Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!
2013. július 27., szombat
Part 6. "De nagyon is tudod! Vonzódtok egymáshoz!"
Minden egyes lépés kín szenvedés volt. De hallgattam. Nem akartam őket megijeszteni....
-Figyu édes, most játszd el hogy utálsz minket, oké?-húzta száját Zayn.
-Rendben.
-Ab, el kell játszanunk, hogy nem szeretünk, csak a játékunk vagy!-sóhajtott Niall.
-Oké.-mondtam. Bementünk a konyhába.
-Jaj mi van kislány, Harry lebénított?-nevetett Lou.
-Ja a kis csaj, ordított rendesen!-vigyorgott Niall.
-Harry, milyen volt?-lökte meg Liam Harryt.
-Hú nagyon jó volt... Friss.-röhögött Harry.
-Undorító, szadista, köcsög állat!-ordítottam.-Azt mondod sajnálod, utána meg az ellenkezőjét! Gratulálok!
-Valki hallgattassa el!-morgott Louis. Liam jött elém és megcsókolt. Megharaptam alsó ajkát.
-Te kis ringyó!-lépett el tőlem és visszakézből egy hatalmas pofont kaptam.
-Te milyen férfi vagy? Megütsz egy nőt? Mégis hogy képzelted ezt? Én nem tudnék a tükörbe nézni!-köptem a szavakat.
-Megérdemelted te kis kurva.-szólt vissza.
-Menj a picsába te szarrágó köcsög!
-Elég! Harry, ma kezelésbe vehetem én?-kérdezte Zayn.
-Nem.
-De miért?
-Mert nem.
-Harry, már fáj a farkam! Kell a csaj!-torzult el arca.
-Nem, ma este még velem lesz!-morgott.-Ma este mindenki pihen!
Ez után senki nem szólt egy szót sem. Mindenki megvacsorázott.
-Segítek neki fürdeni!-javasolta Zayn.
-Nem. Én fürdetem meg!-vágta rá Harry.
Zayn egy 'sajnálomdenemteheteksemmitsem' nézést küldött felém. Csak lehajtottam fejem, de Zayn értette. Lassan mindenki elment fürdeni.
-Abby, gyere!-szólt hozzám Harry.
-Ne mond ki a nevem, ne érj hozzám és az Istenért. Meg ne próbálj segíteni nekem! Egyedül is megoldom!-vágtam fejéhez cinikusan. Felálltam és elindultam a lépcső felé. Azonban nagyon erősen megfogta karomat.
-Velem így nem beszélhetsz!-húzott magához.
-Styles, ez nagyon fáj!-próbáltam forgatni karom.
-Hallottad? Nem beszélhetsz velem így!-fújtatott arcomba, majd nagy erősséggel ellökött magától. Nekiestem a konyhaszekrénynek. Nagyon fájt. Sírni akartam, de nem sírtam. Nem adom meg neki ezt az örömöt.
-Velem nem!-morgott és kiviharzott a konyhából. Amint kiment, rögtön előtörtek könnyeim. Felbattyogtam a fekete ajtóig. Majd bementem. A bőröndömhöz indultam. Leguggoltam és kinyitottam azt. De semmi sem volt benne, sem a másikban, és a szekrényben sem találtam ruhát. Átmentem Niallhöz, de nem volt a szobában senki, sem a fürdőben. Valószínűleg elment. Pedig most szükségem lenne rá. Harryhez, Louishoz és Liamhez biztos nem megyek. Akkor Zaynhez megyek. Elindultam a szobájába. Mikor beléptem kellemes illat simogatta orom. Zayn illata volt az egész szobának. Fekete falak, fekete szekrény és a szoba közepén egy óriási ágy, amely mint az előbb említettek fekete volt. Körül néztem. Családi képek. "Jaj milyen édes volt!" Gondoltam magamban. Még jobban sírtam, mikor láttam az egész családról egy képet, amin boldogok. Lehet, hogy utálni fog, de bebújtam az ágyába, átöleltem a párnáját, aminek kellemes Zayn illata volt. És halkan sírdogáltam.......
Ajtónyitódásra lettem figyelmes. Zayn állta előttem egy törölközővel.
-Édes, hogy kerülsz ide?-kérdezte meglepődve.
-Zayn...-motyogtam.
-Bántott?-jött felém.
-Nem...-hazudtam.
-Akkor miért vörös a csuklód? És miért sírsz?-ült le az ágyra.
-Megmondtam neki, hogy ne szóljon hozzám és ne segítsen és ne is nyúljon hozzám, erre bedurvult és elkapta a karom. És mondta hogy vele nem beszélhetek így. Ellökött magától, én meg nekiestem a konyhaszekrénynek.-mondtam el neki sírva.
-Shh....-húzott magához. Erősen ölelt.-Vigyázni próbálok rád kicsim!-suttogott.
-Kaphatok egy felsőt?-toltam el kicsit magamtól.
-Persze!-puszilta meg homlokom. Szekrényéhez sétált és kivett egy fehér felsőt, melyre 'FUCK YOU" felirat volt nyomtatva.-Parancsolj!-nyújtotta felém.-Beletettem egy alsógatyát is, mert gondolom azért nem akarsz alul meztelen lenni.-kuncogott.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Kicsim, hol fogsz aludni?-kérdezte.
-A szobámban.-válaszoltam röviden.
-De hát...
-Nem akarok cirkuszt.. Nem akarlak még nagyobb bajba keverni.-hajtottam le fejem.
-Várj egy kicsit!-ugrott fel, majd kicsivel később már boxerben jött vissza.-Na így már jobb!-ült le mellém.
-Zayn, most megyek szerintem!-álltam fel.
-Ne még ne! Kérlek maradj!-húzott vissza magához.
-Jó. Talán még egy kicsit...-egyeztem bele.
-Beszélgessünk!-javasolta.
Végigbeszéltük az egész éjszakát. Sokat nevetett.És én is néha-néha nevettem, viszont, mikor magamról beszéltem el is sírtam magam. Megvigasztalt, ami nagyon jól esett.
-Na most már tényleg megyek! Jó éjt Zayn!-kuncogtam mert már fél négy volt.
-És puszit nem is kapok?-biggyesztette le ajkát. Adtam arcára egy pici puszit.-Jó éjt kicsim!-puszilt meg ő is.
Átsétáltam szobámba, majd lefeküdtem a hideg földre és elaludtam.
***
Reggel édes hangra keltem fel. Valaki énekel nekem. Akcentusa volt. Ez Niall. Eszméletlen hangja van. Halkan énekelt.
-Jó reggelt Niall!-mosolyogtam.
-Jó reggelt Ab!-puszilt meg.-Sajnálom, hogy este nem voltam itthon, de elmentem egy kicsit bulizni. Az egyik barátom hívott. Sajnálom!!-húzott ölébe.
-Semmi baj! Zayn vigyázott rám!-mosolyogtam és összekuporodtam ölében.
-Ab, miért lila a karod?-kémlelte karom.
-Beütöttem..
-Ab, Harry volt ugye?-simította meg karom.
-Igen... De az én hibám. Felidegesítettem.
-Ab, soha ne idegesítsd fel többet!-motyogta fülembe. Közelebb húzott magához. Felcsúszott a pólóm és egy hatalmas lila folt tátogott derekamon.
-Ezt is ő tette?-állított fel. Fel húzta a felsőt, hogy jól lássa a zúzódást. Akkor vettem csak észre, hogy a derekam és oldalam tele van kis zúzódásokkal.-Ab, ez mind Harry volt?-simította meg a duzzadt, lila részt.-Gyere, ülj vissza az ölembe!-húzott vissza.-Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni, hogy cserben hagytalak! Mindent!-ölelt.
-Niall, ne sírj!-öleltem meg. Megpuszilta a nyakam.
-De ha Zayn és én bemehettünk volna, nem lett volna,hogy....
-Niall, nyugi!-néztem rá.
-Oké! De megyek és kérj Harrytől ruhát, mert igazából csak azért jöttem, hogy felkeltselek.-mosolygott.
-Én Harryhez? Nem!!-fogam kezét.
-Nem fog megenni!-puszilt meg.-Légy kemény!
Niall elment a szobájába, én meg Harry szobája előtt álltam. Haboztam, de végül bekopogtam.
-Gyere!-hallottam hangját. Benyitottam.
-Ruhát szeretnék kérni!-motyogtam és lábujjaimmal játszottam.
-Oké!-állt föl, de khm, nem volt rajta semmi. Azonban nem zavartatta magát. Elfordultam.-Parancsolj!-nyomott kezembe egy csőnadrágot és egy pulcsit.
-Öhm, fehérneműt is kaphatnék?-kérdeztem.
-Nem. Ezentúl arra semmi szükség!-vigyorgott. Lenyomtam a kilincset és kiléptem a szobából. Bementem a "szobámba" és felvettem a cuccokat. Nagyon furcsa volt, hogy nincs rajtam fehérnemű, és megvallom kényelmetlen is volt. Átmentem Zaynhez, aki édesen aludt.
-Jó reggelt nagyfiú!-simogattam arcát. De nem kelt föl.-Jó reggelt nagyfiú!-pusziltam meg.
-Ohh jó reggelt kicsim!-rántott be az ágyba.-Minden reggel kelthetnél így.-puszilt meg.-Imádnám!-kuncogott. Hátamon tapogatott valamit.-Nincs rajtad melltartó?-kerekedtek ki szemei.
-Az a bunkó nem adott!-vágtam durcás fejet.-Te meg ne tapizz és ne perverzkedj! Kicsi vagyok még!-ütöttem mellkasába.
-Igen, az én kicsikém vagy!-mosolygott. Zaynnel valahogy feloldódtam, ugyan úgy mint Niallel.
-Mindig vigyázni fogok rád!
-De hát nem is ismersz!-motyogtam.
-De, öt órája ismerlek!-nevetett.-Ismerlek, és megszerettelek!-ölelt meg én meg jó szorosan hozzábújtam.
-Jaj Zayn..-sóhajtottam.
-Mondjad!-tűrt el egy tincset arcomból.
-Olyan fura.
-Mi?-nézett rám.
-Veled lenni!
-Hidd el nekem is!-kuncogott.
-Hogy lehetsz ilyen perverz?-ültem fel.
-Bocsi!-kuncogott.
-Na jó megbocsájtok.-feküdtem vissza.
-Na de mi a fura?
-Hát, miért van szükségem rád? Miért keresem mindenhol az illatod?-kérdeztem.
-Miért akarok mindig veled lenni? Miért nem birok magammal, mikor velem vagy? Türtőztetem magam.-ölelt át.
-Nem tudom!-motyogtam. "De nagyon is tudod! Vonzódtok egymáshoz!" Makogott a tudatalattim.
-Én sem!-hajtotta le fejét.
-Na nagyfiú, most megyek! Gyere reggelizni!-keltem fel és megpusziltam.
-Jövök veled!-ugrott fel. Lementünk és, amikor beléptünk a konyhába Zayn ráütött a fenekemre.
-Hülye fasz!-ordítottam fel.
-Szia!-köszönt Louis és lesmárolt.
-Menj a halál faszára!-morogtam. És adtam neki egy pofont.
-Inkább te gyere a halál faszára! Mivel én vagyok az!-vigyorgott Niall.
-Undorítóak vagytok!-vágtam hozzájuk. Mindenki leült és megkajázott.
***
Harry, Liam, Niall és Zayn elmentek valahová, én pedig egyedül maradtam Louis-val.
-Abby, gyere kérlek!-ordított. Felmásztam az emeletre és bementem a szobájába.
-Kérlek csinálj velem valamit!-könyörgött.
-Fújj, már! Biztos, hogy nem!
-Hát oké!-állt fel. Megfogott és lelökött az ágyra. Levette a felsőjét és nadrágját. És rólam is mindent leszedett hiába ellenkeztem. Sírni kezdtem, mert arra gondoltam, hogy ez is rettenetesen bántani fog engem és utána még én fogom magam egy szajhának érezni.
-Ígérem, hogy gyengéd leszek!-puszilt meg.-Szedsz bogyót?-törölte le könnyeim.
-16 éves vagyok!-csúszott ki számon.
-Akkor nem!-mondta majd kiment a fürdőbe. Itt az idő! Magamra kapkodtam a ruhákat és rohanni kezdtem. Kifutottam az utcára. És csak rohantam és rohantam. Nem tudom mióta futottam, de késztetést éreztem, hogy ne álljak meg. Berohantam egy boltba. Csak sétálgattam, majd nem kívánt személyekbe botlottam.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

imádomm*-*
VálaszTörlésés olyan jó h Zayn és Niall ilyen kedvesek vele:)
kíváncsi vagyok h melyikükkel mi lesz...
perverzség..áhhww:DD