-Szerintem menjünk haza! Lekezelem a sebeid!-állt fel. Kezét nyújtotta felém, én pedig elfogadtam. Összekulcsolta ujjainkat és úgy indultunk haza. Bicegtem, mert kicsit fájt a lábam. Nem vészes szerintem. Csak egy kisebb zúzódás.
Kicsit lassabban értünk haza.
-Zayn, a titkunk!-szólaltam meg az ajtóban.
-Ja igaz!-engedte el kezem.-Menj fel a szobádba én is megyek utánad! De el kell játszanunk hogy utálsz!-sóhajtott.
-Jó.-motyogtam.
-Mindjárt látlak!-csókolt meg, majd bementünk. Felvágtattam a szobámba eljátszva a sértődött kislányt. Pár percre rá Zayn osont be hozzám, és azonnal kulcsra zárta az ajtóm. Nagy lendülettel megindult felém és rögtön megcsókolt ezzel ledöntve engem a matracra.
-Zayn, Zayn!-kuncogtam.
-Mmmm...-morgott nyakamba. Hagytam neki. Jó érzés volt. Boldog voltam.-Na kezeljük le a lábad!-ültetett fel. Elővette a fertőtlenítőt, amivel befújta a sebem. Nem sziszegtem, mert már megszoktam. Rátett egy nagy sebtapaszt és kész is volt.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Én pedig ezt köszönöm és ezt, meg ezt na meg még ezt!-csókolta szám. Jó érzés volt. Csak kicsit fura.
-Sajnálom, hogy annyira öntelt, és bunkó voltam, de azt hittem, hogy a csajjal összejössz és együtt lesztek.
-Jaj Abby, én is sajnálom, hogy.... mindent! És én is féltem. Láttam. Láttam, hogy csókolóztatok Niallel. És én is ettől féltem.-magyarázta ujjait tördelve.
-Ne törd el az ujjad!-fogtam meg kezét.-Csak egy ártatlan, semmit sem jelentő csók volt. Ez csak véletlen volt.
-Akkor ha mindenki bocsánatot kért a másiktól, akár smárolhatnánk is. Hajolt felém. Ajkai ajkaimhoz értek és jó érzés volt. Hosszú percekig csak csókolóztunk. Én imádtam.
-Zayn...-lihegtem, mert nem volt levegőm.Nagy levegőt vettem, majd ismét egymásra tapadtunk. Jó volt csak úgy lenni. A csókok kicsit vadabbak lettek, mert Zayn magára rántott és úgy csókolt tovább. Derekam simogatta. Csak faltuk egymás ajkait.
-Héló'! Mit csináltok ott bent ti ketten?-hallottuk meg Harry hangját és azt, hogy veri az ajtót.
-Csak elesett és lekezelem a sebeit!-kiabált ki Zayn.-Sajnálom, hogy nem folytathatjuk!
-Zayn!-ordított Harry. Zayn felpattant és kizárta az ajtót.-Mégis mit csináltatok?
-Csak bekötöttem a lábát. -hazudott. Harry szúrósan nézett rá, majd Zayn elhúzott.
-Mit csináltatok?-csukta be az ajtót. Csak elhúzódtam az ágy végébe.
-Semmit! Tényleg semmit!-csúszott ki a számon.-Megfürödtem és Zayn megvárt és utána kezeltük le a sebet, mert koszos voltam előtte.-motyogtam hihetőnek tűnő hazugságom.
-Értem.-morgott.-Örülök, hogy hallom a hangod!-mosolyodott el, majd elment.
Huhh, ezt megúsztam... Át kell mennem este Niallhöz.
Ebédre valami kínai kaja volt.
-És mit csináltok délután?-kérdeztem.
-Hát úgy van, hogy elmegyünk biliárdozni négyen és te Zaynnel itthon maradsz-motyogta Louis teli szájjal.
-Ó értem.-húztam a szám, de belül örültem, hogy vele lesek. Viszont nekem ez kicsit még fura mert nem tudom milyen érzés szerelmesnek lenni. Főleg ha ő egy sztár. De félek. Félek, hogy ki fog használni.... Nehezen bízok meg emberekben. Niall volt az egyetlen ilyen aki mindent, de tényleg mindent tud rólam. Tényleg mindent.
-Menjen el mindenki fürdeni és utána indulunk.-parancsolt Harry. Mindenki eltette a tányérját a mosogatógépbe, majd felmentek. El kell mondanom neki. Muszáj. Felmentem én is és bementem Niall szobájába. Még éppen időben. Mert akkor akart levetkőzni.
-Ohh, Abby. Baj van?-húzta vissza felsőjét.
-Jaj Niall.-dőltem bele kényelmes ágyába.-Tegnap történt valami...
-Abby, ne húzd az agyam! Mondd el!-feküdt mellém.
-Niall, reggel kibékültem Zaynnel. És csókolóztunk. Meg mikor hazajöttünk akkor is.-láttam rajta valami furcsát.-És muszáj volt elmondanom.
-És akkor most jártok?-kérdezte.
-Csak úgy vagyunk.. Nem tudom.-motyogtam.
-Értem. Ha most megbocsájtasz. Elmegyek. Oké? Mert sietnünk kell.-mondta.
-Oké..-mondtam.
-Szia Abby!-köszönt el.
-Szia Niall!-viszonoztam. Átmentem a szobámba. Pár percere rá pedig Harry kis híján rám törte az ajtót.
-Abby, az van hogy Louissal maradsz itthon. Változott a terv.-mosolygott.
-De hogy-hogy?
-Hát tudom, hogy Zaynnel csak megölnétek egymást ezért.-magyarázta el.-Jók legyetek!-puszilt meg. Az este szuper lesz. Gondoltam magamban.
Nem köszöntem el tőlük. Csak gubbasztottam a szobámban. Louis meg tvzett. Körülbelül éjfélkor feladtam a várakozást és elaludtam.
***
Reggel mikor felkeltem az jutott eszembe, hogy átmegyek Zaynhez. Felkeltem és halkan kinyitottam az ajtót. Kilépve a folyosóra mindenhonnan horkolást hallottam. Beléptem Zayn szobájába, de mikor beléptem átkoztam magam, hogy miért jöttem át és miért nem maradtam ott az "ágyamban". Zayn mellett megint az a fekete csaj aludt. A ruháik szana-szét hevertek a földön.
Ott abban a pillanatban egy világ tört össze bennem. El akartam tűnni. Örökre. Elhúzni innen, jó messzire. De nem tudtam sehol sem kimenni, mert ennek az állat Harrynek-aki nem mellesleg szintén a sárga földig itta magát-volt annyi esze, hogy mindent bezárjon, a kulcsokat meg magával vigye. Visszarohantam a szobámba és csak sírtam és sírtam.
A fiúk dél fele keltek fel. Mikor hangokat hallottam, próbáltam több kevesebb sikerrel halkabban sírni.
-Jó regge...-jött be Zayn.
-Jobbat köcsögszájú! Csak arra voltam jó, hogy beetess és utána megkúrd megint azt a fekete ribanckurvát? Mert akkor gratulálok sikerült!-sírtam hangosan.
-Mikor láttad?-kérdezte.
-Ez nem pont a megfelelő kérdés buzikám! De ha nagyon tudni akarod akkor fél nyolckor. És most húzz el szépen a picsába!-töröltem könnyeim, de nem volt értelme.
-Sajnálom!-motyogta.
-Sajnálhatod is!-és ekkor jöttek a fiúk is meg a ribanckurva.-Örökre megvetlek buzigyerek! Utállak!
-Istenem Abby!-kapott szája elé Niall. Vagy azért mert megrémült, vagy mert kicsúszott a száján.-Na most húzzatok ki ebből a tetves szobából!-emelte fel hangját. Mindenki meglepődött, de engedelmeskedtek neki. Csak ketten maradtunk. Kulcsra zárta az ajtót.
-Ni-Niall....-remegtem a sírástól.
-Semmi baj!-ült le mellém én meg mint egy kiscica belekuporodtam ölébe. Nem tudom meddig sírtam mellette, de ő elaludt. Kicsit letöröltem könnyeim és felálltam öléből.
-Ni-Ni-Niall... gyere a-a-a matracra. Ott aludj. Ké-ké-kényelmesebb.-mondtam akadozva.
-Köszönöm! Gyere te is!-paskolta meg a matracot. Megráztam a fejem. Feje leesett a matracra és nagyokat szuszogott. Ezzel tudtam, hogy alszik. Én pedig csendesen sírdogáltam tovább. Majd mikor már egy könnycsepp sem jött ki szememből, úgy döntöttem bemászok mellé és megpróbálok aludni. Meg is valósítottam a tervem egészen a betakarózásig. Niall nézett rám.
-Egy ninja vagyok!-vonta fel egyik szemöldökét.
-Igen!-suttogtam.
-Aludj egy kicsit. Rád fér! Én itt leszek!-mosolygott.
-Rendben!-bújtam hozzá. És elaludtam.
*Niall szemszöge*
Borzasztó őt sírni látni. És tök szarul érzed magad, hogy nem tudod, mit mondj neki, hogy meg tudd vigasztalni. Zayn egy tetű, meg az a nő is. Összeillenek. Abby sokkal jobbat érdemel.
Meg akarom őt védeni. Mindentől és mindenkitől. Nem akarom, hogy sírjon.
Meghasad a szívem.
-Vigyázok rád! Ígérem!-simítottam meg haját.
-Tudom!-sóhajtott. Felébresztettem.
-Mindentől.-suttogtam.
-Köszönöm!-karolta át karom. És lassan mindketten elaludtunk.....

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése