.
-Niall! Ez de cuki!-nevettem és megpusziltam.
-Szeretlek!-csókolt meg.
-Én is!-öleltem meg.
-Na és ma mit csinálunk? Bútorokat veszünk? Meg ilyen műszaki izéket?-mosolygott.

-Ez a te házad!-nevettem.
-És a tiéd is!-adott kis puszit számra.
-Akkor vásároljunk!-egyeztem bele.
A nap nagyon hosszú és fáradalmas volt. Az egész házba megvettük a szükséges holmikat. Kiszállítattuk őket. Aztán holnap Niall hív majd egy lakberendezőt.
Annyira hihetetlen ez az egész. Vele vagyok a világ egyik legnagyobb városában. Kettesben.
Ő itt van és amennyire csak tud, megvéd engem.
-Ez a nap nagyon fárasztó volt.-nyitottam be a szobaajtót.Holnap már valószínűleg a házban fogunk aludni. Nagyon várom már. Szeretek vele lenni.
-Gyere kicsim, fürödjünk le.-húzogatta szemöldökét.
-Rendben, egy pillanat!-kacsintottam rá. Bementem a szobába és előkerestem a legvadítóbb fehérneműm. Azt akartam, hogy ne unja meg hogy velem van. Hogy mindig jobban szeressen. A fehérneműmre felvettem még egy köntöst is. Mikor kimentem Niall már alsónadrágban volt.
-Mehetünk?-mosolygott.
-Várj egy kicsit!-mosolyogtam és gyengéden leszedtem magamról a köntöst.
-Húú, de dögös!-állt fel, és megindult felém.
-Tetszik?-kérdeztem zavarban.
-Eszméletlenül.-csókolt meg. Felkapott, majd elvitt az ágyig. Hosszasan megcsókolt, majd óvatosan hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése