Berohantam egy boltba. Csak sétálgattam, majd nem kívánt személyekbe botlottam.....
Szemben álltam a négy fiúval. Körbenéztem, hogy lát-e valaki minket, vagy hol tudok elrohanni..
Egy csomó ember volt körülöttünk. Rohanni nem rohanhatok. Hátat fordítottam és sétálni kezdtem. Hátranéztem és láttam, hogy jönnek utánam. Befordultam a papírrészlegre. WC papírok, zsebkendők, törlőkendők..
Még mindig követnek. Gyorsabbra kezdtem venni a tempót.... Már szinte rohantam, mikor már nem látta őket, de a következő pillanatban belerohantam valakibe. Felnéztem a magas férfi alakra.
-Sajnálom, én nem!-néztem rajta végig. Ráömlött egy pohár kávé a kabátjára. -Úú, nagyon sajnálom!
-Semmi baj kis lány!-mosolygott.-Ez csak egy kis folt. Semmiség. De amiért leöntöttél, ezért kell vennem egy új kávét!-nevetett.-Lenne kedved eljönni velem kávézni?-nézett rám.
-Hát nem is tudom...
-Jaj ne kéresd magad! Gyere el velem! Kérlek! Ezzel kiengesztelnél.
-Rendben!-mosolyogtam.
-Gyere!-nyújtotta kezét. Kicsit hezitáltam, de végül elfogadtam a meghívást. Kifizette a kasszánál a dolgokat, amiket vett. Majd kimentünk a kocsijához. Kinyitotta az ajtót nekem és besegített. Ő is beült, és elindította a kocsit.
-Milyen bunkó vagyok! Be sem mutatkoztam! Colton vagyok!-mosolygott.
-Az én nevem Abby!-válaszoltam.
-Mennyi idős vagy?-kérdezte.
-16. Te?
-29. De harmincnál nem nézek ki többnek ugye?-mondta. Nagyra nyíltak szemeim.
-Te-tessék?-csodálkoztam rá.
-Nyugi csak 20 vagyok!-nevetett.-Na itt is vagyunk!-mondta. Kiszállt és nekem is segített. Besétáltunk a kávézóba. Leültünk egy sarokasztalhoz. Egy pincér fiú jött felénk.
-Heló! Mit hozhatok?-kérdezte.
-Heló! Én egy Latte Macchiatot!-mondta Colton.
-Egy forrócsokit!-néztem a srácra.
-Oké! Öt perc múlva kész!-írta fel, majd elment. Öt percig csöndben ültünk és néztük egymást.
-Kész van a Macchiató és a forrócsoki!-kiabált valaki. Colton felállt és elment a rendelésünkért.
-Parancsolj!-tette le az asztalra forrócsokim.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá. Leült velem szembe.
-Elmondod ki elől rohantál?-kortyolt bele italába.
-Én..őő..
-Nekem elmondhatod!-mosolygott.
-Figyelj ez nagyon zavaros! Nem értenéd!
-Nyugi, csak mond el! Lehet tudok segíteni!-fogta meg kezem és biztatóan mosolygott.
-Nos figyelj! 16 éves vagyok. És egy intézetben laktam eddig. Három napja fogadott örökbe öt fiú.
-Már rosszul kezdődik...
-Na és ők egy fiú banda vagy mi. És a legperverzebb fogadott örökbe. A házban kaptam egy szobát. Volt benne egy szekrény és kész, mert hogy nekem velük kell aludnom. Az nap este vele kellett aludnom. Mondta, hogy fürödjek meg. Elmentem, de nem volt törölköző. Kimentem és ott állt előttem egy törölközőben. És kikötött és ő... engem.....-nem tudtam kimondani.
-Ne is folytasd!-intett kezével.-Nálam maradhatsz! Ameddig csak akarsz! Vigyázok rád! Megismerjük egymást!-mosolygott.
-De én egy idegen vagyok, és te meg befogadsz?-néztem rá.
-Nem probléma! Megismerjük egymást.-mosolygott magabiztosan.-Nem engedem, hogy ilyet tegyenek valakivel.-ült mellém.
-Köszönöm, de... Keresni fognak! És meg fognak találni!
-Bízz bennem!-karolt át. Fúúú, ez a srác baromi helyes...-Kifizetem, és elviszlek hozzám.
-Okés!-mosolyogtam. Fizetett, majd intett, hogy menjek én is.
-Nem lakok olyan messze. Csak 10 perc.
Beültünk s kocsiba és elindultunk. Tényleg csak 10 perc volt.
-Na itt is vagyunk!-mutatott egy szép kis házra.
-Húú de aranyos!-mosolyogtam. Csak nevetett egyet.
-Gyere!-nyújtotta kezét.
*1 héttel később*
Megismerkedtünk Coltonnal. Mindent tudunk egymásról.. Egy filmsztár. A Teen Wolfban szerepel, és szerepelt még valami Zöld íjászban is. Többször volt, hogy már ki volt tőlem, mert állandóan mondogattam neki, hogy "El megyek! Nem akarok útba lenni", meg ehhez hasonlók. És ilyenkor csak nevetett és megpuszilt, majd annyit mondott, nem vagy útba Abby.
Most éppen vacsorázni készülünk. Én főztem.
-Colton, gyere!-kiabáltam fel az emeletre.
-Rohanok, szaladok!-nevetett. Bejött a konyhába és leült az asztalhoz.-Hmm, ennek isteni illata van.
-Remélem azért ehető is!-mosolyogtam. Mindenki szedett magának.
***
-Köszönöm a vacsorát! Isteni volt!-puszilt meg.-Ezt megünnepeljük egy pezsgővel!-indult a hűtő felé. Kivett belőle egy üveg pezsgőt, a szekrényből meg két poharat.-Igyunk az isteni kajára, és arra aki készítette!-emelte fel poharát. Koccintottunk, majd megittuk. És még egyet, meg még egyet, és még és még.-Nagyon szép lány vagy!-nézett mélyen szemembe. Egymással szemben álltunk.
-Mondja ezt az eszméletlen dögös izmos pasi, aki minden kislány álma!-nevettem.
-Gyönyörű a mosolyod!-fogta meg tarkómat, így közelebb jutott hozzám.
-Ne mondj ilyeneket Colton! Ezek nem is igazak!-mosolyogtam.
-De! Minden igaz! Eszméletlen dolgokat váltasz ki az emberekből! Csodára vagy képes! Az emberek mind megszeretnek! Imádni való vagy!-duruzsolta pár centire számtól, majd még közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Visszacsókoltam, mert olyan érzelmeket váltott ki belőlem, melyeket magam sem értettem. Lefektetett a párkányba és úgy csókolt tovább.
-Abby, beléd szerettem!-csókolta nyakam.
-Szeretlek Colton!-ziháltam. Levette felsőm. Ingét kezdtem kigombolni. Lefejtettem karjairól és ledobtam az én felsőmre. Elém tárult izmos felső teste. Rövidnadrágom is letolta. Én pedig övével bíbelődtem. Kikapcsoltam és letoltam nadrágját. Felkapott és elindult velem az ő szobájába. Lefektetett az ágyra, majd fölém mászott.
-Abby, biztos, hogy akarod?-nézett szemembe.
-Igen!-bólogattam.
Kezét bevezette hátamhoz és szétpattintotta melltartóm. Óvatosan levette rólam a melltartót, és azt is a többi ruhára dobta. Egyik mellem kezével, másikat szájával kényeztette. Ezek a cselekedetek kisebb nyögéseket váltottak ki belőlem. Lejjebb haladt szájával. Megfogta bugyim szélét és lassan kezdte lehúzni azt. Ujjaival kezdett izgatni. Ami először kicsit furcsa volt, de aztán kezdtem élvezni. Hirtelen felnyomta két ujját, majd még egyet.
-Col...-nyögtem, mikor valami furcsát éreztem. Kihúzta ujjait. Akkor most én jövök. Azt akartam, hogy élvezze. Letoltam boxerét.
-A-a. Ma nem! Ma csak én kényeztetlek téged!-húzott vissza magához és gyengéden megcsókolt. Maga alá gyűrt és lábaim közé fészkelte magát.-Mehet?-nézett szemembe.
-Colton! Nem szedek semmit sem!-mondtam.
-Ohh ezt nem tudtam!!-benyúlt az éjjeli szekrénybe és kivette a kis zacskót. Felgörgette magának.-Így már semmi sem történhet!-puszilta meg homlokom.-Na akkor mehet?-mosolygott.
-Igen!-bólintottam. Óvatosan és szenvedélyesen megcsókolt és lassan belém csusszant. Nem fájt. Sőt tetszett az érzés. Lassan kezdett bennem mozogni, majd ezt az ütemet mindig kicsivel fokozta.
-Istenem, Abby!-zihált Col.
-Roy, én mindjárt!-nyögtem. És valami furcsa érzés kerített hatalmába. Sokkal nagyobb volt, mint az előbb. Szinte hurrikánként söpört rajtam végig. Col rángatózni kezdett bennem, és egy férfias nyögés keretében ő is elment.
-Abby, nagyon jó voltál!-lihegett. Lemászott rólam és a használt gumit a szemetesbe dobta.
-Col, ez az éjszaka felejthetetlen lesz számomra!-kapkodtam a levegőt.
-Szeretlek! És lenne egy kérdésem... Lennél a barátnőm?-mosolygott fáradtan.
-Igen! És én is nagyon szeretlek!-csókoltam meg. Mellkasára hajtottam fejem. Lassan az álmok tengerében úsztam.
***
Reggel kis puszikra keltem.
-Jó reggelt hercegnő!-mosolygott.
-Jó reggelt!-mosolyogtam én is.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy X-Games-re!-mosolygott.
-Komolyan? De hogy?
-Hát úgy hogy elviszlek egyre!-nevetett és megcsókolt.
-Imádlak!-puszilgattam.
-Öltözz hercegnő! Mindjárt indulunk!-mondta. Kiugrottam az ágyból, de nem volt rajtam semmi. Paradicsom vörösen magamra tekertem a takarót. Gyorsan magamra kaptam egy tiszta fehérneműt, egy csőnadrágot és egy rövid ujjút.
-Mehetünk!-öleltem meg.
-Okés!-fogta kezem. Beültünk a kocsiba. És chh. Bekötötte a szemem.-Most egy kicsit utazunk!-puszilt meg és beindította a a kocsit. Ha az időérzékem jó, akkor körülbelül 1 órát utaztunk.
-Megérkeztünk!-mondta bezsongva.
-Te nem vagy normális!-csókoltam meg.
Kiszálltunk a kocsiból, megfogta kezem és elindultunk.
-Ohh, Mr Haynes jó napot! Itt vannak a jegyek!-adott át két VIP jegyet nekünk.
-Col, te tényleg nem vagy normális! VIP jegyek?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Nem örülsz neki?-szomorodott el.
-De örülök csak...
-Csak?-nézett rám.
-Nem kell rám költeni! Nem a pénzed szeretem!pusziltam meg.
-De azért bemegyünk?
-Naná!!-kuncogtam.
Bementünk egy kiemelt helyre. Sok híresség közé.
-Kedves nézőink! Köszöntség sok szeretettel Colton Haynest és kedves barátnőjét.
-Nem hiszem el!-nevettem, mire csak megcsókolt.
-A félcső első trükkjeit, pedig nem más fogja bemutatni mint egy gyönyörű lány, Abby Jonson!-kiabált a pasi a mikrofonba.
*Harry szemszöge*
Abby eltűnt és sehol sem találtam. Ma meg valami gördeszkás izére kellett mennünk.
-A félcső első trükkjeit, pedig nem más fogja bemutatni mint egy gyönyörű lány, Abby Jonson!-kiabált a pasi a mikrofonba. Leesett az állam. Mérhetetlen düh és idegesség öntött el engem. Le akartam oda menni, elrángatni onnan és olyan dolgokat csinálni vele, amiket magam is megbánnék!
-És Abby, milyen Coltonnal járni?-kérdezte a konferáló.
-Nagyon jó Collal lenni. Boldog vagyok, hogy vele lehetek!-habogott. Meglepett volt.
*Abby szemszöge*
Felmentem a rámpára. Kezembe nyomtak egy deszkát és legurultam. Megcsináltam egy 720-at meg egy 360-at és végül még egyszer a 720-at. Mindenki sikított. Visszaadtam a deszkát, és visszaindultam a helyünkre. De észrevettem valakit... Megrémültem. Lementem a nézők közé és felhívtam Colt.
-Col, jön velem szembe egy göndör gyerek. El fog vinni. Ő Harry, és félek. Nem akarlak elveszteni.-magyaráztam kétségbeesetten.
-Nyugi! Itt vagyok mögötted! 10 méterre. Jó most már tedd le a telefont.-puszilta meg nyakam.-Gyere, menjünk vissza a helyünkre.-fogta meg kezem. Visszasétáltunk. Harryt pedig nem láttam.
-Col, én nagyon megijedtem, hogy elszakít tőled! Hogy többet nem látlak!-suttogtam neki.
-Nem hagyom hogy elvigyen! Hozzám tartozol, én meg hozzád!-csókolt meg.
***
-Jaj, köszönöm ezt a napot!-pusziltam meg.
-Nincs mit! Ez csak természetes!-mindent megadok a legszebb nőnek a világon!-ölelt át.
-Örülök, hogy neked rohantam!-kuncogtam.
-Én meg annak, hogy elfogadtad a kávét. Gyere fürdeni!-mosolygott.
-Egyedül nem tudsz?-kérdeztem kacéran. "Úr Isten, milyen kis cuki tudok lenni!!"
-Nem!-húzott maga után.-És most megmutatom, hogy fogunk levetkőzni...-csókolt meg és lehúzta felsőm. Én is leszedtem a felsőjét.
-Imádom ezeket a kockákat!-nyomkodtam ujjammal hasát, mint ha telefon lenne, majd fejem mellkasára hajtottam és hallottam szívdobogását.-Olyan megnyugtató....
-Szeretlek!-puszilt bele hajamba és letolta nadrágom. Én is levettem nadrágját és közben hasát puszilgattam.
Kikapcsolta melltartóm. És lehúzta bugyim. Hát oké... megfogtam alsóját és lerángattam róla, ügyelve arra, hogy a kis Colhoz minél többször hozzáérjek.
-Ne kínozz!-zihált. Mikor nem számított rá, akkor bekaptam farkát, és szopni kezdtem..... Éreztem, hogy nem kell neki sok, ezért abbahagytam.
-Legalább most van okod fürdeni!-nevettem, mert tejesen leizzadt.
-És még én nem vagyok normális!-puszilta meg.
-Szeretlek!-ültem be a kádba. Ő is követett.
-Jól érzem magam veled!-csókolta nyakam.
-Teljesen más vagyok veled! Megszelídítettél!-bújtam hozzá.-Fura, hogy most kezdtünk el járni és én veled lakom.
-Nem tetszik?-kérdezte.
-De csak nekem még sosem volt barátom...
-Soha?-csodálkozott rá.
-Soha...
-Én azt hittem, hogy egy csomó barátod volt már... Mert gyönyörű vagy, és ma is annyi fiú megfordult utánad!-hajtotta le fejét.
-Féltékeny vagy rájuk?-nevettem.
-Igen!
-Nem kell! Mert nekem csak egy valaki kell! Te!!-csókoltam meg. Belehúzott ölébe.-Nagyon szeretlek!-bújtam hozzá. Megfürödtünk, majd ő megtörölt engem, meg magát is. Felöltöztünk és befeküdtünk az ágyba.
-Kicsim, holnap mit szeretnél csinálni?-kérdezte.
-Nem tudom. Semmit. Illetve. Veled lenni!-mosolyogtam.
-Megoldható!-húzott magához és hajamba puszilt. Lassan elaludtam.
*Harry szemszöge*
Követtem őket egészen a srác házáig. Láttam őket, ahogyan a srác törli Abbyt. Láttam, hogy lekapcsolódnak a lámpák. Vártam még egy kicsit, majd elindultam a házba. Könnyedén felfeszítettem a zárat. Felmentem a lépcsőn. És bementem az egyik szobába. Ott feküdt azzal a azzal... Óvatosan kitakartam és karjaimba vettem. Csak most vettem észre mennyire törékeny és pici. Lassan elindultam vele. Mikor leértem, letettem a kanapéra a lányt és írtam egy cetlit.
"A csaj az enyém! H."
*Abby szemszöge*
Reggel a karok még mindig rajtam voltak. Megfordultam, hogy lássam barátom arcát, ám valaki más arca fogadott. Megrémültem.
-Jó reggelt!-mosolygott rám Harry.
Hatalmasat sikítottam. A másik négy fiú is bejött a szobába. Sírni kezdtem.
-Gratulálok Harry! Hol találtad?-mosolygott Louis.
-Az nem lényeg! Itt van velünk!-mondta Harry.
Végig néztem a fiúkon. Liam Louis és Harry egyértelműen örült annak, hogy a játékuk meglett. Azonban Niall és Zayn szemében valami teljesen mást véltem felfedezni........



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése