Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2013. július 23., kedd

Part 4. Szeretném megérteni mi van benned

-Ab, Harry örökbe akar fogadni téged! Mindent tud rólad! Mindent. Ab, el kell tűnnöd...Téged akar!
-Mi? Ez nevetséges!-nevettem.
-Nem, Abby. Ez halál komoly! Ma intézi a papírokat.-magyarázott Niall.
-Nem hiszem el!
-Hidd el! Kérlek higgy nekem!-könyörgött Niall. Nagyon igazinak tűnt ez az egész. Nálam meg eltört a mécses.
-Nem tudom tovább tartani magam! Nem tudok tovább álarc mögé bújni. Egyedül vagyok! És félek!
-Gyere! Sétáljunk egyet!-állított fel. Átkaroltak és kimentünk a kávézóból.-Ab, nagyon sajnáljuk a szüleidet! És hogy megijesztettünk! Mi nem akartuk! Minden Harry ötlete volt....-duruzsolt Niall.
-De utálnod kell minket!-hajtotta le fejét Zayn.
-Miért?
-Harry, nem akarja, hogy vonzódjunk hozzád!-motyogott Niall.
-Ti-ti, hozzám?
-Igen!-vágták rá.
-Vicces, hogy egy olyan emberhez... aki megbántott titeket.-erőltettem egy mosolyt magamra.
-A-Abbby, mi történt ott bent?-kérdezte Niall.
-É-én nem akarok róla beszélni!
-Nekünk elmondhatod!-simította meg hátam Zayn. Megálltam.
-Me-meg akart e-e-erőszakolni!-bújtam, ahhoz, akit alig ismerek.
-Megfojtom!-keltek ki magukból.
-Fiúk, nyugi! Nem akarok veletek élni. Bocsánat. De nekem egyedül jobb.-indultam volna tovább.
-Abby, ezt nem teheted! Szükséged van valakire. Nekem meg rád! Legyen szükséged rám! Azt akarom, hogy érezz valamit irántam.
-Héé Niall, én is ezt akarom.-mosolygott Zayn.
-Fiúk!! Ne kapjatok össze. Egy olyanért mint én. Találni fogtok egy jobbat!-biztatóan elmosolyodtam, de kigördlt pár könnycsepp szememből.
-Mást mondasz mint amit akarsz! Előttünk nem kell a maszk!-mondta Zayn.-Ez így nagyon nem oké.
-Abby, szeretném megérteni mi van benned!-karolt át Niall. Melegség járta át testem.
-Semmi. Illetve fájdalom, gyűlölet. Szeretet éhes vagyok!
-Shh, ne sírj!-öleltek át.
-Fiúk, ti nem tudjátok milyen az, amikor egy hat éves kislány, aki gyönyörű és életerős, egyszerre csak hervadt rózsává változik. Elveszteni annyi idősen azt a két embert akiket imádtam, feldolgozhatatlan. És rádöbbenni arra, hogy a kis pajtások, a család barátai, és a saját rokonaid elfordulnak tőled. Nem kapsz semmilyen támogatást szeretetet. Bedugnak egy intézetbe. Nap mint nap megaláznak, megvernek. Gyilkosnak neveznek. 6 évesen ez nehezen felfogható. Ti ezt nem érzitek. Az űrt, ami bennem, a szívemben van, nem tudjátok mekkora. Rettenetesen nehéz erősnek lenned, egy olyan világban ami nem a tiéd. És egy ponton eljutsz oda, hogy ez nem a te világod, hogy nem is kellett volna lenned, és mindenki a pokolra kíván. Az a pont a csuklód és egy penge. Az a pont egy mély vágás. Az ott egy spiccelő ér.-fakadtam ki. És szemmel láthatóan megrémítettem a fiúkat.
-Elmegyünk az intézetbe és összepakolunk. Aztán eljössz hozzánk. Az lesz az otthonod. Mi pedig a családod.-ölelt meg Niall.
-A biciklim!-kiáltottam fel.
-Nyugi, lezártam. Majd értemegyek!-mosolygott Zayn.
-Köszönöm fiúk!-szipogtam.
-Semmiség. Pakolás közben beszélnünk kell!-duruzsolt Niall.
Elindultunk a patkányokhoz.
Nem akartam rájuk ijeszteni, de eltört az álarcom! És előbújt belőle az a törékeny lány aki 10 éve mögé rejtőzött. Fájt belátnom, hogy nekik törtem meg. Nem is értem. Viszont valahol még mindig nem bízok bennük. Miért is tenném, csak egy hete "ismerem" őket.
-Megérkeztünk.-szóltam kedvetlenül.
-Van bőröndöd?-mosolygott Zayn.
-Aha.
-Oké, akkor berámolunk minden ruhát, és pár dolgot és itt hagyjuk ezt a koszfészket!-mosolyogtak.Belépkedtünk a szobámba.
-Hűű nagyon szép! Lányos.-bólogatott Niall. Zayn meg csak hümmögött.
-Ezt a volt szobatársam csinálta ilyenné.
-Figyu, pakoljunk!-simította meg karom Niall. Csak bólintottam és elővettem három nagy bőröndöt.
Mindent elpakoltunk.
-És most amiről beszélnünk kell! Azt javaslom ülj le!-mondta Zayn lágy hangon.
-Harry, elég perverz. És nagyon szereti csinálni. Kellesz neki. Mindenhogyan. Az életben, a szerelemben, és az ágyban is. És azt akarja, hogy az ötünké légy. Csak a miénk. Hogy legyen valaki akit kedvünkre tömhetünk.-tört ki Niallből, és egy könnycsepp csordult ki szeméből.
-Mi nem akartuk ezt. De Harryé leszel. Nem tehetünk ellene semmit sem. És a játékunk kell hogy legyél.-könnyezett Zayn is.
-Abby, én nem akarom, hogy tönkretegyen. Túl fiatal vagy! És nagyon durva állítólag, és fájni fog és nem akarom hogy fájjon! Mert a szívem meg fog szakadni!-sírt Niall.
-Nem akarlak sírni látni!-pityergett Zayn is.
-Niall, miért nem mondtad? Miért kell ezt csinálni? Miért kellek ilyenekre? Széttör még jobban! Nem vagyok egy darab hús! Érző ember vagyok! És a ti bandátok iránt mérhetetlen dühöt és gyűlöletet érzek! Utállak tite..-kopogás zavarta meg a kiabálásom. Az igazgató lépett be oldalán Harryvel. A sarokba kucorodtam. Féltem.
-Ab, jó hírt hoztam! Ma örökbe fogadnak!-motyogott.
-Lefekszem magával, csak kérem hagy maradjak itt!-sírtam.
-Maga meg akarta erőszakolni?-csattant föl Harry. Majd hihetetlen gyorsasággal lendült a keze.-Nem érhet hozzá!!
-Te sem érhetsz hozzám!-bukott ki belőlem.
-A gyámod vagyok.-nevetett Harry.
-Nem akarom!-kiabáltam.
-Gyere!-kapott fel. Megharaptam.-Nem hatsz meg!
-Sajnálom!-suttogta Niall, mire gyilkos pillantással néztem rá.
-Az ő ötletre volt!-lehelte felém Zayn.
-Menjetek a picsába!-kiabáltam.
Sírtam rettenetesen. Féltem. Nem akarom elveszteni az ártatlanságom! Nem. Fiatal vagyok!! Zayn és Niall még jobban eltapostak.Kezdtem bízni bennük. Erre hátba szúrtak. Gyűlölöm őket, de valahogy nem megy.  Valami miatt mégsem tudom őket úgy gyűlölni.
A kocsiban ülve csak néztem ki fejemből. Azonban könnyeim gátoltak a rendes látásban. Helyette csak pacákat láttam.
-Abby...suttogott Niall.-Sajnálom! Tudom hogy utá...
-Niall! Mit csinálsz?-kérdezte Harry.-Nem beszélhetsz vele!
Egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Óriási.
-Nos, Abby, ezentúl itt fogsz lakni velünk!-mosolygott Harry.
-Undorodom tőled!-mondtam felindulásból.
-Shh, nyugodj meg!-kapott vállára. Vertem a hátát, ütöttem, de nem használt. Csak morgott párat.-Tommo, Leeyum, meglepetést hoztam nektek!-lépett be az ajtón kacagással és velem a hátán.
-Hol, milyen ajándék?-hallottam a dobogást.
-Ohh, ilyen ajándék?-kuncogott valamelyik.-Hmm, hátulról gyönyörű!
-Húha, tömni való kis bige!-nevetett a másik is.
-Szadista csótányok!-kiáltottam.
-Te vagy az méregzsák?-mosolygott valamelyik és felemelte a fejem. Liam volt az.
-Fulladj meg!-morogtam.
-Nana! Nem szabad!-csapott fenekemre Harry.
-Perverz szadista állat!-sikítottam, mert fájt.
-Héé, csitt!-motyogott.-Megmutatom a szobád!-indult el. Felvitt az emeletre. A folyosó mindkét oldalán szobák voltak. Lábra állított. Egy fekete ajtóval szemben álltam. Az ajtó a lépcsővel szemben volt. Harry lenyomta a kilincset és belépett. Én pedig futásnak eredtem. Rohantam ahogy csak bírtam. De a nappaliban Harry elkapott.
-Ez nem volt jó döntés!-morgott. Ideges volt. Erősen szorította a csuklóm.
-ÁÁÁ, Styles ez fáj!-nyöszörögtem. Erősebben szorította a kezem.-Áuu.-szisszentem fel. El kezdett ráncigálni az emeletre. Behúzott az említett ajtón.
-El akartál szökni!! Amúgy ez a szobád!-mondta. Körbenéztem. Sehol egy ágy. Csak egy szekrény.
-Ho-hol van az ágy?-kérdeztem suttogva.
-A szobámban, és Niall-ébe, Louis-éba, Zayn-ébe és Liam-ébe!-nevetett.-Ma az enyémben lesz!-húzott maga után. Gondolom az ő szobájába mentünk.-Elég későre jár. Fürödj le! Aztán gyere!-mosolygott.
Bementem a fürdőbe. Egy kis tubusra rávol írva, hogy Abby. Megnyitottam a zuhanyt. Beálltam a víz alá. Égette bőröm, de ez kellett nekem, a mocskos érintéseiket lemosni. Fogtam a tubust és nyomtam egy keveset a kezembe. Beszappanozta a testem, majd leöblítettem magamról. kiléptem a kabinból, de nem találtam sehol sem törölközőt.
-Hol van itt törölköző?-kiabáltam ki, de nem jött sehonnan se válasz. Magam elé fogtam a ruhám, és csurom vizesen kimentem a fürdőből.
Megdermedve álltam és szorítottam magamhoz a ruhám. Harry állt velem szemben egy törülközővel derekán.
-Gyönyörű vagy!-mosolygott. Közelebb lépkedett hozzám.-Ellenállhatatlan vagy!-állt meg előttem. Nagy nehezen kivette a kezemből a ruhadarabokat, és elhajította azokat. Én takartam magam. Törölközőjéhez nyúlt és az pillanatokon belül leomlott derekáról. Nem néztem oda. Becsuktam szemem.
-Kérlek ne!-suttogtam. De ő nem hallotta. Remegtem. Rettegtem. Felkapott és az ágyra fektetett. Összekuporodtam hogy ne lásson. Lekapcsolta a villanyt és visszajött az ágyhoz. Kezeimet megfogta és két kötéllel az ágy támlájához kötötte. Lábaimat is kikötötte kisebb küszködéssel. Féltem és nem akartam.
-Istenem, annyira szép vagy!-simított végig oldalamon. Nekem meg a gombóc egyre jobban nőtt a torkomban. Elővett egy kis tasakot. Óvszer. Felgörgette magának. Fölém mászott.
Szemeim összeszorítottam. Ő pedig belém tolta magát. Sírtam, mert rettenetesen fájt. Csak egy-két percet várt és elkezdett mozogni. A fájdalom elképzelhetetlen volt.  Legszívesebben összegömbölyödtem volna, annyira fájt.
-Niall!-sikítottam. Azt akartam, hogy jöjjön be és szedje le rólam ezt a vadállatot, és öleljen át. Védelmezzen mindentől és mindenkitől.-Zayn!-kiabáltam ismét. De senki sem jött. Reménytelen, hisz Harryvel vannak. Mármint az ő oldalán, de valahol mégsem. Nyakam csókolgatta és szívta.
-Az én nevem Harry! Nem Niall és Zayn!-morgott.-Mindjárt..-nyögött. Sírva, fájdalmakkal feküdtem tehetetlenül, mozdulatlanul az ágyon.
-Most!-morgott egyet. Kihúzta magát belőlem. Észre vette hogy a gumi  és a lepedő tiszta vér.-Drágám, neked ez volt az első?-vigyorgott. Mindenem fájt és lüktetett. A hasam puszilgatta és a melleim markolászta. Összeszorítottam lábaim.-Na, nyisd csak szét a lábaid!-simogatta combom. Kezeim térdemre tette és szétfeszítette lábaim. Ujjai combomba vájódtak.
-NEEE!-ordítottam.
-Rendben! Shh.- puszilt meg.
-Rühellek!-rántottam el fejem.
-Jó éjt!-mosolygott és megfordult. Pár perccel később egyenletes szuszogását lehetett hallani. Nem oldozott el.
Nagyon nehezen tudtam elaludni. Borzasztó rémálmaim voltak.....

Nos ez lenne a 4 rész. És mint látjátok van benne jó rész :D Azt hiszem... Remélem tetszik és igaz a vers:

Mindig perverzek vagyunk és ezt nem is tagadhatjuk,
Ha az 1D farkáról van szó,nyomban felizgulunk.
Ez a dal is erről szól mit énekelni is lehet,
Hogy a directioner vaddisznók a legperverzebbek.

Lou seggére nézve rögtön elöntenek a vágyak,
Hogy de jó lenne kipróbálni mit is tudnak az ágyban.
Ez a dal is erről szól mit énekelni is lehet,
Hogy a directioner vaddisznók a legperverzebbek.

Sokat hallottunk már Liam hatalmasáról,
mely ha beléd hatol nyomban felkiáltol.
Ez a dal is erről szól mit énekelni is lehet,
Hogy a directioner vaddisznók a legperverzebbek.

Niall a kis haspók manó kivel mindig jó a sex,
S többen ki is próbálnák hogy milyen egy írrel ez.
Ez a dal is erről szól mit énekelni is lehet,
Hogy a directioner vaddisznók a legperverzebbek.

Harry perverz drága,ki nagyon durva az ágyba,
s sok tininek az ő férfiassága a legnagyobb álma.
Ez a dal is erről szól mit énekelni is lehet,
Hogy a directioner vaddisznók a legperverzebbek.

Zayn keményen nyomja, s nyögve hancúrozva,
Messze hallatszik jól ismert szép hangja.
Ez a dal is erről szól mit énekelni is lehet,
Hogy a directioner vaddisznók a legperverzebbek.

A verset egy One Direction rajongói oldalról szedtem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése