Abby Jonson egy 16 éves fiús lány. Sokszor kerül zűrbe. Egy nevelő otthonban él Londonban. Szülei meghaltak. Nagy vagyont hagytak rá. De nem herdálja el. Spórol. Nem sok barátja van. Egyetlen szórakozása a gördeszkázás és a BMX-ezés. Ennek él.
Ha tetszik a blog nézz be és kövesd figyelemmel a történetet!

2013. július 12., péntek

Part 1. Ez nem az én világom!

Rebecca a szobatársam ma elvisz egy koncertre.
-Abby, vásárolnunk kell! Veszünk neked valami szép kis rucit! Mégsem jöhetsz ebben a göncben!-magyarázott Rebecca.
-Becca, már százszor elmondtam, hogy ez a stílusom ne akarj megváltoztatni. Így megyek és kész!
-Abby, kérlek!-nézett rám kiskutya szemekkel. Elfordítottam a fejem.
-Ne is fáradj!-mondtam.
-Nézz a szemembe!-arcom maga felé fordította.
-Nem!-mondtam.
-Kérlek!-megráztam fejem.-Kéééééérlek!-visított.
-Jó! Ez lesz az első és utolsó!-morogtam.-Na nem megyünk?
-Abby, nagyon szeretlek! Te vagy az egyetlen ember a világon! Meg Dav!-szorongatott. (Dav Becca barátja szerk.megj.)
-Induljunk már!-fogtam a deszkám.
-A-a! Nincs deszka, nincs bicikli! Tömegközlekedés.-ingatta fejét.
-Beccaa! Ne akarj megváltoztatni. És minek kell ez a felhajtás? Ezek csak öt....
-Ki ne mond!-emelte égbe tekintetét.
-Mit?-incselkedtem.
-Tudod! Gyere! Siessünk!-inkább hallgattam. A plázába mentünk.-Ide megyünk elsőnek!-rángatott be egy boltba. Felpróbáltatott velem egy csomó ruhát és vagy 100 boltot végigjártunk.
-Becca, én már unom! Nem mehetnék a patkánytanyára vissza?-morogtam.
-Nem, mert ez a tökéletes ruha!-szemei csillogtak.
-De a conversemet fogom felvenni! Ne is gondolj a magassarkúra!-jöttem ki a fülkéből.
-Annyira gyönyörű leszel!-fizetett.
-Ja persze!-dünnyögtem.-Elmegyek deszkázni!-ültem le a buszon.
-Jó, de...
-Igen, ötkor otthon vagyok!-forgattam szemeim.
-Nem az, hanem..
-Kisminkelhetsz!-válaszoltam unottan.
-Tényleg? De nem ez, hanem ne legyen rajtad egy karcolás se!
-Oké anyuci!-szálltunk le.
Bementünk ebbe a szarba. Utálok itt lenni. Ez a hely.. És itt kell legyek míg 18 éves nem leszek. Felkaptam a deszkám.
-Vigyázz magadra! Lehetőleg karcolás nélkül gyere!-magyarázott.
-Okcsáá!-intettem.
Annyira jó volt gurulni. Elmentem a deszkás parkba. Csináltam pár trükköt. Annyira jó volt. Ilyenkor mindent elfelejtek. Éppen a rámpáról értem le, mikor valaki lelökött a deszkámról. Felhorzsoltam a térdem.
-Mi a picsa?-kérdeztem hangosan.
-Ez itt az én terepem!-hallottam egy erőteljes hangot.
-Ez közterület köcsög!-álltam fel.
-Te lány vagy? Ohh bocs azt hittem fiú vagy!-mondta gúnyosan.
-Én meg kezdem azt hinni, hogy neked nincs ott lent semmi!-nevettem.
-Kötekedsz?-lökött egyet rajtam.
-Te kötöttél belém!-löktem vissza.
-Anyuci nem tanított meg viselkedni?-kérdezte. Elborult az agyam.
-Anyámat szádra ne vedd szarrágó!-húztam be neki. Az orra vérzett.
-Hülye kis ringyó!-lendült a keze. Felszakadt a szám.
-Kellett belém kötnöd, te kis buzi!-ütöttem meg ismét.
-Mocskos kurva!-pofozott fel. Felszakadt a szemöldököm. Neki meg eltört az orra. Na és.
-Na most jobb ha elmész!-állt elém egy fiú.
-O-oké!-fogta a deszkáját és rohant.
-Miért kellett? Elintéztem volna! Egyedül is megoldom.-csattantam fel.
-Felszakadt a szemöldököd és a szád is! Ne mond, hogy ment volna egyedül!-okoskodott.
-Nem kell a segítség!-fogtam a deszkám.-Csááá!-és faképnél hagytam. Az a gyerek elég rendesen beszart ettől a sráctól. Engem meg hidegen hagy. Visszaértem a patkánytanyára. Bementem a szobámba és Becca már várt.
-Úr Isten! Mi történt? Jól vagy? Hogy nézel ki? Mit csináltál?-hüledezett.
-Becy, hagyj! Megoldom egyedül!-intettem le.-Nincs semmi baj! Csak egy kis, auu, karcolás!-jegeltem sebeim.
-Csak egy kis karcolás? Csak egy kicsi? Felszakadt a szád és a szemed is!
-Becca, nyugi már!-ragasztottam le sebeimet egy-egy sebösszehúzó tapasszal.-Felveszem azt a cuccot! És mehetünk!-veregettem meg vállát.
-És kisminkelhetlek?-nézett nagy szemekkel.
-Igen!-leültetett.
-Na ez meglepetés lesz!-fordította el a széket.

*1 óva múlva*

-Kész is vagyunk!!-mosolygott és megfordította a széket. Lesokkoltam.
-O-olyan lányos!-bólogatott.-Undorító! Ez nem én vagyok!-keltem ki magamból.
-Csak egy estét kérek! Egyetlen egyet.-megforgattam szemeim.
-Legyen!-mondtam.
-Szeretlek!-ugrott nyakamba.
-Oké.-toltam el magamtól.
-Gyere, menjünk! Hívok taxit!-mosolygott. Felvettem a cipőm és indultunk.-Istenem annyira jó lesz! És ott lesz Liam is! Annyira aranyosak és végre láthatom őket! És fényképeszkedhetünk velük meg minden!-áradozott.
-Várj, mi az hogy fényképeszkedhetünk meg minden? Te VIP jegyeket vettél?
-Igen! És ugye milyen jó?
-Nagyon!-válaszoltam unottan.
-Olyan arik! Annyira jó hangjuk van! Annyira helyesek!
-Becca, fejezd be!-szóltam rá.
-Bocsi!-húzta meg magát.
Hamar odaértünk.A sr viszont baromi lassan haladt. Megbámultak engem az emberek. A sebeim miatt.
-Istenem már csak egy ember van előttünk és bejutunk!-ugrándozott.
-Oké.-dörmögtem.
-Heló lányok! A jegyeket kérném!-mosolygott egy magas, kigyúrt pasi.-Hát veled mi történt szépségem?
-Semmi köze hozzá!-vágtam rá.
-Oké, bocsi!-emelte fel kezét védekezés képen.-Első sorba menjetek!-mondta most már Becynek.
-Abby, nyugodj már le! Mi bajod van?foglaltuk el a helyünket.
-Semmi!-huppantam le.
Húú de jó elkezdődött!-.-'
-Ab, kérlek mi a baj!-bökdösött.
-Az hogy ez nem az én világom baszki!-ordítottam. Jó időzítés Abby! Pont mikor mindenki kussol. Gratulálok.
-Ohh, harapós a kiscsaj!-nevetett valamelyik a mikrofonba, mire a többi idióta is vigyorogni kezdett.
Bemutattam a színpadon lévőknek.
-Becca, én most visszamegyek a szarba. Nincs kedvem beszélgetni.-mondtam.
-Méregzsák, mit csináltál magaddal?-kérdezte a kreolos bőrű. Odahajolt a biztonságihoz, aki elindult felém.
-Gyere!-nyúlt hónaljam alá.
-Engedjen el szatír!-kapálóztam.
-Csak a fiúk kéréseit teljesítem. Felrakott a színpadra.
-Na méregzsák, mit csináltál?-kérdezte a göndör.
-Betörtem egy hozzád hasonló fiú orrát!-mondtam.
-Betörte? Tényleg?-nézett a legrövidebb hajú Beccára. Aki csak megrántotta a vállát.
-Tök mindegy! A koncertnek vége! Jó volt veletek találkozni!-mondta a kócos hajú.
Mindenki kiözönlött a teremből.
-Méregzsák, te maradsz!-mondta a göndör.
-Minek? Így is mindjárt megfulladok!-mondtam szarkasztikusan.
-Miért?
-Túl nagy a pofátok.........


Íme itt van az első rész. Remélem tetszik nektek! :)Ez egy teljesen más stílust képvisel. A lány karaktere nagyon illik rám.
És elárulok valamit. Én a saját érzéseimből dolgozok. És próbálok a saját életemből belecsempészni pár dolgot. Ezzel a bloggal elég sokat sikerült! Köszönöm, hogy olvassátok!

2 megjegyzés: