Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2013. augusztus 31., szombat

Part 18. Harry

-Abby, gyere! A fiúk mennek!-kiabált fel Harry. Levonszoltam magam a lépcsőn.
-Szia Abby!-mosolygott Louis.
-Szia!-öleltem meg.
-Légy erős!-suttogta fülembe és megpuszilt, amit én viszonoztam, majd jól megszorongatott.
-Szia!-mosolygott Liam is.
-Heló!-intettem, mire magához húzott és átölelt. Én is megölelgettem.
Zaynnel nem köszöntünk egymásnak, csak szúrósan ránéztem.
-Abby...-motyogta Niall, mikor ránéztem.
-Niall...-gördült ki egy könnycsepp arcomon.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia!-válaszoltam. Csendben sírtam vállán.-Sajnálom, hogy...
-Megértem! És köszönöm! Hogy védeni akarsz!-csókolta nyakam, majd szívni kezdte. Nagyon gyors volt. A végén egy kis puszit adott rá. A szívás helye rettentően égetett.-Az enyém vagy. A szívembe zártalak.-és elengedett. Mosolyogtam és letöröltem könnyeim. Ránéztem és eltátogott egy utolsó "Enyém vagy!"-ot, mire mosolyogva megráztam fejem. Megértette. A fiúk elmentek.
-Remélem összepakoltál!-fordult felém Harry.
-Ja.-vágtam hozzá flegmán.
-Akkor lehozom a cuccod és mehetünk!-ment fel az emeletre. Bármennyire is utálom. Hozzá tartozom. Az ő tulajdona vagyok, bárhogy is nézem.....-Na indulhatunk!-szállt be a kocsiba. Bekötöttük magunkat, majd elindultunk Holmes Chapel felé.
...
-Mióta megyünk?-kérdeztem, mikor már nagyon unatkoztam.
-Csak annyi, hogy most hajtunk be Holmes Chapelbe. Amúgy öt árja. Azt hiszem.-mosolygott.-Végre itthon!-tíz percet még mentünk a kocsival, majd megálltunk. Egy otthonos házacska előtt.-Itt is lennénk.-terült el egy elmondhatatlan vigyor arcán.-Akkor amit megbeszéltünk. Ez nekem nagyon fontos!-fordult felém és halál komolyan nézett rám.
-Van más választásom?-vontam meg vállam hanyagul.
-Kérlek!-hajolt hozzám.
-Rendben!-adtam be neki derekam.
-Köszönöm!-harapott alsó ajkába, majd megpuszilta szám. Kiszálltunk a kocsiból. A csomagokat nem vettük ki.-Búj mögém! Meglepi leszel!-fogta meg kezem és gyengéden maga mögé tolt. Becsöngetett.

*Harry szemszöge*

A pillangók őrületes tempóban csapkodtak gyomromban. Nagyon örültem, hogy végre megint itthon lehetek. És izgultam, mit fog szólni anya és Robin Abbyhez. Reméltem, hogy szimpatikus lesz nekik. És Gemmával is remélem, jól ki fognak jönni.
A kilincs lenyomódott és az ajtó kinyílt. Anya állt az ajtónak könnyes szemekkel.
-Kisfiam!-ölelt át szorosan.-Hiányoztál!-vált el tőlem.
-Szia Harry!-öleltük meg egymást Robinnal.
-Heló öcskös!-ugrott nyakamba Gemma.
-Kisfiam, mit rejtegetsz a hátad mögött?-kíváncsiskodott anya.
-Anya, Robin, Gemma! Szeretném nektek bemutatni Abbyt!-húztam elő óvatosan a zavarban lévő lányt hátam mögül.
-Nagyon örülök! Abby vagyok!-mosolygott zavartan. Meg volt illetődve.
-Azt javaslóm, gyertek be, és vacsorázzunk!-mosolygott anya.
Azt éreztem, hogy valaki húzogatja ingem. Abby volt az.
-Hogy hívják anyukádat?-nézett fel rám az apró lány.
-Anne.-súgtam oda neki.
-Köszi!-válaszul csak megpusziltam fejét. Egy lopott puszi volt. Anyáék nem látták.
Leültünk az asztalhoz. Abby mellém ült..  Anya a kedvenceim csinálta.
Mikor úgy a vacsora közepénél tartottunk Abby váratlanul felállt.
-Elnézést, de hol van a mosdó?-kérdezte kellemetlenül.
-Harry szívem mutasd meg neki!-mosolygott anya. Hát én is felálltam és elindultunk a mosdó felé.
-Nagyon kedves anyukád van! Csak félek tőle!-jegyezte meg.-De pisilnem kell!-tette hozzá. Mire csak kicsit felkuncogtam.
-Itt van a mosdó!-mutattam az ajtóra.
-Egy perc!-tette fel mutató ujját, majd szépen belibbent a mosdóba.
Egy perccel később kijött.
-Végeztem.-motyogott.
-Jól érzed magad?-csúszott  ki egy kérdés.
-Hát igen...-gondolkozott el.
-Örülök neki!-toltam gyengéden a falhoz. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.Meglepődtem, mert visszacsókolt. Rövid csók volt. Persze ez is lopott. Teljesen zavarban volt.
-Én... én....-mutogatott a konyha felé és elrohant. Mosolyogva mentem utána. Már az asztalnál ült és anyukámmal beszélgetett.
-És képzeld, van egy takarója, amit még kiskorában kapott. Még mindig avval alszik!-mesélte anya.
-Anya!-szóltam rá szelíden.-Kérlek!-mondtam. Ha nem szóltam volna neki, tovább folytatta volna a csikis sztorik mesélését.
-Bocsánat!-kuncogott anya.-Harry nem szeretnél mondani valamit?-nézett rám nagy szemekkel és alig láthatóan Abby felé biccentett.-Mi van köztetek?-tette fel a kérdést.
-Harry barátnője vagyok!-mondta félénken.
-Úr Isten!-kapott szájához anya.-Nagyon örülök!-ölelte meg a barátnőmet. Barátnő. Nem is olyan rossz ezt kimondani.-Harry, olyan gyönyörű lányt választottál!-ölelt át engem is.
-Örülök, hogy örülsz! Abby, attól félt, hogy nem fog tetszeni nektek!
-Jaj ne butáskodj kicsim! Nagyon cuki vagy!-nevetett anya.
-Köszönjük a vacsorát! Most elmennénk egy kicsit. Megmutatnám neki a helyet!-mosolyogtam.
-Rendben! De kisfiam!
-Igen?-néztem vissza rá.
-Vigyázz rá!-mosolygott. Bólintottam. Abbyre adtam kabátját, majd én is felvettem kabátom. És elindultunk.
-Köszönöm, hogy elhitetted velük! -vallottam be.
-Nincs más választásom!-motyogta. Megfogtam kezét és összekulcsoltam ujjainkat. Megszorította kezem.
-Miért öleltétek olyan sokáig egymást?-céloztam Niallre.
-Elbúcsúztunk. Örökre! Nem lehetek az övé. És ő jobbat érdemel!-magyarázta el.
-Szóval többé egymáshoz sem szóltok?-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem azt mondtam. Csak lezártunk egy részt! Elengedtük egymást!-mosolygott.
-Kiszívta a nyakad!-akadtam ki.
-Te is!-vágott vissza.
-Jó , nem szóltam! Tetszik Holmes Chapel?-váltottam témát.
-Szép hely!-mosolygott.
-Örülök, hogy tetszik! De te remegsz!-húztam magamhoz a cidriző lányt. Jó mondjuk. Kora tavasszal, nem valami nehéz vacogni.-Gyere, menjünk haza!-szorítottam apró hideg testét.
-Hol fogok aludni?-kérdezte hirtelen.
-Velem.-válaszoltam. Hazaértünk. A többiek már aludtak. Halkan felosontunk a szobámba.-Vegyél elő egy meleg pizsamát. És elmegyünk a fürdőbe.
Bőröndjében kezdett turkálni, majd előhúzott egy Minnies felsőt és egy bugyit.
-Minnie cuki!-indokolta választását. Kuncogtam, majd elvezettem a fürdőig. Bement, majd én is utána. Bezártam a fürdő ajtaját.-Hú ez nagyon szép, de hogy? És Harry, nem mennél ki?

-Gemma segített! És nem. Szeretnék veled fürdeni.-motyogtam arcához közel és megpusziltam. Óvatosan lehúztam pulcsija cipzárját. Szépen omlott le a földre.-Kérlek, engedd el magad! Érezd jól magad. Velem!-csúsztattam kezem tarkójához, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt.
-Bármit teszek, én már hozzád tartozom. És ezért nem csináltam tovább Niallel. Nem akartam, hogy fájjon neki. De ha mondjuk anno minden máshogy lett volna. Akkor talán máshogy lett volna minden.-gördült le arcán egy könnycsepp.-Nem mondtam ki de szerettem őt. Viszont ma elengedtem. És rájöttem, hogy hozzád tartozom.-motyogta.

*Abby szemszöge*

Hozzá tartozom. Ha akarom, ha nem.
Belenéztem smaragdzöld szemeibe. Nagyon gyönyörű. Vonzódom Harryhez. Nem értem magam. Utálom, de valahogy mégse.
-Abby, kérlek. Csak maradj velem!-rángatott ki gondolataimból Harry, majd ajkai ismét enyémekre tapadtak. Nem ellenkeztem. Kezem lassan puha haja közé siklott, minek hatására fenekemnél fogva felkapott..-Maradj velem!-mormolta nyakamba.
-Te is velem!-válaszoltam. Nem akartam, hogy elboruljon az agya. Harryt, a szelíd, gyengéd fiút akartam megismerni. Nem Harryt, a durva erőszakos állatot. Hanem őt. Őt, aki valójában az aki.-Érted? Maradj itt te is!-fogtam meg fejét és mélyen szemébe néztem.
-Próbálok!
-Kérlek!-hajtottam fejem vállára.
Dúdolni kezdett valamit és lassan dülöngélt. Jó érzés volt. De valahogy Niallt juttatta eszembe. Ő énekelt.
Erősen kapaszkodtam nyakába.
-Elengedtem.-nyögtem ki. Többet nem emésztem magam ezen. Hozzá tartozom. Csak azért ez kicsit sok volt nekem.
-Shh...-tett le. Pólóm aljához nyúlt és levette rólam. Én is így cselekedtem. Háttat fordítottam neki. Zavarban voltam.
Jó. Tudom, hogy már lefeküdtünk, de az más. Lassan, de biztosan, minden lekerült rólunk. Óvatosan átkarolta derekam, állát vállamra hajtotta és el kezdett tolni a kád felé. Felemelt és beleültetett. Lehajtottam fejem. Magam köré gyűjtöttem pár szirmot, amik adtak egy kis takarást csupasz testemnek. Ő is beült. A gyertyákat, amik a kádban voltak, azokat Harry kitette.
-Ne takard magad, hisz gyönyörű vagy.-húzott magához. Megcsókolt. Megint. Jól csókol és egyre érzelmesebben. Mintha attól félne, hogy elveszít.-Gyönyörű vagy!-morogta. Ezzel kezdetét vette csókcsatánk. Éreztem, hogy keményedik.
-Mmmmm...-mordultam fel.
-Mi a baj? Rosszul csináltam valamit?-távolodott el kicsit tőlem.
-Nem szeretnék most semmit sem!-mondtam el neki. Csalódottan nézett rám.-Csak meg szeretnék fürdeni!-motyogtam. Erősen magához húzott és megcsókolt. Elborult az agya. Megint.-Harry! Harry!-szólítgattam.-Maradj itt!-kértem.
-Mi? Mi történt?-kérdezte, mikor elengedett.
-Bedurvultál!-makogtam.
-Sajnálom, csak én.... bocsáss meg kérlek!-engedett el.
-Harry! Nem mindig kell. Tudod? Néha egy csók is elég, hogy kifejezd mit érzel.-fogtam arcát kezeim közé.
-Abby... -csókolt meg.
Ezután minden oké volt. Megfürödtünk. Felvettük a pizsamáinkat és visszamentünk Harry szobájába. Bebújt az ágyba. Én meg álltam ott mint egy szerencsétlen.
-Jaj, gyere már! Nem eszlek meg!-kuncogott. Odamerészkedtem, és bebújtam mellé. Nyakam kezdte csókolgatni. Éreztem, hogy keze lesiklik testemen két lábam közé. A bugyim félrehúzta és dörzsölni kezdett.
-Fejezd be! Kérlek!-motyogtam. De nem hagyta abba.-Légy szíves!-kérleltem. De semmi értelme nem volt.
-Kitől lettél ilyen nedves?-suttogta fülembe, majd becsúsztatta két ujját.
-Te...
-Annyira nedves vagy. Tocsogsz! Tőlem. És ezt imádom, hogy ezt váltom ki belőled!!-suttogta fülembe. Alhasam elkezdett feszíteni.-Élvezz ide édes! Az ujjaim köré!-harapott nyakamba. Végem volt. Az érzés eltiport.  Kihúztam belőlem ujjait és lenyalta. Ha tudnád édesem, hogy milyen finom vagy!-duruzsolta.
-Utállak!-morogtam.
-Nem utálsz te, csak mérges vagy.-kuncogott.
-Dehogynem! Utállak!-kuncogtam fel.
Lassan mindketten lenyugodtunk.
-Álmodj szépeket kicsim!-puszilta meg nyakam.
-Jó éjt!-mosolyogtam, majd szemeim leragadtak.....

1 megjegyzés:

  1. Szia Réka!!
    Itt egy kis meglepetés!!!!

    http://angiekeszrotijai.blogspot.hu/

    VálaszTörlés