Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2013. július 25., csütörtök

Part 5. Kínos

 Íme itt van az  ötödik rész. Remélem tetszik. Jó lenne látni pár komit, de nem erőltetem. Jó olvasást! :)


Reggel egyedül ébredtem. Viszont még mindig meg voltam kötözve. A kötél kikezdte bőröm. Próbáltam kiszabadítani magam de nem sikerült. Mozdulni sem bírtam. Mindenem sajgott. Azonban észrevettem azt, hogy valaki betakart.
***
Körülbelül úgy fél 2 lehetett és nekem rettentően korgott a gyomrom. A délelőtt senki sem jött be hozzám.
Istenem, anyukámat akarom! Meg apát! Én kicsi akarok lenni! 5 éves! Mikor még minden rendben volt!
Kopogásra lettem figyelmes.
-Szia!-motyogott Niall.-Hoztam ebédet!-ült le mellém.-Kioldozlak! Rendben?-kérdezte. Csak meredtem magam elé. Fölém hajolt és kioldozta kezeim.
-Szzz!-szisszentem fel, amikor már a kötél nem tartotta fogságban csuklóm. Sebes és véres volt a kezem.
-Sajnállak!-suttogta fülembe. Felállt és lábaimhoz lépkedett. Óvatosan szabadított meg a fájdalmat okozó kötelektől.-Istenem!-gördült ki egy könnycsepp szeméből egyenesen a lábfejemre.
-Köszönöm!-motyogtam erőtlenül.
-Nincs mit! Ülj fel! És egyél egy kicsit!-javasolta.
-Niall...-leheltem.
-Igen?-nézett rám.
-Nem megy....
-Segítek!-jött oda hozzám. Egyik kezével hátam támasztotta, másikkal pedig átölelte a hasam. Felültetett és hátam mögé polcolta a párnát.
-Köszö...
-Nincs mit!-tette elém a tálcát.-Jó étvágyat!-mosolygott. Lassan ettem. Normálisan.-Ízlik? Zayn készítette!
-Igen!-mondtam.
-Egészségedre!-mosolygott. Bólintottam egyet. Elvette a tálcát és megigazította a paplant rajtam.-Bekötöm a sebeid!-mosolygott.
-Ne menj el!-néztem utána.
-Egy pillanat!-mosolygott.-Itt is vagyok!-lépett be 10 perccel később. Kezében fertőtlenítő szer és géz volt. Lefertőtlenítette a sebeim. Fhttp://www.blogger.com/blogger.g?blogID=8491843928478369962#editor/target=post;postID=4010548717982632529;onPublishedMenu=overview;onClosedMenu=overview;postNum=0;src=postnameájt, de még sem annyira, mint az este.-Készen is vagyunk!-mosolygott.
-Köszönöm.-néztem rá. Csak ültünk és néztük egymást.-Niall, hol van?
-Elment valahova. Nem tudom hová, de nagyon ideges volt. Ilyenkor csak hagyni kell.-legyintett.
-Rám volt mérges?
-Nem, dehogy! Magára. Azt mondta szörnyű dolgot tett... veled.....-hajtotta le fejét.-Hallottam, ahogyan a nevem ordítod! És hogy Zaynét is! De zárva volt az ajtó, és Harry is megtiltotta..... Mit csinált?-kérdezte óvatosan.
-Nem tudom... Niall, én nem akarok erről beszélni!-törtem ki.
-Az történt?-kérdezte.
Csak bámultam magam elé.
-Még szűz voltam.....-nyögtem ki.
-Úr Isten!-mondta.-Sajnálom!-húzott magához, de valahogy most nem éreztem azt a kellemes érzést. Olyan volt mintha mindent kitöröltek volna belőlem, csak azt a borzalmas tegnap estét hagyták volna meg.-Minden az én hibám! Minden!
-Mi?
-Én vagyok a hibás!
-Egy okot!
-Nincs ok rá!-hajtotta le fejét.
-Én hibám! Nem kellett volna elmennem a koncertetekre!-emeltem fel fejét.
-Húú, eszméletlen szép vagy!-nézett szemembe.
-Nem is!-takartam el arcom.
-Kérdezhetek még valamit?-hevesen bólogattam.
-Amikor azt mondtad hogy... és sítál... mikor kitört belőled... Vagdostad magad?-hebegett.
-Igen...
-Ne csináld! Én itt leszek! Még ha utálsz is! Ha megvetsz! Mindig!
-Niall...
-Tényleg ne csináld! Soha!-ölelt magához. Megéreztem könnyeit csupasz hátamon. Nem értetem miért sírt, hisz alig ismer, de meg kellett vigasztalnom.
Szorosan magamhoz vontam. És öleltük egymást. Megpuszilta vállam, amire kicsit összerezzentem.
-Most már megyek! Nem akarom, hogy lásson téged velem! Nem lenne jó vége! Szia!
-Niall, tényleg mindent köszönök!-töröltem le könnyeit. Egy gyenge mosolyt eresztett felém, majd kiment a szobából.
Nem ismerek magamra. Harry teljesen eltiport. Nem tudom összeszedni magam! Sehogy sem. És elegem van ebből az önsajnálatból, de nem tudom abbahagyni. A gondolataim sorra jönnek és nem tudok gátat építeni. Gyenge vagyok.
-Niall!-kiabáltam. Pár másodpercre rá Zayn rohant be a szobába.
-Niall elment kajáért! De én is mindenben segíteni tudok!-mosolygott.-Mi a kérésed?
-Zayn, pisilnem kell....
-Jaj gyere!-akart kitakarni, de erősen szorítottam a takarót magamhoz.
-Zayn... meztelen vagyok!-mondtam rák vörösen.
-Egy perc!-rohant el. Majd tíz perccel később egy fehérneművel kezében jött vissza.-Csak ezt találtam...
Odaadta kezembe, én meg csak ott ültem, és néztem magam elé.
-Mi a baj? Miért nem veszed fel?
-Nem tudom felemelni a lábaim...
-Őőőő értem. és akkor...most...
-S-se-segítenél?-halkultam el a végére.
-Te-tessék?-ő is épp úgy zavarban lehetett mint én.-Hogy.. én most én... téged... neked... Öltöztesselek fel? Oké.
Kivette kezemből a bugyit. Odasétált lábaimhoz és kitakart engem combközépig.Óvatosan belebújtatta lábaimat. És elkezdte felhúzni.
-Zayn haragszol rám?-bukott ki belőlem.
-Igen de valahol mégse. Mérges vagyok mert nem bízol senkiben, és mert elküldtél melegebb éghajlatra, de valahogy mégsem haragszom. Magam sem értem.-mondta.
-Belegabalyodtam ebbe a mondatba.
-Meg tudod emelni a csípőd?-kérdezte. Megpróbáltam de nem ment.-Kérlek ne ölj most meg!-"mászott" be a takaró alá. Meg fogta derekam egyik kezével. És felemelt. Hűű de erős. Éreztem leheletét derekamon. Gyengéden felhúzta rám a bugyit. Ezt így tök kínos még gondolni is. Kibújt a takaró alól tiszta vörösen.
-Nem akartam hogy kínosan érezd magad..-néztem  sarokba.
-Én sem akartalak zavarba hozni.-túrt bele hajába.
-Köszönöm a segítséget!-suttogtam.-Még valami. Becsatolnád?-kérdeztem a melltartóra mutatva.
-Szólj ha odanézhetek!-fordult el. Gyorsan felcsúsztattam vállaimra a pántot.
-Kész!-mondtam. Odajött és karjaim alatt átnyúlt fejét átdugta vállam fölött és becsatolta a melltartót. Lehelete égette a bőröm.-Köszönöm...
-Nincs mit! Akkor most már kivehetlek az ágyból?-mosolygott.
-Aha. De nehéz va..
-Nem is!-nevetett. Elvitt a WC-be.-Becsukom a szemem és segítek! Kapaszkodj a hátamba! Egy kettő három...-és sikerült. Basszus ez annyira gáz, hogy egy fiú kísér el pisilni.-Kint megvárlak.
Basszus egy pisilés miatt ennyit kínlódni... Volt pár pillanat mikor a bepisilés határán voltam. Mikor elvégeztem a dolgom, szóltam Zaynnek, hogy segítsen.
-Oké. Óvatosan.-jött ki velem a fürdőből.-Szeretnél felöltözni?
-Jó lenne, mert fázok! Se..
-Persze, segítek!-mosolygott.-Hozom a ruhád!-fektetett le az ágyba. Majd tíz perccel később ismét megjelent.
Segített felöltözni. Hagy ne mondjam, hogy egy baromi nagy szenvedés volt. Annyit nevetett.
-Vége! Vége!-lihegett.
-Hála Istennek!-mondtam.-Szerintem most tűnj el, mert ha lábra tudok állni, visszaadom a csikizést!-morogtam.
-Sok sikert!-nevetett. Ajtócsapódást hallottunk.-Most megyek édes! Megpróbállak ma éjszakára az én ágyamba hozni. Szia!-puszilt meg és elment a szobájába.
-Szia..-lépett be Harry. Elfordultam tőle, rettegtem, hogy ismét. Megfogta vállam.-Ilyenkor nem tudom kontrollálni magam!-motyogott.
-Sosem fogom megbocsájtani ezt! És semmit sem. Tönkretetted az amúgy is kurvára szar életem!-emeltem fel hangom.-Nem tudok lábra állni te idióta pöcs! Sajog mindenem! Utállak!!!
-Sajnálom, sajnálom!-kapkodta össze-vissza tekintetét.
-Miért sajnálod? Megtetted? Változtatni nem fogsz rajta! Tudom hogy csak erre kellek! De miért? Az amúgy is romokban lévő húsz fallal körülvett lelki világom is a szó szoros értelmében szétbasztad! Vágod! Undorodom tőled! Szembe tudnálak köpni!!-vágtam mindent a fejéhez. És tudjátok #kurvajóérzésvoltbeolvasnineki.
-Hívjak ide valakit?
-Niallt, és Zayn akarom!-mondtam komoran.
-Rendben.-motyogta és kiment.
-Sziaa!-jött be Zayn.
-Helóó!-ugrott be Niall.

De Niall nem bírta sokáig- Elnevette magát. És nekem is mosolyognom kellett.
-Kicsi szívem, megpróbálsz járni?-nevetett.
-Shh!-fogtam be száját.-Harry meghallja! Amúgy igen!-mosolyogtam.
-Nem érdekel ha meghallja!-nevetett és megpuszilt.
-De ebből nekem lesz bajom!-suttogtam.
-Ohh akkor kussolok!-fogta száját. De megint elnevette magát. Zayn meg a földön fetrengett.
-Komolyan mondom nem ismerlek titeket!-nevettem halkan.
-Gyere édes!-kuncogott Zayn. Belekaroltam nyakukba. Átkarolták derekam, és felálltunk. Amint lábra álltam nagy fájdalom hasított belém, amitől összegörnyedtem.
-Minden rendben?-kérdezték.
-Minden oké!-motyogtam.-Mehetünk.
Minden egyes lépés kin szenvedés volt. De hallgattam. Nem akartam őket megijeszteni....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése