Íme itt van az ötödik rész. Remélem tetszik. Jó lenne látni pár komit, de nem erőltetem. Jó olvasást! :)
Reggel egyedül ébredtem. Viszont még mindig meg voltam kötözve. A kötél kikezdte bőröm. Próbáltam kiszabadítani magam de nem sikerült. Mozdulni sem bírtam. Mindenem sajgott. Azonban észrevettem azt, hogy valaki betakart.
***
Körülbelül úgy fél 2 lehetett és nekem rettentően korgott a gyomrom. A délelőtt senki sem jött be hozzám.
Istenem, anyukámat akarom! Meg apát! Én kicsi akarok lenni! 5 éves! Mikor még minden rendben volt!
Kopogásra lettem figyelmes.
-Szia!-motyogott Niall.-Hoztam ebédet!-ült le mellém.-Kioldozlak! Rendben?-kérdezte. Csak meredtem magam elé. Fölém hajolt és kioldozta kezeim.
-Szzz!-szisszentem fel, amikor már a kötél nem tartotta fogságban csuklóm. Sebes és véres volt a kezem.
-Sajnállak!-suttogta fülembe. Felállt és lábaimhoz lépkedett. Óvatosan szabadított meg a fájdalmat okozó kötelektől.-Istenem!-gördült ki egy könnycsepp szeméből egyenesen a lábfejemre.
-Köszönöm!-motyogtam erőtlenül.
-Nincs mit! Ülj fel! És egyél egy kicsit!-javasolta.
-Niall...-leheltem.
-Igen?-nézett rám.
-Nem megy....
-Segítek!-jött oda hozzám. Egyik kezével hátam támasztotta, másikkal pedig átölelte a hasam. Felültetett és hátam mögé polcolta a párnát.
-Köszö...
-Nincs mit!-tette elém a tálcát.-Jó étvágyat!-mosolygott. Lassan ettem. Normálisan.-Ízlik? Zayn készítette!
-Igen!-mondtam.
-Egészségedre!-mosolygott. Bólintottam egyet. Elvette a tálcát és megigazította a paplant rajtam.-Bekötöm a sebeid!-mosolygott.
-Ne menj el!-néztem utána.
-Egy pillanat!-mosolygott.-Itt is vagyok!-lépett be 10 perccel később. Kezében fertőtlenítő szer és géz volt. Lefertőtlenítette a sebeim. Fhttp://www.blogger.com/blogger.g?blogID=8491843928478369962#editor/target=post;postID=4010548717982632529;onPublishedMenu=overview;onClosedMenu=overview;postNum=0;src=postnameájt, de még sem annyira, mint az este.-Készen is vagyunk!-mosolygott.
-Köszönöm.-néztem rá. Csak ültünk és néztük egymást.-Niall, hol van?
-Elment valahova. Nem tudom hová, de nagyon ideges volt. Ilyenkor csak hagyni kell.-legyintett.
-Rám volt mérges?
-Nem, dehogy! Magára. Azt mondta szörnyű dolgot tett... veled.....-hajtotta le fejét.-Hallottam, ahogyan a nevem ordítod! És hogy Zaynét is! De zárva volt az ajtó, és Harry is megtiltotta..... Mit csinált?-kérdezte óvatosan.
-Nem tudom... Niall, én nem akarok erről beszélni!-törtem ki.
-Az történt?-kérdezte.
Csak bámultam magam elé.
-Még szűz voltam.....-nyögtem ki.
-Úr Isten!-mondta.-Sajnálom!-húzott magához, de valahogy most nem éreztem azt a kellemes érzést. Olyan volt mintha mindent kitöröltek volna belőlem, csak azt a borzalmas tegnap estét hagyták volna meg.-Minden az én hibám! Minden!
-Mi?
-Én vagyok a hibás!
-Egy okot!
-Nincs ok rá!-hajtotta le fejét.
-Én hibám! Nem kellett volna elmennem a koncertetekre!-emeltem fel fejét.
-Húú, eszméletlen szép vagy!-nézett szemembe.
-Nem is!-takartam el arcom.
-Kérdezhetek még valamit?-hevesen bólogattam.
-Amikor azt mondtad hogy... és sítál... mikor kitört belőled... Vagdostad magad?-hebegett.
-Igen...
-Ne csináld! Én itt leszek! Még ha utálsz is! Ha megvetsz! Mindig!
-Niall...
-Tényleg ne csináld! Soha!-ölelt magához. Megéreztem könnyeit csupasz hátamon. Nem értetem miért sírt, hisz alig ismer, de meg kellett vigasztalnom.
Szorosan magamhoz vontam. És öleltük egymást. Megpuszilta vállam, amire kicsit összerezzentem.
-Most már megyek! Nem akarom, hogy lásson téged velem! Nem lenne jó vége! Szia!
-Niall, tényleg mindent köszönök!-töröltem le könnyeit. Egy gyenge mosolyt eresztett felém, majd kiment a szobából.
Nem ismerek magamra. Harry teljesen eltiport. Nem tudom összeszedni magam! Sehogy sem. És elegem van ebből az önsajnálatból, de nem tudom abbahagyni. A gondolataim sorra jönnek és nem tudok gátat építeni. Gyenge vagyok.
-Niall!-kiabáltam. Pár másodpercre rá Zayn rohant be a szobába.
-Niall elment kajáért! De én is mindenben segíteni tudok!-mosolygott.-Mi a kérésed?
-Zayn, pisilnem kell....
-Jaj gyere!-akart kitakarni, de erősen szorítottam a takarót magamhoz.
-Zayn... meztelen vagyok!-mondtam rák vörösen.
-Egy perc!-rohant el. Majd tíz perccel később egy fehérneművel kezében jött vissza.-Csak ezt találtam...
Odaadta kezembe, én meg csak ott ültem, és néztem magam elé.
-Mi a baj? Miért nem veszed fel?
-Nem tudom felemelni a lábaim...
-Őőőő értem. és akkor...most...
-S-se-segítenél?-halkultam el a végére.
-Te-tessék?-ő is épp úgy zavarban lehetett mint én.-Hogy.. én most én... téged... neked... Öltöztesselek fel? Oké.
Kivette kezemből a bugyit. Odasétált lábaimhoz és kitakart engem combközépig.Óvatosan belebújtatta lábaimat. És elkezdte felhúzni.
-Zayn haragszol rám?-bukott ki belőlem.
-Igen de valahol mégse. Mérges vagyok mert nem bízol senkiben, és mert elküldtél melegebb éghajlatra, de valahogy mégsem haragszom. Magam sem értem.-mondta.
-Belegabalyodtam ebbe a mondatba.
-Meg tudod emelni a csípőd?-kérdezte. Megpróbáltam de nem ment.-Kérlek ne ölj most meg!-"mászott" be a takaró alá. Meg fogta derekam egyik kezével. És felemelt. Hűű de erős. Éreztem leheletét derekamon. Gyengéden felhúzta rám a bugyit. Ezt így tök kínos még gondolni is. Kibújt a takaró alól tiszta vörösen.
-Nem akartam hogy kínosan érezd magad..-néztem sarokba.
-Én sem akartalak zavarba hozni.-túrt bele hajába.
-Köszönöm a segítséget!-suttogtam.-Még valami. Becsatolnád?-kérdeztem a melltartóra mutatva.
-Szólj ha odanézhetek!-fordult el. Gyorsan felcsúsztattam vállaimra a pántot.
-Kész!-mondtam. Odajött és karjaim alatt átnyúlt fejét átdugta vállam fölött és becsatolta a melltartót. Lehelete égette a bőröm.-Köszönöm...
-Nincs mit! Akkor most már kivehetlek az ágyból?-mosolygott.
-Aha. De nehéz va..
-Nem is!-nevetett. Elvitt a WC-be.-Becsukom a szemem és segítek! Kapaszkodj a hátamba! Egy kettő három...-és sikerült. Basszus ez annyira gáz, hogy egy fiú kísér el pisilni.-Kint megvárlak.
Basszus egy pisilés miatt ennyit kínlódni... Volt pár pillanat mikor a bepisilés határán voltam. Mikor elvégeztem a dolgom, szóltam Zaynnek, hogy segítsen.
-Oké. Óvatosan.-jött ki velem a fürdőből.-Szeretnél felöltözni?
-Jó lenne, mert fázok! Se..
-Persze, segítek!-mosolygott.-Hozom a ruhád!-fektetett le az ágyba. Majd tíz perccel később ismét megjelent.
Segített felöltözni. Hagy ne mondjam, hogy egy baromi nagy szenvedés volt. Annyit nevetett.
-Vége! Vége!-lihegett.
-Hála Istennek!-mondtam.-Szerintem most tűnj el, mert ha lábra tudok állni, visszaadom a csikizést!-morogtam.
-Sok sikert!-nevetett. Ajtócsapódást hallottunk.-Most megyek édes! Megpróbállak ma éjszakára az én ágyamba hozni. Szia!-puszilt meg és elment a szobájába.
-Szia..-lépett be Harry. Elfordultam tőle, rettegtem, hogy ismét. Megfogta vállam.-Ilyenkor nem tudom kontrollálni magam!-motyogott.
-Sosem fogom megbocsájtani ezt! És semmit sem. Tönkretetted az amúgy is kurvára szar életem!-emeltem fel hangom.-Nem tudok lábra állni te idióta pöcs! Sajog mindenem! Utállak!!!
-Sajnálom, sajnálom!-kapkodta össze-vissza tekintetét.
-Miért sajnálod? Megtetted? Változtatni nem fogsz rajta! Tudom hogy csak erre kellek! De miért? Az amúgy is romokban lévő húsz fallal körülvett lelki világom is a szó szoros értelmében szétbasztad! Vágod! Undorodom tőled! Szembe tudnálak köpni!!-vágtam mindent a fejéhez. És tudjátok #kurvajóérzésvoltbeolvasnineki.
-Hívjak ide valakit?
-Niallt, és Zayn akarom!-mondtam komoran.
-Rendben.-motyogta és kiment.
-Sziaa!-jött be Zayn.
-Helóó!-ugrott be Niall.
De Niall nem bírta sokáig- Elnevette magát. És nekem is mosolyognom kellett.
-Kicsi szívem, megpróbálsz járni?-nevetett.
-Shh!-fogtam be száját.-Harry meghallja! Amúgy igen!-mosolyogtam.
-Nem érdekel ha meghallja!-nevetett és megpuszilt.
-De ebből nekem lesz bajom!-suttogtam.
-Ohh akkor kussolok!-fogta száját. De megint elnevette magát. Zayn meg a földön fetrengett.
-Komolyan mondom nem ismerlek titeket!-nevettem halkan.
-Gyere édes!-kuncogott Zayn. Belekaroltam nyakukba. Átkarolták derekam, és felálltunk. Amint lábra álltam nagy fájdalom hasított belém, amitől összegörnyedtem.
-Minden rendben?-kérdezték.
-Minden oké!-motyogtam.-Mehetünk.
Minden egyes lépés kin szenvedés volt. De hallgattam. Nem akartam őket megijeszteni....





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése