Sajnálom, hogy lassabban hozom a részeket! De lassan kezdődik a suli. Sajnálom még egyszer. De jó olvasást! :)
....átsettenkedtem Niallhöz......
-Niall...-böktem meg, de csak tovább szuszogott.-Micimackó kelj fel, hoztam neked egy kis ennivalót!-suttogtam fülébe.
-Kaja? Hol?-riadt fel.-Áh, Ab...Csak te vagy?-mosolygott.-Volt nálad igaz?-kérdezte és végig simította a nyakamon lévő, égő részt.
-Igen.
-Bántott? Fájt?-kérdezősködött.
-Nem. Gyengéd volt. Nagyon.-motyogtam orrom alatt.-Végig arra gondoltam, hogy te vagy az. A szemem végig csukva volt.-vallottam be őszintén.
-Jaj kicsikém!-vont magához és jól megszorongatott.-Semmi baj! Amint tudlak elviszlek! Ígérem! -csókolt meg.
-Azt mondta.... Hogy vele kell menjek Holmes akármibe az anyukájáékhoz és el kell, hogy játsszam, hogy a barátnője vagyok. És nagyon szeretjük egymást! De én nem akarom. Veled szeretnék menni! Megmondta, hogy nem lehetek veled és nem szólhatunk egymáshoz.Meg semmi. És ez kiborít.-suttogtam fülébe.
-Hánynom kell!-morgott csöndesen.
-Niall, én nem akarom! Veled akarok menni, nem vele!-fúrtam fejem mellkasába.
-Engem agyon ver, és veled meg nem akarom tudni miket csinálna, ha velem jönnél. Vele kell menned! És utána elviszlek! Eltervezem. Elmegyünk. Új életet kezdünk. Ketten. És olyan életed lehet mellettem, amire mindig is vágytál! Megadok mindent amit akarsz!-csókolt meg.
-Csak legyen már vége!-bújtam hozzá.
-Minden rendbe jön!-suttogott nyugtatóan.
-Remélem. Én is remélem.-suttogtam én is.
Csak feküdtünk egymás mellett. Hallgattam légzését. Majd elkezdett dúdolni valamit, később ez átment éneklésbe:
You'll never love yourself
Half as much as I love you
You'll never treat yourself right, darlin'
But I want you to,
If I let you know, I'm here for you,
Maybe you'll love yourself,
Like I love you
Oh
(Sosem fogod fele annyira se szeretni magadat
Mint amennyire én szeretlek téged
Sosem fogsz jól bánni magaddal
De én szeretném, ha ez nem így lenne
Talán ha tudatom veled
Hogy itt vagyok neked
Akkor lehet, hogy úgy szereted majd magadat, ahogy én szertelek téged
Ó…)
-Köszönöm Niall!-mosolyodtam el.-Hogy itt vagy nekem.
-Ne köszönd, csak csókolj meg!-mosolygott cukin. Odahajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam.-És mikor megy mindenki haza?-kérdeztem.
-Holnap!-motyogta.
-Mi?? Holnap?? Niall, én nem akarok elmenni!-estem kétségbe.
-Shh... Shh.... Semmi baj! Shh...-puszilta homlokom.-Csak négy napig leszel távol. Én várni foglak.
-Rendben! De olyan nehéz lesz! És ha bántani fog?-kérdeztem aggodalmasan. Niallnek ez nem jó. Érzem. Nem ilyen kapcsolatot akart. És érzem, hogy ez neki nagyon rossz, hogy azt látja és hallja, hogy a én valaki mással vagyok. És ezt sehogy sem akarom. Ő nem ezt érdemli.
-Kicsikém, itt vagy?-zökkentett ki gondolatmenetemből.
-Niall.... Meg szeretnék beszélni veled valamit!-ültem fel az ágyban.
-Baj van?-kérdezte.-Baj van. Látom!-motyogta halkan.
-Niall.... Én nem bírom azt nézni, hogy tönkre foglak tenni. Nem ezt érdemled, hogy egy, hogy is mondjam.... Kurva, igen, kurva legyen a lány akit szeretsz! Nem akarlak tönkretenni. Hogy szenvedj. Jobbat érdemelsz.-nehezebb volt elmondani mint kigondolni. Látni, hogy a szemeibe könnyek gyűlnek. Borzasztó. Széttörtem őt. A szívét. Rémes ember vagyok, de csak kímélni akartam. Neki tényleg egy jobb ember való. Nem egy olyan, akit kihasználnak, megaláznak, megfosztják az emberi mivoltától. Játéknak használják nap mint nap. Rángatják, majd eldobják, mint valami rongyot. Neki egy lány kell, akinek van családja és élete.
Most döbbentem rá, hogy még a semminél is kevesebb vagyok. Hogy nekem hasznom sehol sem veszik.
-Abby....-simított végig arcomon.
-Kívánom, hogy legyen egy barátnőd, aki tényleg olyan, akit megérdemelsz! Remélem szeretni fogjátok egymást.-mosolyogtam, bár éreztem, hogy egy könnycsepp végigszáguld arcomon, majd egyre több.-Kérlek légy boldog!-pusziltam meg és átrohantam szobámba. Azt hiszem az egész éjszakát végigbőgtem. Csendben, magányosan és sötétségben. Pontosan. Ez a három szó jellemzi az életem. Csend, magány és sötétség.
Nem akartam, hogy fájjon neki, vagy bármi más, de ez a mondás igaz:"Akit szeretünk, azt el kell engednünk!"
Elengedtem, de nem mondták, hogy ilyen nehéz lesz. De jobb lesz így. Fog találni egy lányt, aki szeretni fogja őt és normális lesz. Bízok benne.
***
Reggel Harry jött be hozzám.
-Abby. Abby ébredj!-"keltegetett"
-Nem alszom!-morogtam rá.-Haggyá' má'!
-Mi a baj?
-Csak nem akarok elmenni!-dünnyögtem a párnába.
-Megvárjuk míg a többiek elmennek.És mi is elmegyünk! De előtte menj le a konyhába és vedd be a gyógyszert!-simította meg hátam. Összerezzentem. Nem akartam, hogy a mocskos kezeivel hozzám érjen. Per pillanat utáltam őt.
-Jó!-álltam fel és lebattyogtam a konyhába. Ki volt készítve egy pohár víz és a gyógyszer az asztalra. Bevettem. Majd visszaindultam a szobámba.
-Nézz rám!-állított meg Harry.
-Hagyj békén!-indultam volna tovább, de nem engedte-Tessék! Rád néztem! Örülj!-emeltem fel hangom.
-Sírtál?-simította meg arcom gyengéden.
-Nem bazdmeg! Belement valami a kurva szemembe!-ordítottam.
-Hagyjuk!-vont vállat. Gondolom feladta, hogy kiszedje belőlem. Tudta jól, hogy úgyse mondanám el. Kllett valaki, aki megvigasztal. Aki azt mondja semmi baj. De Hozzá nem mehettem. Utál engem. Louis. Ő tud róla. Neki elmondtam. Halkan benyitottam a szobájába. Bebújtam mellé és sírni kezdtem.
-Abby, mi a baj? Hogy jöttél be? Miért vagy itt?-kérdezte kómásan.
-Louis, ez olyan nehéz. Én...én...megmondtam neki....hogy sokkal jobbat érdemel egy kurvánál. És nekem nagyon fájt kimondani, de azt kívántam neki, hogy legyen boldog egy lánnyal, aki szereti és megérdemlik egymást. Nem akartam tönkretenni. Látni, hogy milyen rossz, hogy a lány mindig ágyba bújik a haverjaival. Neki egy lány kell, aki szép és mindene megvan. Nem egy rongy akit használnak és eldobnak. Nem egy olyan akit megaláznak, megtörnek. És megkértem, hogy legyen boldog.-magyaráztam. Szerintem teljesen értelmetlenül mondtam el. De láttam arcán, hogy megérti.
-Istenem!-ölelt át.
-Nagyon rossz! Azt hittem könnyebb lesz, hogy egy nap alatt nem fogok így kötődni hozzá, csak tévedtem.-sírtam.
-Most lehet, hogy utálsz meg minden, de tudod, jól, hogy nem szerethettél volna belé. Harry megtiltotta. Csak szex és más semmi!-magyarázott.
-Tudom! Azért kellek nektek, hogy elsüljön a faszotok!-morogtam.
-Lényegében igen!-gondolkozott el.-De gondolj bele! Én megálltam, mikor mondtad hogy nem akarod! Miatta!-bólogatott fejével.
-Te meg gondolj bele, hogy amikor idekerültem kis híján meg akartál erőszakolni!-néztem rá.
-Megbántam.-sütötte le szemét.-De figyelj! Én nem tudom. Ki kell ezt bírnod! Nem tudok mást mondani! Tudom hogy ez tőlünk könnyen hangzik, mert csak szépen amikor akarjuk megdugunk, de neked ez olyan mintha mindig megrepedne az amúgy is törékeny szíved.-magyarázott ismét. Értette mi van bennem, csak nem tudta megfogalmazni. Bárkivel is beszélek erről. Az lesz, hogy azért vagyok nekik, hogy csak arra... Ilyenkor elgondolkozok kik is ők valójában. De választ sosem kapok.
-Szóval akkor legyek kőszívű?-motyogtam és letöröltem könnyeim.
-Nem! Csak nem tudom. Szokd meg. Vagy fogalmam sincs...
-Louis, de ugye rád azért számíthatok?
-Igen, de nekem is szükségem lesz rád!-mosolygott pimaszul.
-Ő....-komolyan ki az a hülye akit ezt megtudja szokni??-De csak szex! Liammel a legegyszerűbb. Vele akkor csináltam amikor én akartam. És nagyon jó volt. Kezdek szexmániás lenni!-nevettem kínosan.
-Jól van.-kuncogott.-Elengedted. Nagyon ügyes vagy. Menni fog. Ez egy 16 éves lánynál nagy szó, hogy ilyen éretten gondolkozol.
-Nem tudtam, hogy te tudsz komoly is lenni.-motyogtam.
-Ilyen helyzetekben megy!-kacsintott.
-Köszönöm! De nagyon nehéz!-gyűltek ismét könnyek szemembe.
-Semmi baj! Jól cselekedtél!-puszilt meg.-Most készülődj! Minden rendben lesz!-ölelt át, majd elengedett.
Valahogy jobban éreztem magam. Jobb volt. De mégis valahol rossz volt. Elengedni őt. Vagy nem is tudom. Minden összekavarodott bennem.....

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése