Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2013. augusztus 8., csütörtök

Part 10. Rá sem ismerek...

Imi kérésére! Mivel megfenyegetett, hogy nem fogja olvasni a blogom, ha ma nem teszek fel új részt! Hát tessék Imi! Remélem tetszik és mindenki másnak is! :DD

Csak ültem az ölében és nézett engem. Majd elindult egy könnycsepp az arcomon. A könnycsepp útját figyelemmel kísérte államig. Államnál lepottyant.
-Abby...-ölelt meg.
-Lou, idő kell. Bezárkózok a szobámba. Csak pár napot. Jó? Nem megyek el, de nekem gondolkoznom kell...-motyogtam.
-Rendben. Megoldjuk. Mikor kell....
-Mit?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Mikor lesz meg?-nyögte ki.
-Hát, hú mára számoltam.-töprengtem el.
-Remek! Figyelj! Akkor most egy darabig, amíg megvan nem jössz ki a szobádból. Néha-néha bemegy valaki beszélgetni.-vázolta fel.
-Oké.
***
Két nap telt el a tervünk óta. Zayn és Niall nem voltak még bent nálam.
Kopogtak.
-Tessék.-szólaltam meg. Niall jött be oldalán egy lánnyal.
-Szia Abby! Ő itt Cristal, a barátnőm.-mosolygott.
-Heló! Abby vagyok!-nyújtottam kezem.
-Jaj mucikám nem mehetnénk vásárolni?-csócsálta undorítóan rágóját. Visszahúztam kezem.-Annyira ocsmány ez a szoba!-mondta Niallnek.
-Gyere! Menjünk!-mondta Niall. Hogy lehet ezzel a csajjal együtt? Az ő dolga. Niall teljesen más lett. Nem olyan mint amilyennek megismertem. Azt hittem róla, hogy érzékeny kedves, és most pedig az ellenkezője igaz.
Kimentek. Még be sem csukódott az ajtó Zayn esett be az ajtón.
-Hoppá.-mondta.-Őőőő sziaa.-köszönt.
-Szia Zayn.....-motyogtam.
-Beszélhetünk?-kérdezte.
-I-igen..
-Liam kényszerített?
-Mire?-ráncoltam homlokom.
-A szexre.
-Én is akartam.-néztem szemébe.-És képzeld kurva jó érzés volt!-vágtam hozzá.-Na és a kis fekete picsa kényszerített?
-Abby...
-Kérdeztem valamit!!!-álltam fel.
-Nem voltam magamnál.-emelte fel hangját.-Nem is emlékszem igazán..-csendesedett el.
-Persze...-forgattam szemem.
-Abby!-kiáltott fel.-Hallgass meg!-fújta ki a levegőt.
-Nem. Te hallgass meg!!-emeltem fel én is hangom.-AZT MONDTAD HIÁNYZOM,  HOGY AZT HITTED MEGHALTÁL. GONDOLOM ÖRÜLTÉL VOLNA NEKI!! ERRE AZ ÉJSZAKA KELLŐS KÖZEPÉN BEÁLLÍTASZ ATOM RÉSZEGEN EGY FRUSKÁVAL ÉS JÓL MEGDUGOD. GRATULÁLOK MALIK.-ismételtem múltkori szavaim egy részét. Befogta a szám.
-Hallgass meg!-húzott magához.-Szeretlek! Meg akarlak védeni. Mindenkitől.
-Mégsem maradtál itthon velem az nap este. Megkérdeztem, hogy te is elmész, hogy nem úgy volt hogy velem leszel? Erre te csak bunkón visszaválaszoltál. És elhúztál.
-Abby, helyre akarom hozni!-motyogta számba és meg akart csókolni, de ellöktem magamtól.
-Utállak!-sírtam el magam. Zayn könnyes szemekkel elrohant. Ezután Harry jött be.
-Mi történt?-rogyott le mellém és magához húzott.
-Utálom Zayn Malikot!!!!!!!! Teljes szívemből!!!!!-dőltem ölébe.-Vissza akarok menni a patkány tanyára!
-Shh....-ringatott. Rá sem ismerek. Harry gyengéd is tud lenni?-Semmi baj! Shhh...Shhh...-dülöngélt.
-Harry...-sóhajtottam.-Miért ekkora táj paraszt??
-Őőőőő, itt mindenki az.-kuncogott.
-Harry, csalódtam benne. És Niallben is. Csak te vagy most.
-Abby, én itt leszek. Megvigasztallak!
-Köszönöm.
-És sajnálom, amit a legelején tettem veled!-mondta.
Csak jobban belekuporodtam ölébe.
-Van kedved sétálni egyet?-mosolygott.
-Kaphatok valami ruhát?
-Persze!-tápászkodott fel.-Tessék!-jött vissza.
-Köszi!-vettem fel a csőnadrágot és a bajuszos felsőt egy tornacsukával.
-Mehetünk?-mosolygott. Megfogta kezem. 
-Igen!-mosolyogtam vissza. Elterelte a figyelmem. Zaynről és a veszekedésünkről.
Egy park felé sétáltunk.
-Beülünk valahová egy sütire?-kérdezte.
-Hát nekem mindegy.-vontam vállat.
-Akkor beülünk.-nevetett. Egy kis kávézóba ültünk be. Nagyon kis hangulatos volt. Amióta Harryékkel vagyok ez volt az első normális kijutásom a házból. És most nem akarok elszökni. Csokicsúcsot rendeltünk.
Mikor elfogyasztottuk a sütit, Harry kifizette.
-Elmegyünk a deszkás parkba? És tényleg!! Hol van a biciklim?-néztem rá valami kimondhatatlanul hülye arckifejezéssel mert röhögni kezdett.
-És tényleg.. a garázsban!-próbálta utánozni hangom. Olyan hülye hangja volt.-Na gyere!-fogta meg kezem. Én meg húztam a park felé vezető úton.
-Először bemegyünk valahová.-fogta be a szemem.-Jó napot!-köszönt illedelmesen.
-Heló!-köszönt vissza valaki.
-Azt választod amelyiket csak akarod!-súgta fülembe, majd elvette kezeit. Egy deszkás boltban voltunk.
-ÁÁÁÁÁÁÁ!!!-sikítottam.-Harry, Harry, Harry!-ugrottam nyakába(!)-Biztos bármelyiket?-néztem rá.
-Világsztár vagyok!-nevetett.
-Oké megtaláltam!-vágtam rá.
-Ilyen hamar?-tátotta száját.
-Aha!-nevettem.-Ez lesz az!-tettem a pultra.
-Oké.-mondta Harry.
-Harry, Harry!-nevettem, mert nevetséges a viselkedésem.-Köszönöm! De ugye tudod, hogy ehhez kellenek imbuszkulcsok, T-kulcsok, csavarok, kerekek. Meg minden. Szóval érted?
-Mindent megveszünk, ami csak kell. Csak érezd jól magad!-puszilt meg. Megvettük a legspécibb cuccokat hozzá.
-A szobámat átalakítom műhellyé.-mondtam.
-Oké. Valamelyik nap elmehetnénk vásárolni. Vennénk ágyat, meg ruhákat.-mosolygott.
-Nekem teljesen mindegy.
-Ezt megtárgyaltuk.... Végre itthon!-sóhajtott, mikor meglátta a hatalmas házat. Elkezdett rohanni, betörte az ajtót és egyenesen az emeletre a fekete ajtó felé.
-Harry, mi van?-hallottam Niall hangját.
-Nagyon nehezek a szatyrok!-lihegett.
Majd Niall eltűnt.
-Abby, mindent felvittem a szobádba. Ma estére egy szép ruhát kell felvenned, én kifestem a körmöd!-kacsintott.
-Nem! Én olyan ruhát nem veszek fel és nem festheted ki a körmöm.
-Naaaaaa, légyszi!-nézett kiskutya szemekkel. Rábólintottam.-Juppi!-kapott fel és megölelgetett.-Okés, akkor most menj! Fürödj meg, moss hajat. A ruhákat kikészítem neked. És várni foglak a szobában.-vázolta fel tervét.
Elmentem fürdeni. Jól beszappanoztam testem, majd lemostam a habot. Szépen megtörölköztem, a törölközőt magam köré tekertem és kimentem a fürdőből. Harry a matracon ült,amit nagy nehezen könyörögtem ki.
-Végeztél? Oké. Vedd fel a fehérneműt. És utána a többit megbeszéljük.-nyalta meg száját.
-Harry!-szóltam rá.-Ne stírölj!
-Bocsi!-nyelt egyet. Visszamentem a fürdőbe és felvettem a fehérneműt. Visszamentem Harryhez.
-Hm..-morgott, majd megrázta fejét.-Ezt vedd fel!-nyomott kezembe egy ruhát.
Ez a ruha sehogy sem állt rajtam.
-Harry, ez nem áll jól. Ki van a fenekem. Meg a melleim is.-nyavalyogtam neki.
-Shh.. vedd fel a cipőt is, és hidd el sokkal jobb lesz!-mosolygott.
-Ebben menni sem tudok!-totyogtam.
-Dehogy nem. Csodás leszel!-mosolygott.
-Várj! Hová is megyünk!-néztem rá.
-Koncertre, de a többi meglepetés!-puszilt meg. Gyakoroltam a menést. Harry, pedig mögöttem állt és segített nekem.
-Sehogy sem megy.-szomorodtam el.
-Egyedül sétálsz!-nevetett Harry. És tényleg már meg sem inogtam.
-Köszönöm Harry!-öleltem meg és megpusziltam.
-Gyönyörű vagy!-nézett szemembe, és egyre jobban közeledett szájával felém.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése